A Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum termeiben egy rendkívüli kiállítási tárgyat láthatnak a látogatók. Szemtanúi lehetnek Grover Krantz lenyűgöző életének és egyedülálló örökségének. Krantz egy olyan ember, aki még halála után is tanít és inspirál. Természetesen a történet különlegessége, hogy ezt nem egyedül teszi, hanem hűséges barátjával együttesen.
Az 1931-ben született Grover Krantz, aki elkötelezett tanárként, szerető állattartóként és különc antropológusként vált ismertté, posztumusz hírnévre tett szert. Ő volt az első komoly akadémikus, aki a Yeti titokzatos világában merült el. Hét évvel azután, hogy elvesztette a hasnyálmirigyrákkal vívott harcát, Krantz hírneve fennmaradt. Az ő csontváza és óriási ír farkaskutyája, Clyde csontváza látható volt egy kiállításon.
A washingtoni Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban található megható kiállításon Grover Krantz antropológus és hűséges ír farkaskutyája, Clyde egymásba fonódó csontvázai tanúskodnak egymás iránt érzett szeretetükről. A kiállítás, amely a múzeum tizenévesek számára kialakított interaktív oktatási térben, a Q?riusban kapott helyet.
A csontváz és barátja
Krantz, aki 2002-ben hunyt el a hasnyálmirigyrákkal vívott küzdelem után, egy szokatlan kérést hagyott hátra. Azt kívánta, hogy csontvázát állítsák ki, és szeretett kutyája mellette kapjon helyet. David Hunt törvényszéki és fizikai antropológus teljesítette Krantz utolsó kívánságát. Hangsúlyozva az antropológus vágyát, hogy a síron túl is folytathassa a tanítást. Azt mondta: “Nos, egész életemben tanár voltam, úgyhogy akkor is az lehetek, ha már meghaltam” — írja a Smithsonian Magazine.
Krantz öröksége azonban messze túlmutat az osztálytermen. A Washington Állami Egyetem antropológia professzoraként évtizedekig nagyra becsült tanárként és a Yeti lelkes híveként volt ismert. Bár kollégái talán furcsállották kriptozoológiai kutatásait, Krantz elkötelezettsége a mitikus lény létezésének bizonyítása iránt rendíthetetlen maradt.
Krantz megközelítése a Yetivel kapcsolatban egyedülálló volt. Az emberi evolúcióval kapcsolatos szakértelmét felhasználva igyekezett tudományos legitimitást adni a lény létezésének. Interjúkban a Yetit “nagy, masszív, szőrös, kétlábú, magasabb rendű főemlősnek” írta le. Evolúciós eredetét illetően találgatásokba bocsátkozott, és egy Gigantopithecus nevű ősi majommal való kapcsolatot feltételezett. Bár Krantz soha nem állította, hogy személyesen találkozott volna a Yetivel, szorgalmasan gyűjtötte a bizonyítékokat, beleértve a lábnyomok lenyomatát és az állítólagos szemtanúk beszámolóit.
A Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban található kiállítás nem említi kifejezetten Krantz Yeti utáni kutatásait. Ehelyett antropológusként emeli ki, aki nagyra tartotta kutyáit, köztük Clyde-ot és három másik kutyatársát. Grover Krantz halála után is tanít, nemcsak antropológiai hozzájárulásaival, hanem a Clyde-dal való kapcsolatát megörökítő, érdekes kiállításon keresztül is. Az ölelésben kiállított csontvázak megörökítették Krantz és Clyde közötti kapcsolatot.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében
Ez a 2 centiméternél is kisebb fosszília lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban