Mi történne velünk, ha a Mars és a Jupiter pályát cserélne?

Az egész Naprendszer egyensúlyának titka a bolygók közötti kényes gravitációs táncban rejlik. Ha felcseréljük két bolygó pályáját, a végén mindenféle pusztítást okozhatunk. Mi történne egy sziklás, vörös bolygóval, amely két gázóriás közé szorul? Hogyan reagálna a Föld egy gigantikus új szomszédra? És miért váltana ki a gravitáció nagymértékű eltolódása aszteroida-apokalipszist?

A Nap és a Jupiter a Naprendszerünk két legnagyobb objektuma. A két óriás gravitációs erői befolyásolják egymás mozgását és nagy hatással vannak a kozmikus szomszédságunkban lévő összes többi bolygó, hold és aszteroida mozgására is, írja a What If.

Közöttük található a Naptól számított negyedik bolygó és szomszédunk, a Mars. A vörös bolygó 56-tól 401 millió km-re is lehet a Földtől. Ez azt jelenti, hogy még így is nyolcszor közelebb van hozzánk, mint a Jupiter.

A Jupiter az 5. a sorban, mintegy 778 millió km távolságra a Naptól. A gázóriás óriási gravitációs ereje lehet a felelős a Naprendszer belső és külső régióit elválasztó aszteroidaövért. Ha ez a két bolygó hirtelen felcserélné a pályáját, vajon az aszteroidaövben lévő több millió sziklás objektum egyenesen felénk repülne?

Milyen sorsra jutna a Mars sokkal távolabb a Naptól?

Kezdjük azzal, hogy megnézzük, hogyan járna a Mars ezzel a pályamódosítással. Most a gázóriások, a Jupiter és a Szaturnusz közé szorulna. A vörös bolygó így abba a helyzetbe kerülne, hogy a Naprendszer két legnagyobb bolygója állna mellette, ami a gázóriások gravitációs vonzása miatt lenne kellemetlen.

De a húzás egyenlőtlen lenne. A Mars pedig hasonló sorsra jutna, mint a Jupiter egyik holdja, az Io. Az Io-hoz hasonlóan a Mars is erősebb vonzást tapasztalna a Jupiter felé eső oldalon, mint a Jupiterrel ellentétes oldalon. Ez megnyújtaná és összenyomná a sziklás bolygót. Ennek következtében pedig a Mars belülről elkezdene melegedni.

Ez az oka annak, hogy az Iót több aktív vulkánkitörés sújtja, mint bármelyik más égitestet a Naprendszerben. Ha a Marssal is hasonló kötélhúzásba kezdenének, a gravitációs erők elég erősek lennének ahhoz, hogy újra működésbe hozzanak néhány ősi vulkánt. A végén még láva is kitörhet az Olympus Monsból, a Naprendszer legnagyobb vulkánjából.

A Földön sem lenne felhőtlen az élet

Visszaugorva az aszteroidaöv ránk eső oldalára, a dolgok hamar érdekessé válnának a Földön. Az első nagy változás, amit észrevehetnénk, hogy az éjszakai égbolt egy kicsit más lenne. A Jupiter nem egy távoli fényes csillagként jelenne meg, hanem mint a Hold 20%-a. Ha egy tiszta éjszakán felnéznénk, láthatnánk színes sávjait és foltjait.

Azonban az idilli dolgok itt véget is érnének. A Jupiter szomszédságában a Földre gyakorolt gravitációs hatása körülbelül 64-szer erősebb lenne, mint most. A Jupiter már most, távolról is hat ránk, ugyanis 405 ezer évente a Vénusszal együtt aszályokért és intenzív esőzésekért felelős.

Ha ilyen közel lenne, a hatás még szélsőségesebb lenne. A következmények pedig halálosak. A Nap és a Jupiter közé szorulva bolygónk kataklizmikus eseményeket élne át az árapály tetőzésével. Így amit egykor kedves, lakható otthonunknak ismertünk, vulkanikus pokollá változna. Mindazonáltal nem ez lenne a legnagyobb problémánk.

Ha a Jupiter hirtelen az aszteroidaöv túloldalára kerülne, a sok millió űrszikla szintén vele érkezne, ez pedig nem keveset a Föld felé sodorna. Az aszteroidaövben lévő objektumok mérete változó. A legnagyobbak között ott van a Ceres törpebolygó, amely egyedüli törpebolygóként a kisbolygóövben helyezkedik el. Ez az objektum körülbelül 25%-a a Holdunk méretének.

Az aszteroidák közül a Vesta például 530 km átmérőjű, és az egész öv tömegének 9%-át teszi ki. Egy aszteroidának közel sem kellene ekkorának lennie ahhoz, hogy becsapódásával kiváltsa az apokalipszist. Már egy 1 km-es ütközés is a végünket jelentené. Ha egy 10 km átmérőjű aszteroida ütközne a bolygónkba, az egy vagy több évre vagy még tovább is eltakarná a Napot.

Napfény nélkül pedig egy úgynevezett becsapódási telet élnénk át. A hőmérséklet csökkenne és a fotoszintézis leállna. Mindez a növényi, állati és emberi élet tömeges kihalásához vezetne. Összefoglalva, a Naprendszerben minden úgy jó, ahogy van.

Érdemes elolvasni:

• Megtalálták az eddigi legrégebbi fekete lyukat, és nem egy új dolgot mutatott a kutatóknak
• Metánt ‘böfög’ a Mars, de mit jelent ez az élet szempontjából?