Rejtélyes gázból álló ‘folyó’ áramlik a Tejútrendszerbe, tele csillagokkal
A Nagy és a Kis Magellán-felhőből, a Tejútrendszer peremén található két törpegalaxisból a hidrogéngáz folyó módjára áramlik kifelé. A Magellán-áramnak nevezett folyó tartalma évtizedek óta fejtörést okoz a csillagászoknak.
Most azonban egy kutatócsoportnak először sikerült csillagokat lokalizálnia a folyam gázfelhőiben, derül ki a Space.com beszámolójából. A felfedezés nem csak a folyam otthongalaxisainak fejlődését segít majd jobban megérteni, hanem magának a Tejútrendszerben lévő anyagnak az eloszlását is.
A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics csillagászai a chilei Las Campanas Obszervatórium 6,5 méteres Magellan Baade Teleszkópjának segítségével találták meg a csillagokat. Az Európai Űrügynökség Gaia űrteleszkópja által készített részletes Tejútrendszer-térkép segítségével a kutatók 200 csillagra figyeltek, amelyek galaxisunk legtávolabbi részén, a Magellán-áramlat irányában helyezkednek el.
Elemezték többek között az ezekből a csillagokból származó fény spektrumát, és megállapították, hogy 13 alany kémiai összetétele megegyezik a Magellán-felhőkével. A mérések arra is utaltak, hogy ez a 13 csillag 150-400 ezer fényév között lehet a Földtől, ami nagyjából a Magellán-áramlat távolságának felel meg.
Az eredetileg az 1970-es években felfedezett áramlat a déli égbolt egy olyan területére terjed ki, amely a Földről nézve nagyjából 300 telihold méretű. Ennek ellenére azonban érzékeny felszerelésre van szükség ahhoz, hogy észlelni tudjuk.
Hogyan áramolhat onnan gáz a Tejútrendszer felé?
A csillagászok úgy vélik, hogy az áramlatot alkotó gázt a Tejútrendszer gravitációs ereje szakította ki a törpegalaxisokból. Az új megfigyelések többet elárulhatnak annak természetéről és segíthet megérteni, hogyan lép kölcsönhatásba a mi galaxisunkkal. A tudósok szerint jelenleg úgy tűnik, hogy az áramlat belezuhan a Tejútrendszerbe.
“Ezekkel az eredményekkel reméljük, hogy sokkal jobban megérthetjük a Magellán-áramlat és a Magellán-felhők kialakulását, valamint a galaxisunkkal való múltbeli és jövőbeli kölcsönhatásaikat”, mondta Charlie Conroy, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics (CfA) csillagászprofesszora.
A Magellán-áramlattal ellentétben a felhőket az emberiség már az ókor óta ismeri, mivel szabad szemmel is jól láthatóak. A csillagászoknak azonban még mindig sok kérdésük van a két, a Tejútrendszerrel ütközni látszó galaxis eredetével és történetével kapcsolatban. A Magellán-áramlat feltérképezése és modellezése segíteni fogja a csillagászokat abban, hogy jobban megértsék a forrásgalaxisokat, amelyek múltbeli pályáját vélhetően nyomon követik.
“A Magellán-áramlathoz hasonló hatalmas csillagáradat szépségét az adja, hogy most már nagyon sok asztrofizikai vizsgálatot végezhetünk vele”, mondta Vedant Chandra, a CfA csillagászat és asztrofizika PhD-hallgatója, a tanulmány vezető szerzője. “Ahogy a spektroszkópiai felmérésünk folytatódik, és egyre több csillagot találunk, izgatottan várjuk, milyen további meglepetéseket tartogat számunkra a galaktikus peremvidék.”
A tudósok úgy gondolják, hogy ahogy a hidrogéngáz a Tejútrendszerbe jut, megfelelő feltételeket teremt a csillagkeletkezéshez. Az adatok elemzésével a kutatók azt is megállapították, hogy az áramlat körülbelül kétszer olyan masszív, mint gondolták. Ez azt jelenti, hogy sokkal több gázt kell felfalnia a Tejútrendszernek, mint azt a korábbi számítások feltételezték.
“A Magellán-áramlat a Tejútrendszer meghatározó kalóriaforrása, ez a galais reggelije, ebédje és vacsorája”, mondta Ana Bonaca, a Carnegie Observatories munkatársa. “A Magellán-áramlatra vonatkozó új, magasabb tömegbecslések alapján a Tejútrendszer végül több kilót szedhet fel, mint eredetileg gondoltuk.”
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
