A lengyel fejedelem, aki Magyarországra zarándokolt bűnbocsánatért

A középkorban, szomszédos országok lévén, a magyar és a lengyel történelem sok szálon összefonódott. Magyar hercegek menekültek Lengyelországba, lengyel segédcsapatok érkeztek beavatkozni a magyar trónharcokba. A lengyel és a magyar uralkodók tekintettel kellett legyenek egymásra, figyelve, hogy merre keresnek szövetséget, ugyanis a mai barátságos viszonyt a középkorban korántsem lehetett állandónak tekinteni. Akadt azonban a lengyel uralkodók soránan egy olyan lengyel fejedelem, aki zarándokként jött Magyarországra.

A vétkes lengyel fejedelem

III. (Ferdeszájú) Boleszláv, lengyel fejedelem felmenőin keresztül testesíti meg a közép-európai országok összefonódását. Édesapja Ulászló Herman, lengyel fejedelem volt. Édesanyja a Přemysl-házból származó Judit, anyai nagyanyja pedig Árpád-házi Adelhaid, I. András magyar király lánya. Lengyelország ebben az időszakban a hanyatlás jeleit mutatta, ugyanis a lengyel uralkodók körében az az öröklési rendszer honosodott meg, hogy valamennyi férfi leszármazott kap önálló területet.

III. Boleszláv édesapja egyetlen törvényes fiúgyermekeként látta meg a napvilágot. Meglepően későn jött világra, édesapja már negyven éves is elmúlt. Ulászló Herman örökösének eleinte a Magyarországról hazatérő Mieszko herceg számított, de őt csak kényszerből fogadta el utódának, cserébe azért, hogy elismerje fejedelmének. Mieszkót azonban egy befolyásos nemes megmérgeztette.

Ulászló Herman lengyel fejedelem szobra Inowłódzban (Wikipédia)

Az örökségért azonban versenybe szállt Boleszláv féltestvére, Zbigniew is. Törvénytelenségének oka éppúgy lehetett az a tény, hogy a lengyel fejedelem még pogány szláv rítus szerint vette el az édesanyját, mint az, hogy a lengyel fejedelem balkézről származó gyermeke volt. Eleinte szövetségesek voltak, összefogtak Mieszko megmérgezője ellen, majd apjukat is rákényszerítették arra, hogy önálló hercegségeket adjon nekik. Ulászló Herman 1104-ben bekövetkezett halála után azonban hiába osztoztak meg a maradék területeken, a háború hamar kirobbant közöttük.

Zbigniew támogatói elsősorban a csehek és a pomerániaiak, Boleszláv segítői pedig a kijeviek és a magyarok voltak. A kibontakozó küzdelemben végül előbbi maradt alul és Prágába menekült. A német császár cseh segítséggel megpróbálta őt visszahelyezni, de Boleszláv a hundsfeldi csatában legyőzte őt. Végül hazahívta Zbigniewet, aki elismerte Boleszlávot uraként, cserébe kiterjedt birtokokat kapott. A nemesek egy csoportja azonban arra bátorította frissen hazatért féltestvért, hogy legyen ismét önálló herceg, mire Boleszláv 1112-ben megvakíttatta.

Kiátkozás és bűnbánat Magyarországon

Hogy Zbigniew belehalt-e a megvakításba, az bizonytalan, létezik olyan elképzelés is, hogy csak egy évvel később halt meg. Ami viszont biztos, hogy Zbigniew korai éveiben, Könyves Kálmánhoz hasonlóan, papnak készült. A lengyel fejedelem részére ezért hamarosan megérkezett az egyházi átok, (részben pedig azért is, mivel a gnieznói érsek Zbigniew pártját fogta). Boleszláv nem vette félvállról az átkot, amiben a szeméyes meggyőződése mellett az is szerepet játszhatott, hogy féltestvérének még számos támogatója akadt az általa uralt területeken.

III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel fejedelem egy késői metszeten (Wikipédia)

Boleszláv ezért először hamut szórt a fejére, zsákba öltözött és negyven napig böjtölt, az emberekhez pedig igyekezett nem szólni. A krónikás szerint következő lépésként bocsánatot kért és kapott a féltestvérétől. Majd ezt követően zarándokruhát öltött, és elment a somogyvári Szent Egyed apátságba. Itt, a bűnbánata mellett szorosabbra fűzhette a kapcsolatát Könyves Kálmánnal, akinek az Álmossal vívott trónharcába egyszer Álmos pártján készült beavatkozni, mindaddig, amíg a magyar király meg nem győzte őt ennek hiábavalóságáról. Szent Egyed Boleszláv életében fontos szerepet játszott, mivel a szülei hozzá fohászkodtak és gazdag ajándékokat küldtek a kolostorainak azért, hogy örökösük szülessen.

Zbigniew ábrázolása egy későbbi metszeten (Wikipédia)

Boleszláv gesztusa azonban nem győzte meg az egyházat. Hazatérése után így elzarándokolt Szent Adalbert gnieznói sírjához is. (Ő ugyanaz az Adalbert, aki megkeresztelte I. (Szent) István magyar királyt). Ott a szegényeknek számtalan ajándékot osztott. Ez már meggyőzte az egyház vezetőit, hogy a lengyel fejedelem komolyan gondolja a bűnbánatát és végül visszavonták a fejéről az egyházi átkot.

Kiterjesztve, majd széttagolva

III. Boleszláv további uralkodására ez a konfliktus nem volt hatással. Legnagyobb eredményének Pomeránia hódoltatása számított, amelynek megtérítését is elkezdte. A Magyarországgal való viszonyában azonban komoly tévedést követett el. II. István halála után nem Vak Bélát, hanem egykori szövetségesének, Könyves Kálmánnak az állítólagos fiát, Boriszt támogatta. Boleszláv azonban elszámította magát, mert II. Béla a Sajó mellett megverte Borisz csapatait. A csatában a csehek is segítették Bélát, akikkel így szorosabbra fűzhette a viszonyát. Ez pedig azzal járt, hogy a csehek, a hátukat biztosnak érezve, Sziléziát akarták megszerezni Boleszlávtól.

Pomeránia megtartása, valamint a fenyegető cseh-magyar szövetség ellenében kiegyezett a német császárral, akinek egyes vélemények szerint hűséget is fogadott, (a lengyelek nagyobb része szerint nem). A császár garantálta a lengyel uralmat Pomerániában és elismerte a lengyel egyház függetlenségét.

A lengyel állam felosztása III. Boleszláv halála után (Wikipédia)

Boleszláv egyik legfontosabb öröksége mégis Lengyelország széttagoltsága lett. Talán azért, hogy megelőzze az övéhez hasonló viszályokat, a lengyel fejedelem azt akarta, hogy halála után a fiai között osszák fel Lengyelországot. Létezett ugyan közülük első az egyenlők között, aki senior hercegként uralkodott a többiek felett, valójában azonban Boleszláv 1138-ban bekövetkezett halála után Lengyelország szétesett. A lengyel területek újbóli egyesítésére egészen 1320-ig várni kellett.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/04/01/bathory-istvan-menekult-lengyel-felesege-elol/” ][/hm_embed]