A Toba szupervulkán majdnem elpusztította az emberiséget – de segíthetett a terjedésünkben

Az emberiség majdnem kipusztult, miután a Toba kitört. De lehet, hogy pont ezért hódítottuk meg a világot.

A Toba szupervulkán kitörése a feltételezések szerint a legnagyobb volt fajunk fennállása során, írja az IFLScience. Elkerülhetetlenül megváltoztatta a bolygó éghajlatát egy időre. Most néhány antropológus szerint a Toba lehet a kulcs az emberi evolúció egyik nagy rejtélyéhez is. Mi okozta végső terjeszkedésünket Afrikából?

A Homo nemzetség a feltételezések szerint közel egymillió évvel ezelőtt hagyta el Afrikát, ha nem jóval korábban. A modern embereknek azonban úgy tűnik, hogy sokkal nehezebb volt a dolguk.

Azért, mert megváltoztak a körülmények? Vagy a már megtelepedett közeli rokonainkkal való versengés miatt? Nem tudjuk. Úgy tűnik azonban, hogy a Homo sapiens többször is terjeszkedett Nyugat-Ázsiába és Európába, anélkül, hogy meg tudott volna maradni.

Miért vezetett akkor egy későbbi vándorlás ahhoz, hogy gyorsan elértük Eurázsia minden részét, sőt Ausztráliát is, majd jóval később Amerikát és a csendes-óceáni szigeteket? Egy nagy tudóscsoport szerint ez egy vulkánkitörés eredménye lehetett. Mindez több ezer kilométerre volt a Homo sapiens legközelebbi populációjától, a mai Indonézia területén.

A Toba kitörése átrendezte a teljes bolygó éghajlatát

Kétségtelen, hogy a Toba kitörése hatalmas volt, legalább 2000 köbkilométernyi anyagot szabadított fel. Szinte biztos, hogy a Toba lehűlést okozott, valószínűleg több évre. Hogy pontosan mennyire, azt vitatják, de az egyik becslés szerint 5 °C-os csökkenést jelenthetett, ami rövid időre jégkorszaki állapotokba hozta vissza a bolygót.

Bár az éghajlat néhány éven belül visszatért volna a normális szintre, őseink élelmiszerkészletei nem tarthattak eddig. Ez inspirálta a Toba-katasztrófa elméletét, amely szerint a kitörés utáni körülmények 10 000 fő alá csökkentették az emberi populációt. Ez egy genetikai szűk keresztmetszetet okozott. Az elképzelést sokan vitatják, szerintük az éghajlati hatások kisebbek voltak, és a szűk keresztmetszet időzítése téves.

Mit mondanak az ásatások?

Curtis Marean, az Arizonai Állami Egyetem professzora úgy véli, hogy a két rejtélynek köze lehet egymáshoz az Etiópia északnyugati részén található Shinfa-Metema 1 ásatások alapján. Marean és munkatársai apró vulkáni üvegszilánkokat, úgynevezett kriptotefrát találtak olyan helyeken, ahol emberek éltek. E helyek elfoglaltsága azután is folytatódott, hogy a réteg, amelyben a részecskéket találták, lerakódott.

„Ez a tanulmány megerősíti a dél-afrikai Pinnacle Point eredményeit – a Toba kitörése megváltoztatta a környezetet Afrikában, de az emberek alkalmazkodtak és túlélték a kitörés okozta környezeti változásokat” – mondta Marean egy nyilatkozatban.

A Shinfa-Metema 1 lelőhelynek még mélyebb következményei lehetnek. A modern ember, más Homo fajok, sőt más nagytestű emlősök Afrikából való terjeszkedésének szokásos magyarázata az, hogy a nedves időszakokban „zöld folyosókat” követtek.

A Shinfa-Metema 1 azonban másról árulkodik. Egyetlen kis folton közel 16 000 darab, többnyire nagyon kis méretű kődarabot találtak, ami hosszú távú emberi jelenlétre utal. A kormeghatározás alapján a terület akkor volt lakott, amikor a térségben száraz körülmények uralkodtak. A szerzők szerint még akkor is, amikor a folyó nem folyt, a meder víznyerő helyek sorozata lett. Az emberek az ivásra érkező állatok vadászatával maradtak életben.

Láncreakció

A Toba különösen szélsőséges száraz időszakot hozhatott Északkelet-Afrikában. A Shinfa-Metema 1-nél talált háromszögletű kőeszközök a Toba-korszakból származnak, és a világ legrégebbi bizonyítékai az íjászatról.

„Ahogy az emberek kifogytak az élelemből egy adott száraz évszakban található vízlelőhelyen és annak környékén, valószínűleg kénytelenek voltak új vízlelőhelyekre költözni” – mondta John Kappelman professzor. „A szezonális folyók így szivattyúként működtek, amelyek a csatornák mentén egyik víznyelőből a másikba terelték a népességet, ami a legutóbbi, Afrikán kívüli szétszóródást is elősegíthette.”

„Ez a forgatókönyv valószínűsíti, hogy a szétszóródó populáció mérete csökkent, és talán összefügg az Afrikából távozott modern emberek alacsony genetikai diverzitásával” – jegyzik meg a szerzők.

A kutatócsoport kételkedik abban, hogy azok, akik a Shinfa-Metema 1-nél hagytak nyomot, a nagy vándorlásra indultak, vagy akár az őseik. Mindazonáltal úgy vélik, hogy a népesség által kifejlesztett készségek gyakoriak lehettek a túlélők között Afrika más részein, többek között az Ázsiába vezető lehetséges átkelőhelyek közelében.

Ez is érdekelhet:

• 12 ezer éves agyakat is találtak – a kutatók nem értik, hogyan lehetséges
• A legmélyebb barlang a Földön 50 év kutatás után sincs teljesen feltérképezve