Óriási buborékok miatt lehet káosz a galaxisokban

A sötét és a normál anyag csak a gravitáción keresztül kapcsolódik egymáshoz. A csillagászok pedig remélik, hogy a szuperbuborékok névre hallgató, óriási űrbeli jelenségek jelenthetik a kulcsot ennek megértéséhez.

A galaxisunk a többivel együtt tele van egy láthatatlan matériával, amelyet sötét anyagnak hívunk. Erre számos bizonyíték van, de a Live Science szerint ennek természete továbbra is kozmikus rejtély.

Illusztráció. A Hubble által észlelt kék buborék, melynek közepén egy csillag tanyázik. NASA Goddard Space Flight Center

A csillagászok kétségbeesetten szeretnék azonosítani, és úgy tudhatnak meg többet róla, ha megfigyelik a normál anyagra gyakorolt gravitációs hatását.

A galaxisok azonban állandó változásban vannak, ahol mindenféle kölcsönhatások és robbanások történnek folyamatosan, így nehéz elkülöníteni a sötét anyag hatását a normál anyag normális viselkedésétől.

Most az észtországi Tartui Egyetem csillagászai a szuperbuborékok személyében talán találtak egy kapcsolódási pontot.

Nagyobb hatása van egy ilyen buboréknak, mint gondolták

Az Astronomy & Astrophysics című folyóirathoz benyújtott tanulmányukban leírták, a szuperbuborékok olyan óriási üregek, amelyeket a szupernóváknak nevezett erőteljes robbanások alakítanak ki a csillagközi közegen az azok között sodródó töltött részecskékből és porból.

Egy ilyen kialakulásához több szupernóva is szükséges, de az óriáscsillagok gyakran együtt, nagy halmazokban születnek. Ezek általában hasonló élettartamúak, és életük végén általában együtt robbananak fel.

A Hubble által lencsevégre kapott NGC1300 nevű küllős spirálgalaxis. NASA, ESA, and The Hubble Heritage Team STScI/AURA)/Wikimedia

Amikor több szupernóva felrobban, a robbanáshullámaik a csillagközi közegben egy nagy sűrűségű, akár több ezer fényév átmérőjű régiót hoznak létre, ez a szuperbuborék.

Mivel egy ilyen objektum sűrűsége valamivel kisebb, mint a környezeté, ezért gravitációs eltéréseket hoz létre a körülötte lévő régiókban.

A kutatók a szuperbuborékok és környezetük szimulációit felhasználva felfedezték, hogy a szuperbuborékokon belüli gravitációs különbségek hatással vannak mind a csillagokra, mind a rajtuk áthaladó sötét anyagra, és olyan súrlódási forrásként működnek, amely mindkét anyagfajta forgási sebességét lelassítja.

Megállapították, hogy jelenlétük milliárd évenként mintegy 4%-kal befolyásolhatja a csillagok és galaxisok forgási sebességét.

Egy galaxis élettartama alatt ez a teljes forgási energiájának körülbelül a felét szívná el, ami nagymértékben befolyásolja mind a csillagok, mind a sötét anyag pályáját.

A szuperbuborékok azonban más-más módon hatnak a sötét anyagra és a csillagokra. Lelassítják a sötét anyagot, de nem annyira, mint a csillagokat. Ez pedig megszakítja a fejlődésüket.

A galaxisok belsejében lévő sötét anyag tulajdonságai szintén megváltoznak ezek hatására, ami a sötét és a normál anyag közötti gravitációs kapcsolatot olyan módon befolyásolja, ami potenciálisan kimutatható lehet.

Érdemes elolvasni:

• Ősi bolygó: 4,5 milliárd évvel ezelőtti égitest maradványait fedezték fel a tudósok
• Zsugorodik a Jupiter 400 éves Nagy Vörös Foltja