Dunaföldvár várában jártunk – képek

A dunaföldvári vár faragott kapuja. Fotó: Mayer Jácint

Dunaföldvár fontos közlekedési csomópont az ország közepén, a Duna jobb partján, Budapesttől délre mintegy 90 kilométer távolságra. A folyammal párhuzamosan főút szeli át észak-déli irányban, valamint a földvári Beszédes József híd köti össze az Alföldet a Dunántúllal.

A dunaföldvári vár Csonka – vagy más néven Öreg tornya. Fotó: Mayer Jácint

A település nevét ismereteink szerint először 1199-ben említi egy oklevél Monasterium de Felduar kifejésben. Középkori történetéről nem sok emlékünk maradt, történelme a török megjelenésétől válik ismertté.

Dunaföldvár legismertebb látnivalója a reneszánsz stílusú vár, azaz a 15. század végén épült Csonka- avagy Török-toronynak nevezett építmény. A Duna folyam ősidők óta ismert átkelőhelyének biztosítására emelték azt a 9,5×9,5 méteres négyzet alapú, 1,2 méter falvastagságú, háromemeletes tornyot, ami a későbbi erődítmény magját alkotta.

A vár első név szerinti említését az 1543-as hadjárat történetét leíró török krónikás Szinán Csausz munkájából ismerjük. Ezen időszakra datálhatjuk az oszmán fennhatóság kezdetét. A földvári tornyot a törökök megerősítették, aminek köszönhetően az Eszékről Budára vezető hadi és kereskedelmi út legerősebb palánkvára lett. A torony köré szabálytalan négyzet alakban palánkból, később égetett téglából falat építettek, melynek sarkain kerek tornyok álltak. A hódoltság alatt a várban törökök éltek, a körülötte elterülő városban pedig magyarok és rácok laktak.

A dunaföldvári várudvar egykori épületmaradványai Fotó: Mayer Jácint

A palánkvár alapja a többrétegű fal fából és földből. A vert falhoz hasonlóan a zsaluzatot ebben az esetben jellemzően nem deszkából készítették, hanem sövényből összefont erős cölöpsorral vették körül, melyet általában kívülről sárral betapasztottak. Palánkot kővárak köré is emeltek, mivel az ostromágyúk tüzével szemben kifejezetten ellenálló volt.

A hódoltság idején komoly jelentősége nem volt Földvárnak. Többször kirabolták – 1602. november 03-a körül Nádasdy Ferenc ütött rajta a településen lovassággal –, végül a török uralom alól 1686-ban szabadult fel a várossal együtt. A visszavonuló törökök a térségben minden elhagyott települést leromboltak, minden kiürített várat felgyújtottak, és ez alól Földvára erőssége sem volt kivétel. A Rákóczi-szabadságharc során többször cserélt gazdát – egyszer a császáriaké, máskor a kurucoké volt. A várnak a kurucok dunántúli hadjáratában, mint hídfőállásnak volt jelentősége.

1858-ban csaknem porig égett, a torony zsindelyes teteje és belső faszerkezetei is megsemmisült. Utána csonkán építették újjá, ezért hol Török-toronynak, hol Csonka-toronynak, máskor Öreg-toronynak nevezik.

A Csonka-, más néven Öreg-torony a dunaföldvári várban. Fotó: Mayer Jácint

Az utolsó komoly károk a II. világháború alatt érik a települést. A túlsó solti hídfő és dunaföldvári híd megszerezésére komoly erőket mozgósított a szovjet hadsereg. Közel egyhónapnyi harc után a túlparti hídfő elesett és a védőknek fel kellett robbantani a hidat, amivel még egy további szűk hónapig tudták Dunaföldvár elestét késleltetni.

A vár mai állapotát a 2006-os felújításának köszönheti. A torony látványos eleme az alsó szinteken megmaradt börtönfolyosó. Szűk cellák priccseit, vaskos és rácsos börtönajtókat tekinthetünk meg. Érdekesség a cellák falán az egykori rabok által koromból és vérből készült freskógyűjtemény, melynek legmutatósabb része egy az akasztófán is vidáman az ördög arcába furulyázó zsivány.

A dunaföldvári tömlöc egyik freskója. Fotó: Mayer Jácint

A felsőbb szinteken a török és magyar világot bemutató kiállítás várja a látogatót. A torony kilátóként is funkcionál teljes körpanorámát biztosítva a Dunára, a hídfőre, a környékre.