Kossuth Lajos Cassandra-levele sem fordította meg a kiegyezést

Kossuth Lajos 1867-ben aggódva figyelte, hogy a kiegyezés munkálatai előrehaladott állapotban vannak. Ezért úgy ítélte meg, hogy szükséges nyílt levelet írnia. E nyílt levélben Cassandra (mai átírásban: Kasszandra) trójai királylány szerepét tulajdonította magának. Bírálta a kiegyezést tető alá hozó Deák Ferenc politikáját és szomorú jövőt jósolt Magyarországnak. Néhány évtizeddel később bekövetkezett a trianoni béke, ami miatt azóta is sokan vetik fel, hogy Kossuth Lajos levele előre látta a vészterhes következményeket. De mit gondoltak a kortársak?

A nem kívánt kiegyezés

1849 után Ferenc Józsefnek és környezetének az egységes birodalom megteremtése vált a legfontosabb céljává. Ebben az egységes birodalomban ugyan léteztek volna országgyűlések, ám ezek a birodalmi tanács alá tartoztak volna. Az 1867-ig terjedő időszakban több, itt most nem részletezett megoldással kísérleteztek az uralkodó és környezete részéről, ám széleskörűen elfogadottá egyik sem vált. A magyarok sosem vettek részt egyik birodalmi gyűlés vagy tanács ülésein, így folyamatos kihívást jelentett a rendszer legitimációja magyar részről.

Ferenc József a Szent Koronával (Wikipédia)

Közben külpolitikai és gazdasági problémák terhelték a Habsburg Birodalom életét. A krími háborúban nem segítette a szövetséges cári Oroszországot, így magára maradt. 1859-ben súlyos vereséget szenvedett a piemonti-francia szövetséggel szemben. A katonai vereségnél is súlyosabbnak bizonyult a gazdasági krízis. A kormány működése ugyanis jelentős adósság felhalmozásával járt együtt. Az osztrák birodalomfél meghatározó gondolkodói úgy vélték, hogy ennek fizetésébe a magyaroknak is be kell szállmiuk, ám a magyar politikai elit erre nem adta az áldását, hiszen erről az adósságról nem Magyarország döntött, nem a magyar országgyűlés hagyta jóvá.

A szorongató gazdasági helyzetből végül Deák Ferenc húsvéti cikke mutatta meg a kiutat a császárnak. Ferenc József menesztette a kiegyezést ellenző osztrák politikusokat és áldását adta a megállapodásra. A megegyezést csak gyorsította az osztrák-porosz háború gyors elvesztése. A magyar országgyűlés első olvasatban 1867. március 30-án elfogadta a kiegyezési törvényt. Sőt, megkezdődött a koronázás előkészülete is.

Kossuth Lajos törvényt bont?

Kossuth Lajos nem a Cassandra-levelével próbált először nyomást gyakorolni a magyar közvéleményre. Már 1866 novemberében lapot indított Negyvenkilenc címmel. A fejlécet Kossuth Ferenc tervezte, a nyomtatást külföldön oldották meg és Trieszten keresztül hozták Magyarországra. A hatása azonban jelentéktelen maradt, nem kis részben az elkészülésével kapcsoaltos technikai és pénzügyi gondok miatt. A lap néhány szám után megszűnt. De Kossuth Lajos már ebben is Magyarország sírásóinak nevezte a kiegyezésen munkálkodó politikusokat.

Kossuth Lajos Cassandra-levele (Wikipédia)

1867. május 22-én azonban Párizsból megírta a Cassandra-levelet. Ezt május 26-án a Magyar Újság, majd május 28-án a Magyarország című kormánypárti lap is közzétette. A levél hatalmas erővel kezdett terjedni a magyar közvéleményben. Megyeszékhelyeken és vidéki városokban felolvasták. Utolsó mondatáról kezdték el Cassandra-levélnek nevezni. A levélben többek között számon kérte Deák Ferencet, hogy feladja az önálló külügyet és hadügyet, valamint ellenséggé teszi a nyugati és keleti szomszédainkat, ellehetetleníti a nemzetiségekkel és különösképpen a horvátokkal való kiegyezést.

