Ez a rejtélyes legenda inspirálta Tolkient
J. R. R. Tolkien brit írót világszerte az irodalmi fantasy műfaj atyjaként ismerik és tisztelik, mivel ő írta A Gyűrűk Ura trilógiát és A hobbitot.
Tolkien legnagyobb erénye íróként tagadhatatlanul az, hogy lenyűgözüen gazdag környezetet teremtett könyveihez, olyan fiktív nyelvekkel kiegészítve, mint a quenya és a sindarin.
Középfölde történetét leginkább az észak-európai, különösen az angolszász és az északi mitológia és történelem ihlette.
Ez persze ami nem meglepő, hiszen Tolkien óangol filológiai tanulmányokat tanult, számol be a Greek Reporter.
Tolkien egy másik nagyon fontos irodalmi alkotásának története azonban Númenorról szól, amely feltűnő hasonlóságot mutat az ókori görög Atlantisz mítoszával.
Maria do Rosário Monteiro kutatása szerint “Tolkien leírása Númenor vízbe fulladásáról kétségtelenül visszhangozza Atlantiszét”.
Númenor térképe. Wikimedia
De miben hasonlít egymásra a két történet?
Tolkien írásaiban Númenor egy ősi királyság Középföldétől nyugatra, egy nagy szigeten.
A valaha létezett legnagyobb emberi civilizáció lakja, és lényegében egy idilli utópia, amelyet bölcs királyok irányítanak.
Idővel azonban a númenori civilizáció megromlik. Röviden összefoglalva a númenoriak leváltották Eru Ilúvatar, a tolkieni mítoszban szereplő Egyetlen Istent.
Helyette mást kezdtek el imádni, ekkor pedig katasztrófa következett be. Önteltségükért és romlottságukért a szigetük elsüllyesztésével büntették őket.
Az ókori görög Atlantisz és Númenor mítosza között számos párhuzamot találunk. Mindkettő lényegét tekintve elrettentő történet az dölyfösségről, amely egy egész civilizáció pusztulásához vezetett.
J. R. R. Tolkien 1925-ben. Ekkortájt körülbelül 33 éves lehetett.
Ismeretlen fényképész/Wikimedia
Númenorhoz hasonlóan Platón Atlaniszt is kezdetben a mennyei utópia szigeteként írja le. Maga a sziget állítólag a Héraklész oszlopain túl, feltehetően az Atlanti-óceánban található, és “nagyobb volt, mint Líbia és Ázsia együttvéve”.
Az atlantisziak fejlettek, és Poszeidón, a tenger istenének kegyeltjei voltak. Otthonuk számos építészeti csoda helyszíne volt, és tengeri képességeiket arra használták fel, hogy hatalmas tengerentúli birodalmat hozzanak létre.
A númenóriakhoz hasonlóan azonban az atlantisziak is kapzsivá és erkölcstelenné váltak. Végül az ókori athéniak legyőzték őket a csatában, és teljes megsemmisülésnek voltak kitéve, amikor Atlantisz a hullámok alá süllyedt. Platón Timaioszt idézve írta Atlantiszról:
(…) De azután heves földrengések és áradások következtek, és egyetlen szerencsétlen nap és éjszaka alatt az összes harcos emberetek a földbe süllyedt, és Atlantisz szigete hasonlóképpen eltűnt a tenger mélyén. Mely okból a tenger azokon a részeken átjárhatatlan és áthatolhatatlan, mert az útban iszapos zátonyok vannak; és ezt a sziget süllyedése okozta.
Tolkien álmában látta Atlantiszt
Atlantisz képzeletbeli látképe. Віщун/Wikimedia
Dr. Philip Irving Mitchell professzor magyarázata szerint Tolkiennek visszatérő rémálma volt, amelyben Atlantisz végső, apokaliptikus sorsát látta. 1964-ben Tolkien leírta az álmot egy Christopher Brethertonnak írt levelében:
Ennek a legendának, mítosznak, vagy valamilyen ősi történetnek homályos emléke mindig is nyugtalanított. Éjjelente rettentő álmaim voltak az elkerülhetetlen Hullámról, amely vagy a csendes tengerből jött elő, vagy a zöld belföldek fölött tornyosulva érkezett. Ez még mindig előfordul néha, bár mostanra már elűztem azzal, hogy írok róla. De mindig megadással ért véget, és a mély vízből zihálva ébredek. Régebben lerajzoltam vagy rossz verseket írtam róla.
“Az Atlantisz-mítosz nyilvánvalóan személyes jelentőséggel bírt Tolkien számára” – jegyzi meg Dr. Mitchell. “Úgy vélte, hogy ez egy olyan emlék, amely a családján keresztül öröklődött. Emellett bizonyos európai vágyak megtestesülését is jelenthette számára.”
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
