A mohácsi csata a portugálok miatt veszett el?

Székely Bertalan A mohácsi csata (Wikipédia)

A mohácsi csata felelőseit már sok helyen keresték. A Habsburgok például Szapolyai Jánosról azt terjesztették, hogy szándékosan késett el a csatából, hogy király legyen. Ez a legenda olyan sikeres lett, hogy még manapság is sokan gondolkodnak így. Mások viszont, többnyire ugyanazokra a forrásokra alapozva, azt gondolják, hogy a Habsburgok tehetnek a mohácsi csata elvesztéséről és szándékosan megölették a királyt. A vérmesebbek még említik a Fuggereket, az antiszemita irodalomban pedig még a zsidó háttérhatalom is felmerült tettesként. Van azonban egy világtörténeti fejlemény, amelynek a Magyarországra gyakorolt hatása kevéssé közismert.

Portugália kilép a tengerekre

A nagy földrajzi felfedezések hajtómotorja a keleti fűszerek és más áruk iránti csillapíthatatlan kereslet volt. A keleti áruk Indiából jutottak el a Közel-Keleten keresztül Európába. Ez a kereskedelem a 16. század elején elsősorban az arabok, a Mameluk Szultánság és legfontosabb kereskedelmi partnerük, Velence kezében összpontosult. Ezek a szereplők jelentős hasznot húztak belőle, míg az európai államok felől évszázadokon keresztül áramlott az arany India felé.

Ez a hatalmas volumenű kereskedelem indította az ibériai félsziget országait arra, hogy alternatív útvonalakat keressenek India felé, kikapcsolva a kereskedelem hasznát lefölöző államokat. A próbálkozások közül Kolombusz Kristófé a legismertebb, aki nyugat felé indulva akart Indiába jutni. A portugál felfedezők azonban másik utat választottak: Afrika megkerülésével akartak eljutni Indiába.

Vasco da Gama (Wikipédia)

A számos próbálkozás közül Bartolomeu Dias kerülte meg először Afrika legdélebbi pontját, a Jóreménység-fokát 1488-ban. Tíz évvel később Vasco da Gama már nemcsak megkerülte Afrikát, de el is jutott Indiába. Kalikut városában azonban hűvös fogadtatásra talált elsőre, miután a fűszerért cserébe kínált olcsó portugál áruk nem tudtak versenyezni az arab kereskedők aranyával. Utóbbiak azonban ennek ellenére is a kezdetektől fogva riválist láttak a váratlanul felbukkanó portugálokban.

A válság, amely megroppantott egy birodalmat

Nem sokkal később arabok meg is támadták a portugálokat, nemcsak a hajóikat, hanem a Kalikutban frissen létrehozott portugál telep lakóit is lemészárolták. Miután a kalikuti uralkodó nem akart fellépni a gyilkosok ellen, a portugálok lőni kezdték a várost. A tengeren kibontakozó harcoknak az lett az eredménye, hogy a portugálok szétverték az arab flottát. 1510-ben megszerezték az indiai Goát, amely később a portugálok központjává vált.

A harcok eredményeképpen a portugál flotta képesnek bizonyult blokád alá vonni a Vörös-tenger kijáratát. Ez a fűszerek drasztikus áremelkedésével járt Egyiptomban. A mameluk szultánok újabb hajóhadat szereltek fel, ám a szükséges anyagot és szakértelmet jórészt már az oszmán-törököktől, illetve Velencétől szerezték be. A portugálok azonban 1509-ben Diunál ismét győztek, ezúttal egy rendkívül színes koalíció ellen. A fenyegetés erősödött a Perzsa-öbölben is, miután 1507-ben elfoglalták Hormuzt.

A mameluk uralkodóknak a hatalmas kiadásnövekedés mellett óriási bevételkiesést is el kellett szenvedniük a portugálok fellépése miatt. Mindez megrázta a Mameluk Szultánságot. Ráadásul súlyos presztízsveszteséget jelentett számukra az is, hogy a portugál flotta fenyegette Dzsiddát, amely a muszlim szent helyek, Mekka és Medina kikötőjeként szolgált. Bár az Oszmán Török Szultánság segítő kezet nyújtott a mamelukoknak Portugália ellen, a két állam hagyományosan riválisaiként tekintett egymásra. Amikor I. Szelim szultán érzékelte, hogy a mameluk állam megrendült, teljes erejét ellenük fordította.

A mohácsi csata, mint következmény

I. Szelim 1514-ben már egy hatalmas győzelmet aratott Csaldiránnál a törökök másik hagyományos riválisa, Perzsia felett. Az ütközet eredményeképpen a Közel-Kelet jelentős része a mai Irán területének nyugati feléig a törökök uralma alá került. Szelim következő ellenfelei a mamelukok voltak. Az 1516-ban indult háborúban az oszmán törökök gyors győzelmet arattak. Az utolsó mameluk szultánt Kairó kapuja fölé akasztották fel.

Győzelmeivel Szelim megsokszorozta az Oszmán Birodalom területét és lakosságát. Olyan gazdag régiók jutottak a kezére, mint Szíria vagy Egyiptom, olyan gazdag és népes városokkal, mint Kairó vagy Damaszkusz, és hamarosan Mekka és Medina is az isztambuli szultánok védelmét élvezhette. A birodalom jövedelme megsokszorozódott a korábbiakhoz képest. Becslések szerint az indiai kereskedelem több millió dukát hasznot jelentett a szultánnak, miközben a leggazdagabb európai állam, Velence, kétmillió körüli bevétellel gazdálkodott, a Magyar Királyság pedig optimista becslések szerint is négyszázezerrel.

A mohácsi nemzeti emlékhely (Fotó: facebook.com/mohacsinemzetiemlekhely)

A perzsák és a mamelukok legyőzése után a szultánok előtt egyetlen akadály állt: Magyarország. I. Szelim 1520-ban bekövetkezett halála miatt a hadjárat már a fiára, Szulejmánra maradt. 1521-ben sikeresen foglalta el Nándorfehérvárt. 1526-ban viszont egy erősebb birodalom haderejével, fejlettebb haditechnikával állhatott ki a lehetőségei szélén táncoló magyar sereg ellen. Az eredmény közismert, II. Lajos király holtan maradt a csatatéren számos előkelővel együtt, a középkori magyar állam pedig megszűnt létezni. Ám mohácsi csata bekövetkeztében vélhetően szerepet játszottak a portugálok is, akiknek indiai felbukkanása az oszmánok egyik legerősebb ellenfelét iktatta ki.