Kossuth Lajos e levelében, bár hízelgő felvezetés mellett, de lényegében nemzetárulónak nevezte Deákot és a híveit. A gyorsan terjedő Cassandra-levél következtében a kiegyezés híveit nyilvánosan is pecsovicsoknak, azaz a korabeli köznyelvben a hatalom elvtelen kiszolgálóinak tekinteni. Így járt többek között Arany János is, aki Deák híveként támogatta a kiegyezést. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a nehezen tető alá hozott kompromisszum összedől.

Kossuth Lajos választ kap

Deák Ferenc és hívei észlelték, hogy ha nem akarják, hogy az utolsó pillanatban megbukjon a kiegyezés, akkor válaszolniuk kell. Deák maga úgy döntött, hogy nem felel közvetlenül Kossuth kihívására. Viszont sugallmazására Pulszky Ferenc egy válaszlevelet fogalmazott meg Kossuth Lajosnak, amely május 28-án jelent meg. Ebben arra mutat rá, hogy a Kossuth-féle dunai konföderáció terve, ha megvalósulna, akkor sokkal több jogot venne el Magyarországtól, mint az Ausztriával kötött kiegyezés. Pulszky ráadásul azzal is megvádolja Kossuthot, hogy elveszítette a kapcsolatot a hazai közvéleménnyel és nem ismeri a magyarok helyzetét.

Kossuth Lajos 1880-ban (Wikipédia)

Pulszky válasza nem marad hatás nélkül, a szerző azzal büszkélkedett, hogy kiemelkedőnek számító tizenkétezer példányban fogyott el a válasza. Igaz, Kossuth írása ehhez képest állítólag a negyvenezret is meghaladta, ráadásul egyes helyeken Pulszky válaszát elégették, amire fordítva nem került sor. A közvélemény hangulatának a változását érzékelve 1867. május 29-én került sor a kiegyezési törvény részletes vitáját követő zárószavazására. Az országgyűlés végül elfogadta a törvényt, de sokkal vékonyabb többséggel, mint ahogy arra a március 30-i általános vita után sor került volna.

Deák Ferenc (Wikipédia)

Május 30-án Deák Ferenc a Pesti Naplóban végül maga is nyilatkozatot tett közzé. Ebben vádiratnak és nem egyszerű magánlevélnek nevezi Kossuth Lajos írását. Kifejezi azt, hogy el kívánja kerülni a nyilvános vitát és a parlamenti többség nem szorul rá a védelmére. Ugyanakkor hozzátette, hogy Kossuth Lajos nem javasolt semmit a kiegyezés helyett, csak a kivárást, ami a magyarok szenvedésének meghosszabbítását jelentette volna. Ezt pedig felelős hazafiként nem támogathatja.

Kossuth Lajos előre látta Trianont?

A dolgok végül visszatértek a medrükbe, a kiegyezés támogatói megőrizték többségüket. Június 8-án sor került Ferenc József megkoronázására, aki utóbb szentesítette a kiegyezési törvényt, megteremtve azt a keretet, amelyben a következő fél évszázadban Magyarország létezhetett. Bár tűnhet úgy, hogy Kossuth Lajosnak igaza lett, hiszen a Cassandra-levél mintha megjósolná Trianont, de a valóság ennél egy kicsit árnyaltabb.

A kortársak számára ugyanis Kossuth levele valóban féloldalasnak tűnhetett. Egyfelől valóban rámutat a kiegyezés legfontosabb problémáira, azaz az önálló magyar külügy és hadügy feladására, de Deák Ferencnek abban kétségtelenül igaza volt, hogy alternatívát nem kínált fel. Kossuth Lajos tervezetei a dunai államszövetségről visszhangtalanok maradtak a korabeli nagyhatalmak világában. A történelmi Magyarország önállósága abban a formában, ahogy a kiegyezés ellenzői gondolták, megvalósíthatatlan volt. Alternatívaként így csak Magyarország tartós alávetettsége vagy a kiegyezés merülhetett fel. 1867-ből pedig nem lehetett előre látni, hogy a megmerevedő rendszer utóbb tehertételévé válik Magyarországnak. A trianoni béke pedig utóbb ellentmondásossá tette az egész kiegyezést.