Kék helyett zölden világít a Mars égboltja
Az Európai Űrügynökség (ESA) ExoMars Trace Gas Orbiterje (TGO) segítségével a tudósok először figyelték meg közvetlenül, ahogy a Mars légköre zölden világít.
A hatást airglow-nak nevezik (illetve létezik dayglow és nightglow, attól függően, hogy nappal vagy éjszaka alakul ki), és a Földön is előfordul, írja a LiveScience. Noha némi hasonlóságot mutat a bolygónkon kialakuló északi fénnyel, ez egy másik jelenség, amelynek okai eltérőek a mi aurora borealisunktól.
Az ESA szerint a Nightglow „különösen akkor fordul elő, amikor két oxigénatom összekapcsolódik oxigénmolekulává”. A Marson ez körülbelül 50 km. magasságban történik. A földi sarki fény pedig úgy keletkezik, hogy a Nap töltött részecskéi ütköznek a Föld mágneses mezőjével.
A tudósok már mintegy 40 éve gyanítják, hogy a Mars levegője világít, de az első megfigyelésre csak egy évtizeddel ezelőtt került sor az ESA Mars Express pályáján, amely az infravörös spektrumban észlelte a jelenséget. Aztán 2020-ban a tudósok látható fényben is megfigyelték a jelenséget a TGO segítségével, de inkább a marsi nappalban, mint éjszaka. Most pedig éjjel is láthattuk a látványos fényeket a TGO-n keresztül.
“Ezek az új megfigyelések váratlanok és érdekesek, főként a Vörös Bolygóra tett jövőbeli utazások szempontjából” – mondta Jean-Claude Gérard, az ULiège planetológusa.
“Az éjszakai fény intenzitása a sarki régiókban olyan, hogy egyszerű és viszonylag olcsó műszerek segítségével feltérképezni és nyomon követni a légköri áramlásokat. Egy jövőbeli ESA-misszió vihet egy kamerát is a globális képalkotáshoz. Ezen túlmenően a kibocsátás kellően intenzív ahhoz, hogy a sarki éjszaka alatt a jövőbeni űrhajósok szabad szemmel is megfigyelhessék bolygó körüli pályán vagy a marsi talajról.
A Mars éjszakai fényének tanulmányozása, amely a TGO küldetés részeként folytatódik, betekintést enged a tudósoknak a marsi légkörben előforduló folyamatokba is.
“Ezen kibocsátások távérzékelése kiváló eszköz a Mars felső légkörének összetétele és dinamikájának vizsgálatára 40 és 80 km között” – mondta Benoit Hubert, a Liège-i Egyetem Bolygó- és Légkörfizikai Laboratórium (LPAP) kutatója.
“Ez a régió nem érhető el a műholdak segítségével történő összetételmérési módszerek számára.”
A Mars légkörének tanulmányozása a Vörös Bolygóra szánt jövőbeli űrhajók tervezésében is segíthet. Sűrűségének jobb megértése által a küldetéstervezők könnyebben építhetnek olyan műholdakat, amelyek ellenállnak például a marsi légkör okozta behatásoknak, vagy olyan ejtőernyőket tervezhetnek, amelyek a Vörös Bolygó felszínére történő leszálláskor megfelelő felhajtóerőt fejthetnek ki.
Ez is érdekes lehet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
