Kincs a Margit-szigeten

Itt a nyárias tél, és mivel is tölthetnénk kellemesebben a napot, mint egy kiadós sétával, mondjuk Budapest szívében, a Margitszigeten. Ezt a helyet csak későn tudta beszippantani a nagyvárosi infrastruktúra, hiszen partjait csupán 1900-ban érték el Margit híd pillérei és ezután sem mindenki számára volt szabad a bejárás, így sokáig tartotta állásait a nyugalom a ricsajvilággal szemben. Arany János így írja:

A TÖLGYEK ALATT

Margitsziget.

A tölgyek alatt

Szeretek pihenni,

Hova el nem hat

Város zaja semmi.

Szent Margit szigete, amelyre ma Budapest közönsége sportolni, sétálni és szórakozni jár, hosszú évszázadokkal ezelőtt nem volt ilyen világias jellegű hely. Ellenkezőleg, a Nyulak Szigete, vagy mint később mondták, a Boldogasszony Szigete templomoknak és a vallásos elmélyedés otthonául szolgáló kolostoroknak valóságos telepe volt. Északi végén állt a római eredetű, de akkor már az esztergomi érsek tulajdonában lévő vár. Déli irányba haladva a szigeten feküdtek: a premontreiek Szent Mihály temploma, kolostora, azután a domonkos apácák Szűz Mária temploma és kolostora, amelyben Boldog Margit töltötte életét. A Szent Domonkos férfirendnek is volt szerzetesháza a szigeten. Nagyszabású építkezés volt a minoriták temploma a mellette álló kolostorral, amelynek falai ma részben a József főherceg által emelt kastélyba vannak beépítve. Végül a Johannita lovagrendnek is volt vára és ispotálya itt. A sziget képe is merőben máshogy festene, ha visszamennénk az időben 900 évvel ezelőttre. Összefüggő növényzet találnánk és három, különálló részből álló zátonyképződményt, amelyeket jóval később, a 19. század végén alakítottak egy nagy, körbekövezett szigetté.

A ferencesek faragott ablaka, Fotó: MJ

Érdekesség, hogy a középkorban létesített kolostorok működéséhez sokszor olyan természeti környezetet szemeltek ki, melyeket a modern épített társadalom mostanáig sem tudott bekebelezni, asszimilálni, így nyugalma ma is biztosított. Ezek között érdemes megemlíteni a Bakony, a Pilis, a Balaton-felvidék, a Budai-hegység kolostorromjait, de ide sorolhatjuk a Gellért-hegyet és Margit-sziget ligetes és panelmentes környezetét is.

A Szent Mihály-templom, Fotó: MJ

A szerzetesrendek Budapest történetében kiemelkedő szerepet játszottak: tevékenységük vallási oldala mellett jelentőségük a tudományok, a művelődés, az irodalom és a képzőművészetek terén is megkerülhetetlen. A premontrei rend Magyarországra korán, már a XII. században megérkezett, a hagyomány szerint II. István király hívására, s 1130-ban elsőként a Nagyvárad melletti Váradhegyfokon telepedett meg. A sziget először egy 1227-ből származó oklevélben került említésre, amelyben II. András az egész területet a premontreieknek adományozta, és megkezdődtek az építkezések. Az itteni premontrei konvent  Mihály arkangyal nevét kapta. A története a török megjelenésével ért véget, az épületek pusztulásnak indultak, s a XX. századra már csak a kápolna délnyugati fala állt. Az újjáépítési munkálatok körülbelül másfél évet vettek igénybe, a kápolna ma látható formája 1932 szeptemberére állt készen.

Margitszigeti hangulat, Fotó: MJ

A sziget legismertebb története IV. Béla király és felesége 1242-ben tett fogadalmához köthető, mely szerint ha Magyarország megszabadul a tatárdúlástól, akkor születendő gyermeküket „Istennek ajánlják”. Margit lányuk január 27-én született, a mongol hódítók pedig (máig bizonytalan okokból) márciusra kivonultak az országból. A domonkos apácák új kolostorának építése 1246 körül kezdődött a szigeten, megközelítőleg egy évtizedet vett igénybe, és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Margit 10 éves korától haláláig e kolostor falai között élte életét, és híresen aszkétikus magaviselete miatt már fiatalon nagy tiszteletet övezte. Mivel a domonkosok betegápolással is foglalkoztak, Margit ápolta a súlyos, és visszataszító betegségekben szenvedőket, de erényes tevékenységei között a szegények javadalmazását is meg kell említeni, önsanyargató életvitelén túl. A kolostor többször esett át bővítésen, míg az oszmánok megjelenése az ő virágzásuknak is véget vetett. A nővérek távozásukkor Margit hamvait egyes feltételezések szerint magukkal vitték, így ma jelképes sírlapja adózik a főhajó padlóján a névadó emlékének. A kolostor területéről előkerült nagyszámú leletanyag közül legjelentősebbnek egy márványkoporsó számít, melyben a csontok mellett drágakövekkel ékesített, aranyozott ezüstkoronát, aranyhímzésű ruhadarabot, gyűrűt és pénzeket találtak.

Hangulatkép a középkori apácák világából, Fotó: MJ

A Margit-sziget déli részén, a főút mellett fáktól takartan emelkednek az 1270 körül alapított ferences kolostor templomának romjai. Alapítója vagy  IV. Béla király volt, vagy pedig utódja, V. István. Templomát, mely csaknem olyan hosszú (47,9 m), mint a szigeti domonkos apácáké, szélessége pedig még nagyobb is (14,2 m), Szent Klára tiszteletére szentelték föl.

A ferences kolostor, Fotó: MJ

Rohanó és hangoskodó világunkban a saját gondolatát nem hallja az ember, a nyugalom és a csend elérhetetlen távolságba kerül, megfizethetetlen kincsnek számít. Hát hova is lehetne elbújni egy rövid téli napon a nagyvárosi nyüzsi elől, mint a kellős közepére, Buda és Pest közé?

Érdemes elolvasniMátyás nagy hadvezérének nyomában – a nagyvázsonyi Kinizsi Pál-sírkutatás

Galéria