A 19. századi magyarság önbizalmát volt hivatva szimbolizálni a Parlament, meg kellett előzni a Reichstagot és Bécset is

A Parlament, Fotó: Mayer Jácint

A kiegyezés utáni idők Magyarország fellendülését hozták, mely igyekezett akkor magáról olyan képet prezentálni, ami erőt és eleganciát sugároz. Kimondva nem lett, de az Országházat a magát jelentős súlyú hatalomnak láttatni akaró magyar állam önbizalmi szimbólumának szánták.

Létesítésekor nem volt kérdés a másokkal való verseny és azok felülmúlása sem, melynek volt egy Osztrák-Magyar Monarchián belüli része, a bécsi Parlament túlszárnyalása, de megemlíthetjük a német Reichstagot is, mint a korszak külföldi vetélytárs épületét. Tisza Kálmán miniszterelnök álláspontja az volt, hogy az új országháznak minden igényt ki kell majd elégítenie, ezért „nem korlátozandó pénzügyi tekintetek által”. Építésére nem sajnálták az anyagi forrásokat, a végén a tervezett kiadások több mint duplájából sikerült megvalósítani, 38 millió aranykoronából.

A Parlament díszlépcsőháza, Fotó: Dr. Décsey Sándor

A pályázatot a Tömő (a mai Kossuth) téren a Dunával párhuzamosan vagy arra merőlegesen létrehozandó épületre 1882 áprilisában írták ki. A pályázatra az 1883. február 1-re kitűzött határidőre 19 terv érkezett be, melyek között szerepelt olyan is, mely a kiírásnak megfelelően az épületet nem a Dunával párhuzamosan, hanem hossztengelyében merőlegesen képzelte. Végül ezt az ötletet elvettették. Az Országház létrehozására megalakított bizottság május 27-i ülésén a neogótikus stílus mellett döntött, elsősorban gróf Andrássy Gyula hatására, akinek a szeme előtt az angol parlament mintája lebegett, és jelentős különbözött a már említett konkurensnek számító épületektől. Ezzel lényegében eldőlt, hogy Steindl Imre főleg neogótikus jegyeket mutató terve fog megépülni.

A magyar parlament a Duna partján, Fotó: Dr. Décsey Sándor

Az építkezés a korszak legnagyobb hazai vállalkozásának tekinthető, mert önmagában hatással volt a gazdaság fejlődésére. Ugyanis a kivitelezésnél kifejezett cél volt, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok- és gyártók bevonásával készüljön az épület. A munka 1885-től 1904-ig tartott, elvileg részét képezte a Millenniumra való felkészülésnek, azonban az alulkalkulált költségvetés és kivitelezési idő miatt 1896-ra nem készülhetett el.

Az ülésterem elnöki emelvénye, Fotó: Dr. Décsey Sándor

Az épület felavatása már jóval a munkák befejezése előtt, 1894-ben megtörtént, 1902-ben pedig a parlament mindkét háza ideköltözött.

Folyosó az Országházban, Fotó: Dr. Décsey Sándor

Az Országház hossza 268 méter, legnagyobb szélessége 123 méter, a kupola magassága a járda szintjétől 96 méter. 29 lépcsőházzal, több mint 200 irodahelyiséggel rendelkezik és 27 kapun át közelíthető meg. A Duna felől nézve a kupola két oldalán tornyokkal körülvéve magasodik ki az alsóházi és a felsőházi ülésterem, amely az építés korában működő úgynevezett kétkamarás rendszerű országgyűlés emlékét idézi. A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. Közöttük emelkedik a kupola, ami a törvényhozás egységét jeleníti meg és a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált. Az épületszárnyak között tíz, különböző méretű udvar helyezkedik el. A saját korában a világ legnagyobb épületei közé tartozott. A falak oromzatát kívül 90, belül 152, összesen 242 szobor, valamint jeles alkotók freskói, festményei ékesítik. A díszítéseknél felhasznált 22-23 karátos arany összmennyisége hozzávetőleg 40 kilogramm, a Házban futó vörös színű szőnyegek hossza pedig közel 3 kilométert tesz ki.

A Szent Korona másolata, Fotó: Mayer Jácint

A kupolacsarnok oszlopfőin a legnagyobb magyar királyok és erdélyi fejedelmek 16 szobra őrködik, és a látogató itt találkozhat a magyar államiság jelképével, a Szent Koronával.

A főrendiházi ülésterem, Fotó: Dr. Décsey Sándor

A magyar parlament az építtetés időszakában a történelmi hagyományok hozadékaként kétkamarás, így képviselőházból és a főrendiházból áll. A kétkamarás parlament a végrehajtó hatalom ellensúlyozásának egyik lehetséges változata, mely az Európai Unió államaiban, vagy Egyesült Államokban is használatos modell. Az oka Kossuth Lajos szavaival: az általános választójog nem biztosítja az egyéni és testületi szabadságjogokat, ha a népfelséget egyedül az Országgyűlés képviseli, és a kormány túlzottan nagy hatalommal van felruházva. A kétkamarás parlament a Magyar Királyságban egyfajta történelmi-tradicionális felsőházzal valósult meg, melyben törvényhatóságok küldöttei, intézmények választottjai, magas beosztású hivatalnokok, választott arisztokraták, érdemeik alapján az államfő által kinevezett tekintélyek igyekeztek egyfajta fék funkciót betölteni, vagy szakmai javaslatokat eljuttatni a másik házhoz.

Tevékenységükről elmondható, hogy fontos részét képezte az egykori kiváltságos helyzetük őrzése is. Ma tulajdonképpen az angol Lordok Házának ismert ilyen tradicionális-funkciója. Természetesen vannak más kétkamarás parlamentek is, mint például a területi képviselettel bírók, korporatív jellegűek, esetleg civil szervezeteket képviselő megoldások. Megbízatásuk gyakran nem azonos időtartamra szól a másik ház mandátumával, így nehezebben érvényesíthető az erősebb fél adott pillanatban lehetséges túlereje.

A főrendiházi társalgó, Fotó: Dr. Décsey Sándor

A mai magyar Országgyűlés egykamarás parlament, mely közvetlenül alkot törvényeket, amiket kontrollként a köztársasági elnök kihirdetés előtt maximum egyszer visszaküldhet újratárgyalásra. 2014 óta 199 képviselővel működik az alsóházi ülésteremben.