Az USA a kalózok miatt nem használja a mai napig a metrikus rendszert

Az emberek szerte a világon szeretnek az amerikaiakat ugratni, amiért nem csatlakoztak a metrikus rendszerhez, mint a világ szinte minden más nemzete. Különleges példák: zsiráfokat használnak aszteroidák mérésére, kinyújtott macskákat bútoroknak, és fehérfejű rétisasokat társadalmi távolságtartásra. Az USA szó szerint bármit használ, csak a metrikus rendszert nem.

De hogyan jutottak idáig? Miért nem vette át az USA ugyanazt a rendszert, mint mindenki más? Nos, mint mindig, ez is aljas kalózoknak köszönhető.

Az IFLScience szerint a britek felett aratott győzelem és a sok államból álló nemzet megalakulása után az új Amerikai Egyesült Államoknak foglalkoznia kellett azzal a ténnyel, hogy mindenki más mérési rendszert használt. A kereskedelem felborul, ha senki sem érti pontosan, hogy melyik dolog mennyit nyom, ezért a kormány elkezdett keresni egy egységes rendszert. Európa különböző módszereket dolgozott ki, de a franciáknak volt egy különösen érdekes lehetőségük, amely tökéletesen ésszerűnek tűnt. Ez az, amit ma metrikus rendszerként ismerünk.

A világ egyetlen mértékegységre való egységesítésének talán legfontosabb része a tökéletes kilogrammos súly megalkotása volt. Ez bonyolult ügy volt, és az 1700-as évek végén olyan kis hengereket – amelyeket “sírnak” neveztek el, de később kilogrammnak neveztek el – készítettek. Ezek a tudomány által legpontosabban meghatározott egy köbdeciméter víz tömegét reprezentálták 4 °C-on (39,2 °F). Rövidesen az Egyesült Államok is csatlakozni akart a rendszerhez.

Csak egy sírt kellett volna megkaparintaniuk

Thomas Jefferson, az akkori külügyminiszter levelet írt Franciaországnak, amelyben érdeklődött az új rendszer átvételéről. Franciaország válaszul Joseph Dombey francia tudóst és egy egykilós rézsúlyt küldött az Államokba. Dombey és a legénység balszerencséjükre soha nem jutottak át az Atlanti-óceánon.

A hajóra kemény vihar csapott le, és messze eltérítette őket az útiránytól. Amikor a vihar elvonult, Dombey és a legénység a Karib-tengeren találta magát. Akkoriban – ha az ember egy 18. századi tengerész – valószínűleg az az utolsó hely, ahol lenni szeretne. A hajót olyan kalózok fogták el, akiket a brit kormány finanszírozott, hogy a hajózási útvonalakon támadják meg a kereskedőket. A teljes legénységet Montserratban bebörtönözték. A váltságdíjra várva, amely soha nem érkezett meg, Dombey és a legénység fogságban halt meg.

Magától értődő módon a kalózokat nem érdekelte, hogy milyen nehéz egy kilogramm, és a “sír” sem érdekelte őket, ha egyáltalán tudták, hogy mi az. A hajó tartalmát elárverezték, és a kilogrammot, amely újradefiniálhatta volna az amerikai mérést, Andrew Ellicott vásárolta meg. A súly egészen 1952-ig a családjában maradt, napjainkban pedig a National Institute of Standards and Technology néven ismert intézmény birtokolja – írja az NPR.

Az USA kifejlesztette saját mértékegységeit, az úgynevezett szokványos mértékegységeket. Ezeket addig használták, amíg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 1959-ben erőfeszítéseket nem tett az egységdefinícióik összehangolására. Így jöttek létre a ma leggyakrabban használt mértékegységeik más rendszerekkel együtt.

Bár szép azt gondolni, hogy a kalózok az egyetlen oka, amiért az USA soha nem váltott át a metrikus mértékegységekre, rengeteg más ok is van. Évszázadokon keresztül történtek próbálkozások, hogy csatlakozzanak a világ többi részéhez. Viszont a költségek, az idő és a közvélemény megakadályozta, hogy az átállás valaha is megtörténjen. Az eredeti ok azonban, az ok, amiért a metrikus mérés soha nem érte el az USA partjait, egyértelműen a kalózok nyakába varrható.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/26/el-akartak-hallgatni-de-kiszivargott-amerikai-tengereszgyalogos-vallott-ufokkal-valo-talalkozasarol-evekkel-ezelott/” ][/hm_embed]

Source: IFLScience