A Föld holdja a Jupiter miatt alakulhatott ki

A bolygó nagy instabilitása egybeesik a Föld holdját létrehozó ütközéssel – összefügghet a két esemény?

Az úgynevezett „nagy instabilitás” esemény káoszt robbantott ki a bolygók között, és a gázóriásokat az űrben repítette, amíg el nem helyezkedtek a ma ismert pályákon, 60-100 millió évvel a Naprendszer születése után. Erre a következtetésre jutott néhány gondos tudományos kutatómunka, amely egyfajta meteoritot kapcsolt össze egy aszteroidával. Ezeket egykorok a fosztogató bolygók lökdösték rendszertelenül, írja a Space.com.

A Föld holdját egy ütközés szülte

A tudósok úgy vélik, hogy a vándorló bolygók – elsősorban a Jupiter – a Theia nevű Mars-méretű protobolygó pályájának destabilizálásával vezethettek a Föld holdjának kialakulásához. Ez a destabilizáció okozhatta a Földdel való ütközést, amely törmeléket juttatott az űrbe. A tudósok szerint ebből a törmelékből született a Hold.

A különféle típusú aszteroidák és üstökösök összetételének és elhelyezkedésének tanulmányozásának köszönhetően a tudósok tudják, hogy a fent említett ütközés a Naprendszer történetének korai szakaszában történt. Ennek ellenére van még néhány rejtvény, amit meg kell oldani, amikor arról van szó, hogy pontosan hogyan.

A bolgyók kialakulása

A Naprendszerben ma látható objektumok, beleértve a Földet is, gáz- és porkorongból alakultak ki a Nap körül. Azonban ezen objektumok némelyike, nevezetesen az aszteroidák és az üstökösök, úgy tűnik, hogy olyan anyagból állnak, amely nem volt jelen a korongon. Észszerűbb, ha ezek az elemek közelebb kerültek a Naphoz, mielőtt távolabbra szóródnának. Ha a Jupiter és a többi óriásbolygó elvándorol onnan, ahol kialakultak, talán aszteroidák és üstökösök is megtehették volna.

A gázbolgyók vándorlása

A fiatal Naprendszerben a négy gázóriásbolygó – a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz – közelebb helyezkedett egymáshoz. Idővel a Neptunuszon túli planetezimálokkal való gravitációs kölcsönhatások a külsőgázbolgyók kifelé vándorlásához vezettek. Eközben a Jupiter befelé vándorolt, ahol a tudósok szerint viszont képes volt destabilizálni a belső Naprendszer testeit. Így történhetett a Föld holdját létrehozó ütközés is.

A tudósok az orbitális instabilitás mögött meghúzódó elméletet „Nizza-modellnek” nevezik, a francia város után, ahol a Côte d’Azur Obszervatóriumban a tudósok eredetileg kidolgozták az ötletet. Kezdetben úgy gondolták, hogy ez az instabilitás 500-800 millió évvel a Naprendszer születése után következett be.

Mikor is?

Ha igaz, ez egybeesett volna a késői nehézbombázás néven ismert eseménnyel, amelyben a belső bolygókat a vándorló gázóriásoknak köszönhetően pályájukról kiszoruló üstökösök borsozták volna be. A bizonyítékok azonban a késői nehézbombázás koncepciója ellen fordultak, és a tudósok most úgy gondolják, hogy az instabilitás legkésőbb 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után következett be, annak alapján, hogy a Jupiter mikor halmozhatta fel trójai aszteroidáit.

„Úgy tűnik, az emberek egyetértenek abban, hogy a Nizza-modellhez hasonló instabilitás valószínűleg kevesebb, mint 100 millió évvel a Naprendszer kezdete után következett be, de néhány különböző tábor van kialakulóban” – mondta Kevin Walsh, a Colorado állambeli Boulderben található South-west Research Institute munkatársa.

A kulcsanyag

Így hát Avdellidou Walsh és más bolygótudósok segítségével nekilátott a válasz keresésének. Kutatásában a csapat az úgynevezett EL-ensztatit-kondritra összpontosított, amelynek alacsony a vastartalma, és összetételében és izotópos arányában nagyon hasonló a Földet alkotó anyaghoz. Eszerint a Föld és az EL-kondritok valószínűleg a bolygóképző korong ugyanabból a részéből tömörültek ki.

Úgy tűnik azonban, hogy az EL-kondrit szülőteste már nincs a Föld, se a Föld holdjának közelében. Valójában a földi teleszkópok csillagászati megfigyelései összekapcsolták ezeket a meteoritokat az Athor aszteroidacsaláddal, amely meglehetősen távol található a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben. A szövegkörnyezet szempontjából az Athor család és az EL-kondritok egy nagy aszteroida részei voltak, amely körülbelül 3 milliárd évvel ezelőtt egy ütközésben szétzúzódott, ami nem függött össze a nagy instabilitással.

Tehát mikor született a Föld holdja?

„Tanulmányunk szép, szűk időkeretbe helyezte ezeket az eseményeket” – mondta Avdellidou. Bár lehet, hogy nem lehet meggyőzően bizonyítani, hogy a Jupiternek köze volt a Föld holdjának kialakulásához, a bizonyítékok arra utalnak.

Ez is érdekelhet:

• 80 éve nem volt olyan űrrobbanás, mint ami bármelyik pillanatban bekövetkezhet
• A Holdon lehetnek életre alkalmas barlangok?