Nem a Pilis hegyei között ölték meg Gertrúdot?

Tanulmányainkból mindenki ismeri a Bánk bán történetét. Katona József drámájában a királyné testvére megbecsteleníti a Bánk feleségét, Melindát, az események láncolatában pedig Gertrúd királyné is áldozat lesz. A dráma mögött valós történelmi esemény húzódik meg. A Gertrúd elleni merénylet az egyik leghírhedtebb magyarországi esemény, a középkori Európában számos krónikás hírt adott róla. A királynét a pilisi ciszterci apátságban temették el, amelyet a 20. században talált meg a régészeti kutatás, Gertrúd síremlékének töredékeivel együtt. Ebből következően úgy tűnik, hogy a királynét a közelben ölték meg. De biztosak lehetünk ebben?

A gyűlölt meráni

II. András még hercegként vette el az andechs-meráni házból származó Gertrúdot. Bátyja és unokaöccse halála után azonban hamar a magyar királyi trónon találta magát. Hitvese, Gertrúd, a ránk maradt források szerint mást gondolt a királynéi szerepről, mint amit addig a magyar politikai elit megszokott. Ennek egyik elemeként azt szoktuk tanulni a középiskolában, hogy II. András új politikájának a részeként hatalmas adományokat tett, amelyeket azonban Gertrúd rokonsága kapott meg. Ez tetten érhető a krónikás irodalom németekkel szembeni fenntartásaiban.

Az utóbbi időben azonban kissé más történet rajzolódik ki. Ha ugyanis nem a késői krónikás beszámolókra hagyatkozunk, hanem a konkrét adományokat vizsgáljuk meg, más kép bontakozik ki előtünk. Megvizsgálva ugyanis azokat az adományleveleket, amelyeket II. András Gertrúd királynésága alatt bocsátott ki, más tapasztalunk. A 23 fennmaradt adománylevélből mindössze kettő hozható távoli összefüggésbe német személyekkel, és az a kettő is korabeli mértékkel mérve csak nagyon szerény adományokat jelentett. Ennek alapján aligha beszélhetünk valamiféle meráni előteröréstől a király udvarában.

Meráni Gertrúd királyné egy kódexábrázoláson (Wikipédia)

Az egyetlen kivételt Gertrúd testvére, Berthold jelentette, aki csakugyan gyorsan tört előre a ranglérán és megszerezte a kalocsai érsekséget is, a pápa rosszallása ellenére is. Azonban közvetett adataink vannak arról, hogy Berthold ott volt a merénylet helyszínén, ugyanis a pápa kiátkozta azokat, akik megverték. Viszont ez egyúttal azt is jelenthette, hogy a kortársak nem Bertholdra és úgy általában a merániakra haragudhattak, hiszen akkor őt is megölték volna, mint az egyébként a források szerint miszlikbe aprított Gertrúdot.

Királyné a Pilis hegyei közt?

A másik lehetséges ok a királyné szerepének eltérő felfogásáról a király hatalomgyakorlásában keresendő. II. András ugyanis gyakran hadakozott külországban, távolléte idején pedig helyettesekre bízta a kormányzást. Tudjuk, hogy a király a pecsétjét, vagyis a hatalmának egy nagyon fontos eszközét, magára a királynére bízta. Erről korábbi adatunk nem igen van az Árpád-korból, később sem válik gyakorivá, hogy a királyné helyettesíti a királyt. Emiatt Gertrúd szerepfelfogása alighanem zavarhatta a magyar előkelők egy részét. Természetesen nem tudjuk kizárni, hogy a királyné szerepfelfogása mellett valamiféle személyes indíték állt amögött, hogy Töre fia Péter ispán elkövesse a merényletet.

Meglepő módon a merénylet helyszínéről keveset tudunk. A kortárs európai források egy része valamiféle sátrat emleget. Így adódott a máig élő kép: II. András hadjáratra ment Halicsba, ezalatt pedig Gertrúd vadászni ment a Pilis erdeibe, ahol rátámadtak és megölték. Ennek az egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy Gertrúdot végül a pilisi ciszterci apátságban temették el. Az épület romjait Pilisszentkereszt határában tárták fel, előkerültek a királyné díszes síremlékének töredékei is.

A pilisszentkereszti apátság romja légifotón (Wikipedia-Civertan)

Akad azonban egy zavarbaejtő forrás, amely kérdőjelet tesz a Pilis, mint a gyilkosság helyszíne mellé. 1214-ben, vagyis egy évvel a gyilkosság után, a leleszi prépostság alapítólevelét erősíti meg II. András. A megerősítő oklevélben azért adományozza a Bihar vármegyében található Micske falu az apátságnak, mert a királyné “testének egy darabja ugyanazon egyházban van eltemetve”. Ez azért is érdekes, mert míg a ciszterci renddel a király és a királyné szoros kapcsolatot ápolt, számos adományt tett, II. András magát is az egresi ciszterci kolostorban temettette el, hasonló kapocs az uralkodó pár és a premontreiek között nincsen.

A Zemplén, mint lehetséges helyszín

Az egyik kézenfekvő magyarázat, hogy a gyilkosság után Gertrúd testének egy darabját, előre eltervezett módon, egyszerűen elvitték Leleszbe és ott temették el. A külön történő temetkezés nem annyira ritka abban az esetben, ha például egy uralkodó a családi sírbolt mellett valamely számára kedves helyen akart temetkezni. Csakhogy az Árpádoknak ebben az időszakában erről nem beszélhetünk. Ahogy fentebb írtam, II. András és Gertrúd jó viszonyt ápolt a ciszterciekkel, gondoskodtak a temetkezési helyükről. Így érthetetlennek tűnhet az, hogy ha a Pilis hegyei között gyilkolták meg Gertrúdot, miért vitték el a testének egy darabját a bodrogközi Leleszbe.

A másik logikusan következő magyarázat egy árnyalattal talán életszerűbb. Eszerint Gertrúdot valahol Lelesz közelében ölték meg. II. András Halicsba indult hadjáratra, az útjára egy ideig elkísérte a királyné, majd a búcsú után a zempléni erdőispánság területén vadászott. Ez feszik ugyanis a legközelebb a leleszi prépostsághoz. Ha itt történt a merénylet, amelynek során Gertrúdot több darabra vágták (ezt a forrásaink megerősítik), akkor logikusnak tűnik, hogy előbb a gyorsan romló, levágott testrészeket a legközelebbi egyházban eltemetik, majd ezt követően a királyné többi részét elvitték a Pilis hegyei között lévő ciszterci apátságba.

Ennek alapján nem zárhatjuk ki, de teljes bizonyossággal nem erősíthetjük meg, hogy nem a pilisi, hanem a zempléni erdő területén ölték meg a királynét.

(A cikk elkészítéséhez felhasználtuk Körmendy Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei c. tanulmányát és előadását).

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/04/18/magyar-kiralyne-a-kozepkorban-egy-veszelyes-foglalkozas/” ][/hm_embed]