Trónok harca Magyarországon: Az Interregnum időszak

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a történelem unalmas, pedig nem az, különösen, ha szereted az olyan fantasy sorozatokat, mint a Trónok harca. Ebben a cikkben a magyar történelem egyik legérdekesebb időszakát mutatjuk be nektek. Ez a történet egy dinasztia végéről és egy másik dinasztia felemelkedéséről szól. Merüljünk el egyből a magyar történelemben, a 14. század elejére ugorva.

Az 1301-es évben az Árpád-ház utolsó férfi örököse, III. András meghalt, és csak egy gyermeket hagyott hátra, Erzsébetet. Ebben az időben nők nem lehettek a királyság uralkodói, így egy újabb rokont kellett választani a trónra. Az akkori szokásjog szerint Magyarország királya csak akkor lehetett törvényes, ha mindhárom feltétel teljesült. Először is, a királyt meg kellett koronázni a Szent Koronával. Másodszor, a szertartásnak Székesfehérváron kellett megtörténnie. Harmadszor, a koronázást az esztergomi érseknek kellett elvégeznie — írja a Daily News Hungary.

A jelöltek

Az első jelölt I. Károly magyar király volt, aki III. András halálakor már a királyságban volt. Azonnal Esztergom felé vette az irányt, ahol az érsek megkoronázta őt egy pótkoronával. Ez nem volt törvényes koronázás, és az oligarchák nem ismerték el, mert attól tartottak, hogy Magyarország a pápai állam hűbérese lesz. Az oligarchák új jelöltet állítottak, a cseh III. Vencel személyében. Vencel koronázása sem volt törvényes, mert az esztergomi érsek Károlyt támogatta, de a Szent Korona az övé volt. Volt egy harmadik jelölt is, Wittelsbach Ottó, aki Vencel utódja volt.

Trónharc

Vencel 1301 és 1304 között kormányozta az országot, de elég hamar elvesztette támogatóit. Látogatásakor apja reménytelennek ítélte fia helyzetét, ezért visszarendelte őt Csehországba. Később Vencel III. lett Csehország királya. A Szent Koronát azonban nem Károlynak, hanem Wittelsbach Ottónak adta. Őt koronázták meg Magyarország következő királyává, miközben még mindig hiányzott az érsek és az egyház támogatása. 1305 és 1307 között uralkodott, de mindenféle támogatás híján volt. Hogy királyi hírnevét javítsa, úgy döntött, hogy feleségül veszi Kán László erdélyi vajda lányát. Ottót azonban László elfogta, és megfosztotta a Szent Koronától. Később kiszabadította Ottót a fogságból, aki visszatért Bajorországba.

Károly támogatottsága nőtt, és másodszor is megkoronázták Budán, de ez még mindig nem volt törvényes. Végül Kán Lászlót kiátkozták, és vissza kellett adnia a Szent Koronát. Ezt követően 1310-ben harmadszor is megkoronázták I. Károlyt, aki így Magyarország törvényes királya lett.

Harc a királyságért

Bár Károly már uralkodott a királyságban, időbe telt, amíg átvette az országokat, mivel az oligarchák egy része kezdetben ellenezte őt, különösen Csák Máté. Diplomáciai képességeinek köszönhetően 1311-re az összes oligarcha Károly pártjára állt, kivéve Csák Mátét és Kán Lászlót. Az egységfront egy ideig tartott, de 1316-ban a király szövetségesei közül sokan fellázadtak. Ez idő tájt Kán László meghalt, így Károly visszaszerezte Erdélyt. A zűrzavar közepette Károly lassan, de biztosan teret nyert és fölénybe került. 1318-ra az ország nagy része Károly ellenőrzése alá került, de Csák Máté földjeit csak 1321-ben bekövetkezett halála után kapta vissza. Ez volt az az időszak, amikor I. Károly végleg megszilárdította egyedüli királyként való uralmát az országban.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni: