Igen, kitalálta, vörös kísérőnkről, a Marsról van szó. A bolygónak két holdja van, az egyikkel nincs is gond, ő szépen lassan távolodik. A probléma a másik, nagyobbik holddal van. A Phobos ugyanis közeledik a Marshoz. Egyszer pedig bele is fog csapódni. Szóval azért örökre ne tervezzen senki se Mars-kolóniákat. Íme a részletek.
A NASA Perseverance Roverje csodálatos képet készített a Napot elhomályosító Phobosról a Mars felszínéről. Íme:
Fotó: PrtScr/Youtube
Ám ez a helyzet nem örökké marad majd így, mert az a sötét kőkolosszus egyre közelebb kerül majd a jövőben a Mars felszínéhez (tehát egyre nagyobbnak látszik majd a Marsról, egy idő után már teljes napfogyatkozást okozva). A Mars nagyobbik holdja ugyanis közeledik, míg a kisebbik, a Deimos folyamatosan távolodik a vörös bolygótól. Ő egyszer majd el is hagyja Mars körüli pályáját.
“A Phobos százévenként hat láb (1,8 méter) sebességgel közelít a Marshoz; ilyen ütemben kb. 50 millió éven belül fog becsapódni vagy gyűrűvé bomlani” – áll az amerikai űrkutatási ügynökségnek a holddal foglalkozó oldalán. Íme egy videó a Nap-Phobos együttállásról a Mars felszínéről. Maradjunk annyiban, hogy a Phobos nem olyan szép alakú hold, mint a mi égi kísérőnk:
Azért még van néhány millió éve a Marsnak
“A tudósok már tudják, hogy a Phobos halálra van ítélve” – áll a NASA Perseverance által rögzített napfogyatkozásról szóló közleményében. “A hold egyre közelebb kerül a Mars felszínéhez, és néhány tízmillió éven belül a bolygóba csapódik. Az elmúlt két évtizedben a Mars felszínéről végzett napfogyatkozási megfigyelések lehetővé tették a tudósok számára a Phobos lassú halálspiráljának pontosítását is.”
A mi Holdunk egyébként évente körülbelül 3,78 centimétert távolodik, ami azt jelenti, hogy kései leszármazottaink nem látnak majd teljes napfogyatkozást, írja az iflscience.com. A Földről nézve ugyanis túl kicsi lesz ahhoz a Hold, hogy eltakarja a Napot. Richard Vondrak, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának holdkutatója szerint nagyjából 600 millió év múlva lesz utoljára teljes napfogyatkozás a Földről. Csillagászati időtávban egyébként ez nem túl nagy idő, vegyük figyelembe, hogy Földünk kb. 5 milliárd éves, a Hold pedig kb 4 milliárd éve kísér bennünket.
Egyébként eredetileg ennél sokkal közelebb volt, tehát egy napfogyatkozás is katartikusabb élmény lehetet. 4 milliárd éve például háromszor ekkora lehetett égi kísérőnk lenyűgöző látványt nyújtva bolygónkról (más kérdés, hogy értelmes lény ugye mindezt nem nézhette). Mostanában a Nap és a Hold körülbelül ugyanakkorának néz ki az égen, mivel a Nap körülbelül 400-szor távolabb van a Földtől, mint a Hold, és körülbelül 400-szor nagyobb is az átmérője. Szerencsés korban élünk tehát.
Olvasson tovább a Föld második Holdjáról ITT és tudja meg kié a Hold EBBEN a cikkben.
