Megdöbbentően egyszerű eljárással készültek a Fülöp-szigetek tűzmúmiái

Szerencsére elvileg már halottak voltak azok, akiken az eljárást végigvitték annak érdekében, hogy úgynevezett égetett vagy tűzmúmiákat hozzanak létre a Fülöp-szigetek őslakói. A modernizáció egyik hátulütője, hogy most éppen az éghajlatváltozás miatt vannak nagy veszélyben ezek a különleges múmiák.

A Fülöp-szigetek hegyvidéki Kabayan településének környékén, a hegyek csúcsai közelében több tucat, titokban elrejtett “tűzmúmia” hevert zavartalanul több száz évig. A helyiek által “meking”-ként ismert, jól megőrződött múmiákat a bennszülött ibaloinak nevezett nép készítette. Ám most az éghajlati-környezeti változások pusztulással fenyegetik e páratlan kulturális örökséget, írja az iflscience.com.

De hogyan is készültek ezek a különleges múmiák? Nos, egyáltalán nem úgy, mint az általunk talán jól vagy jobban ismert egyiptomi társaik. Élő emberen borzalmas kínhalállal ért volna fel a módszert kipróbálni, csakúgy egyébként, mint bármely más mumifikálási módszert. Szerencse, hogy a delikvensek jelenlegi tudásunk szerint ebben az esetben is halottak voltak, bár a pozíció, amelyben manapság látjuk őket sokunkban keltheti azt a képzetet, mintha még éltek volna, amikor az ibaloi ősök “készítették” őket. Elég, ha csak ránézünk erre a fotóra:

Senki sem emlékszik már, hogy pontosan hogyan készültek

A Fülöp-szigetek tűzmúmiáit a helyiek kiszárítással és füstöléssel készítették, innen jön a nevük is. A konkrét eljárást sosem írták le és már feledésbe merült, ám a helyiek úgy vélik, hogy hosszasan füstölték a testet, ami szinte tökéletes állapotban őrizte azt meg. A helyiek már elfelejtették, hogy pontosan mely növényeket használták a füstölésre, de azt ma már tudjuk, hogy egyes növényeket kiváló antimikrobiális hatásuk miatt használták.

Ezt követően barlangokba helyezték el a múmiákat szerte a ma Benguet-nek nevezett hegyes-völgye tartományban. Mivel 3.000 méter fölött voltak, a hideg hegyvidéki éghajlat segített őket megőrizni az utókornak. Ugyanakkor az éghajlat változása, a hőmérséklet emelkedése és főként az ember jelenléte a környéken mindezt megborította. Ma már sok tűzmúmia fertőződött meg penésszel és bogarakkal.

És azt sem tudják, hogy hány tűzmúmia van

Az ausztráliai Melbourne egyetemének kutatói most azzal próbálnak segíteni, hogy környezetellenőrző berendezéseket telepítenek e barlangok némelyikébe. Ezzel a tudósok nyomon tudnák követni a hőmérséklet és páratartalom változását, hogy a legcélravezetőbb megoldás mellett dönthessenek a múmiák védelme érdekében.

A történészek pedig azt próbálják megfejteni, hogy mégis hogyan és miért készültek ezek a múmiák. Mivel a mumifikálás módja szájról-szájra terjedt, nincs egyszerű dolguk. Például azt sem lehet tudni, hogy pontosan hány készült. Azt sem, hogy mikor. Annyit tud csak a helyi legendárium, hogy az első tűzmúmia valamikor a 12. században egy Apu Anno nevű helyi vezér volt.

Katasztrófák elé néz a Fülöp-szigetek?

Az ő története önmagában kalandos. Annyira jól megőrződött a teste, hogy tökéletesen láthatók rajta a tetoválásai (innen tudni, hogy vezér volt). 1918-ban ezért ellopták a barlangjából és Manila karneváljain mutogatták, ahonnan egy ószereshez került, végül 1999-ben kapták vissza az őslakók.

Mivel gombaspórák támadták meg, egy barlang mélyén van, ahol nem látogatható, mert azon dolgoznak, hogy megmentsék az enyészettől. A tűzmumiák mindegyikének kormeghatározásával még adósok a tudósok, ám az biztosnak látszik, hogy még a 19. században is készültek ilyen múmiák, hisz akad köztük “mindössze” 150 év körüli is.

A helyiek szerint azért helyezték a hegyek csúcsai közelében lévő barlangokba, hogy közel legyenek az istenekhez. Ha viszont nem sikerül megőrizni őket, akkor az ibaloik következő generációira katasztrófák sora vár.