Egy évszázadon át keresték Cibolát, a legendák hét aranyvárosát

A Ciboláról, azaz a hét aranyvárosról szóló legendák egy portugál mítoszban gyökerezhetnek.

Ez az Atlanti-óceánban található Antillia nevű mitikus négyszögletes szigeten alapított hét városról szól, amint azt Zuane Pizzigano 1424-es portolán-térképe ábrázolja.

A Ciboláról szóló beszámolók a Heritage Daily szerint azonban főként a Narváez-expedíció – a Floridában 1527-ben települések és helyőrségek létesítésére irányuló sikertelen gyarmati vállalkozás – hajótörést szenvedett túlélőitől származnak.

Az expedíció 600 fős legénységéből mindössze négyen élték túl a kalandot, a többiek vagy a tengerbe fulladtak, vagy a bennszülöttek támadásai során vesztették életüket, vagy betegségben hunytak el, vagy egyszerűen éhen haltak.

A túlélők, Álvar Núñez Cabeza de Vaca, Alonso del Castillo Maldonado, Andrés Dorantes de Carranza és Estéban (vagy Estevanico) 1528-ban hajótörést szenvedtek Floridánál, és hosszú éveken át vándoroltak a mai Texas és Észak-Mexikó területén, mielőtt 1536-ban spanyol rabszolga-kereskedők Sinaloában megmentették őket.

Spanyolországba visszatérve Álvar Núñez Cabeza de Vaca a „La relación” (A történet) című művében írta le a viszontagságaikat, amelyet 1542-ben adtak ki, és amely az első írásos beszámoló Észak-Amerika szárazföldi területeinek őslakosairól, földrajzáról és növény- és állatvilágáról.

A La relaciónban Cabeza de Vaca először említi az aranyat egy bennszülött népcsoporttal folytatott interakció során: “Találtunk vászondarabokat, szövetdarabokat és tollas fejdíszeket is, amelyek úgy tűntek, hogy Új-Spanyolországból származnak. Aranyból is találtunk mintákat. Jelbeszéd segítségével megkérdeztük az indiánokat, hogy honnan szerezték ezeket a dolgokat. Kiderült, hogy nagyon messze onnan van egy Apalachee nevű tartomány, ahol sok arany van, és gesztusokkal tudtunkra adták, hogy nagy mennyiségben van ott minden, amit mi értékelünk. Azt mondták, hogy Apalachee-ban sok van.”

Az Apalachee-kultúra központja a mai Tallahassee területén fekvő Anhaica település volt. Az apalachee-kk a Fort Walton-kultúrából, a Mississipp-kori kultúrák egyik fő kultúrájából emelkedtek ki, amely óriási csonka-piramis alakú platformdombokat épített, és kiterjedt kereskedelmi hálózatot hozott létre.

A régészeti vizsgálatok ritkán találtak bizonyítékot az arany megmunkálására, de az apalachee-k e kereskedelem révén rézleleteket, csillámló lemezeket, zöld köveket és galenát szereztek be távoli helyekről.

Cabeza de Vaca feljegyzi, hogy az expedíció 1528-ban került kapcsolatba az apalachee-kkal, amikor elérték a terület peremén fekvő falut. Ott elfoglalták a települést, és túszul ejtették a főnököt és néhány falubelit.

A spanyolok csak kukoricát és szalmakunyhókat találtak, és aranyra vagy egyéb kincsekre utaló nyomokat kerestek az apalachee-k és helyi törzsi csoportok ellenállása közepette, akik gerillaháborút folytattak a betolakodók ellen.

Még ugyanabban az évben szerveztek egy komolyabb expedíciót, mely során öt hajót építettek, hogy végighajózhassanak az öböl mentén. A gyakori viharok, a szomjúság és az éhezés következtében a kezdeti 600-as létszám gyorsan körülbelül 80 főre csökkent, mígnem egy hurrikán Cabeza de Vacát és megmaradt embereit egy gátakkal körülvett sziget nyugati partjára vetette, amelyet “a szerencsétlenség szigetének” neveztek el.

Cabeza de Vaca beszámolói nyomán Új-Spanyolország alkirálya, Antonio de Mendoza 1539-ben egy másik expedíciót küldött Fray Marcos de Niza és Estéban (egy mór rabszolga, aki Cabeza de Vacával együtt hajótörést szenvedett) vezetésével, hogy ellenőrizze Cabeza de Vaca beszámolóit.

Fray Marcos de Niza saját könyvében leírja, hogy az általa és Estéban által megismert utazók számos harmadik féltől származó beszámolót közöltek “Ciboláról”, sőt azt állították, hogy a hét várost távolról látták Új-Mexikó nyugati részén. Azt állítja: “Csak a hágó torkolatától láttam hét várost, kissé távolabb, alatta egy nagyon hűvös völgyet és nagyon jó talajt, amelyből sok füst jött ki; igazam volt abban, hogy sok arany van benne, és hogy a bennszülöttek edényeket és ékszereket készítenek belőlük.”

Miután beszámolt felfedezéseiről, Francisco Vázquez de Coronado vezetésével újabb csapat indult Cibola gazdagságának megszerzése érdekében. Coronado a Fray Marcos de Niza által leírt utat követte, ám mikor 1540-ben Új-Mexikóba érkezett, a legendás aranyvárosok helyett csak a pueblos nép kis bennszülött településeit és vályogvárosait talált.

Coronado tisztje és krónikása, Castaneda így ír az egyik ilyen településről: “Ez egy kis, zsúfolt falu, amely úgy néz ki, mintha összenyomták volna. Vannak Új-Spanyolországban olyan haciendák, amelyek távolabbról jobban mutatnak. Körülbelül kétszáz harcos lakja, a házak kicsik és csak néhány szobásak, és nincs udvaruk”.

Vázquez de Coronado és csapata számos pueblót ölt meg, mind a velük a Tiguex-háborúban vívott csaták során, mind pedig akkor, mikor élelmiszert és ruhákat szereztek a bennszülöttektől.

Nagyjából ugyanebben az időben egy Hernando de Soto vezette expedíció nagy létszámú kontingenssel szállt partra a floridai félsziget nyugati partján, hogy aranyat keressen, amelyről úgy értesült, hogy az “Apalachee”-ban található. Amikor a de Soto-expedíció belépett az Apalachee területére, a spanyol katonák a leírás szerint “felnyársaltak minden indiánt, akivel találkoztak, és az út két oldalára tűzték őket”.

Ez is érdekes lehet:

• Mexikó hatalmas tornya, amely emberi koponyákból áll
• Új Nazca-vonalakat fedeztek fel japán kutatók