Itt tartanak az idegenek a galaxis gyarmatosításával

Minél többet tudunk meg a Naprendszerünkön belüli és kívüli bolygókról, annál bonyolultabb a “Hol vannak az idegenek?” kérdés.

‘Hol vannak az idegenek?’

Amellett, hogy számos bolygót találtunk a csillaguk körüli lakhatósági zónában, és olyan új osztályú exobolygókat találtunk, amelyek alkalmasak lehetnek az életre. Ráadásul olyan életet is felfedeztünk itt a Földön, amely olyan szélsőséges környezeteket is elvisel, amelyeket eddig nem tartottunk lehetségesnek. Hol van mindenki?

A Fermi-paradoxon néven ismert kérdés megválaszolására tett korai kísérletek között az egyik asztrofizikus azt próbálta megvizsgálni, hogy mennyi időbe telik, amíg egy (vagy több) civilizáció gyarmatosítja a galaxist. 1974-ben Michael Hart An Explanation for Absence of Extraterrestrials on Earth drámai című tanulmányában azt állítja, hogy ha egy civilizáció megpróbálná, akkor viszonylag rövid idő alatt képes lenne gyarmatosítani a galaxist.

Tegyük fel, hogy végül expedíciókat küldünk a 100 legközelebbi csillaghoz. Ezek mind 20 fényéven belül vannak a Naptól. Mindegyik kolónia rendelkezik azzal a potenciállal, hogy végül saját expedíciókat küldjön ki, és azok kolóniái viszont gyarmatosítani tudnak, és így tovább.

Ha nem lenne szünet az utazások között, akkor a galaxisunk nagy részét 650 ezer év alatt bejárnánk. Ha feltételezzük, hogy az utazások közötti idő ugyanolyan hosszúságú, mint egy-egy utazás hossza, akkor a Galaxis átszeléséhez szükséges idő nagyjából megduplázódik. Úgy látjuk, hogy ha léteznének más fejlett civilizációk a galaxisunkban, akkor bőven lett volna idejük elérni minket, hacsak nem kevesebb mint 2 millió évvel ezelőtt kezdték meg az űrkutatást.

Fenn hordjuk az orrunkat, vagy tényleg mi vagyunk az első intelligens élet errefelé?

Ha ez közel áll a valósághoz, és figyelembe véve, hogy a galaxisunk körülbelül 13,6 milliárd éves, rejtélyes, hogy nem találtunk földönkívüli civilizációkat. Sőt, a tanulmány szerint az idegenek hiánya a Földön akár bizonyítéknak is tekinthető arra, hogy egyáltalán nem létezik idegen élet, amit meg lehetne találni, adta hírül az IFLScience.

Ha mégis vannak, akkor szociológiai magyarázatot kellene találni arra, hogy miért nem kolonizálták a galaxist, amikor erre bőven lett volna lehetőségük. Hacsak nem sikerül meggyőző érveket találni, és amíg nem rendelkezünk több információval a bolygóképződésről és más tényezőkről, Hart szerint ez “erős bizonyíték arra, hogy mi vagyunk az első civilizáció a galaxisban”.

Ha tehát a csillagok felé tekintünk, számíthatunk-e arra, hogy egy gyarmatosított galaxist látunk? Egy csapat szerint, amely azt próbálta feltárni, hogy egy civilizáció milyen gyorsan tudja elfoglalni az elérhető közelségben lévő bolygókat, a terjeszkedés nem egészen ilyen egyenletes.

Létrehozták a világegyetem egyszerűsített modelljét, amely lakható bolygókat ábrázoló cellákból áll. Ezután ennek a modellnek egy gömb alakú részét elkerítették, amelynek középpontjában egy “civilizáció” volt. Ez a civilizáció állandó sebességgel mozog a többi cella felé, és az új bolygóról származó erőforrásokat arra használja fel, hogy tovább terjedjen a galaxisban.

Nem sétagalopp bejárni a galaxist, pláne az univerzumot

A dolgokat bonyolítja, hogy a csapat a világegyetem három különböző modelljét használta. Egy statikus univerzumot, egy anyag-dominálta és egy sötét anyag-dominálta univerzumot. A kozmológia modellje szerint körülbelül 9,8 milliárd évvel ezelőttig a világegyetem anyagdominált volt. Mind az anyag-, mind a sötét anyag-dominált univerzumban vannak olyan bolygók, amelyek minden civilizáció számára elérhetetlenek, mivel az ő szemszögükből nézve a fénysebességnél gyorsabban távolodnak.

Csak azt a fényt látjuk, amely eljutott a mi nézőpontunkig, ami azt jelenti, hogy a megfigyelhető univerzumnak van egy határa, ahonnan a fény még nem jutott el hozzánk.

Ahogy a világegyetem tágul, ahogyan az a sötét anyag által dominált világegyetemben történik, úgy nő a távolság a csillagok között, és a megfigyelhető világegyetemünk összezsugorodik. Egy sötét anyag által dominált univerzumban van egy határ, ameddig a civilizációk terjeszkedhetnek, és ez a határ egyre csökken, ahogy az univerzum tovább tágul.

“Azonban egy anyagdominált univerzum esetében, a Friedmann-egyenletnek megfelelően, a mozgó gömb zsugorodik ahelyett, hogy tágulna”, magyarázta Allan L. Alinea, a tanulmány társszerzője az Universe Todaynek. “Egyszerűen fogalmazva, azok a bolygók, amelyek messze vannak egy referenciabolygótól ebben az univerzumban (amelyek kezdetben gyorsabban ‘mozognak’, mint a fénysebesség), ‘lelassulnak’, így elérhetők, legalábbis elvileg.”

Bár a sötét anyag uralta világegyetemben a civilizációk az idő előrehaladtával egyre kevesebb bolygót tudnak majd elérni, mégis képesek voltak ésszerű időn belül gyarmatosítani a rendelkezésükre álló világegyetemet. A terjeszkedés minden típusú univerzumban lassan kezdődött, majd fokozatosan felgyorsult, egyre több lehetőséget adva maguknak a közeli bolygók benépesítésére. Végül, ahogy gyarmatosítják a buborékukat, a terjeszkedés lelassul, mivel elfogynak a lehetőségek.

Ráérünk még ezen aggódni

Bár mi le fogunk arról maradni, hogy kolonizáljuk a megfigyelhető univerzumot és azon túl, a tanulmány azt sugallja, hogy talán még az idegenek sem gyarmatosították a galaxist, és a tágulás kezdeti, lassú fázisában vannak. Éppen ezért nem kellene aggódnunk a kapcsolatfelvétel hiánya miatt. Amint a dolgok beindulnak, mindössze évmilliárdokkal azután, hogy mindannyian meghaltunk, a kapcsolatfelvétel az idegen életformákkal sokkal egyszerűbb lehet.

Érdemes elolvasni:

• Így fog kinézni, amikor az Androméda-galaxis összeütközik a Tejútrendszerrel
• Ez a lávabolygó rendszeresen jeleket küld nekünk: pontosan nem tudjuk miért és hogyan