A Szent László-freskóciklus: ahogy Jézus Krisztus megmenti hű szolgáit, úgy menti meg Szent László király az országát és utolsó alattvalóját is

A király küzdelme a Szent László-legendában, Székelyderzs, Fotó: Mayer Jácint

„Idvezlégy, kegyelmes Szent László kerály, Magyarországnak édes oltalma” – szól a középkori ének.

Szent László-ciklus Székelyderzsen, Fotó: Mayer Jácint

1192. június 27-én avatták szentté I. László magyar királyt. A lovagkirály nevéhez több legenda és a középkori Magyar Királyság stabilizálása kötődik. Szent László történelmi érdeme az ország önállóságának biztosítása volt katonailag és egyházpolitikailag is. Kultuszát a másik lovagkirály, III. Béla teremtette meg. A néphiedelem sokáig tartotta, ha nagy a baj, akkor újra eljön Szent László király, és győzelemre segíti népét.

Küzdelem és lefejezés Homoródkarácsonyfalván, Fotó: Mayer Jácint

Az 1068. évi besenyők, úzok elleni győztes kerlési csata emléke a szájhagyomány útján maradt fenn és terjedt el az országban. Az ütközet legendás eleme – Szent László megmenti az elrabolt leányt – később a középkori magyar művészet egyik legismertebb témájává vált, melyet több jelenetből festettek meg a Magyar Királyság egész területén.

A kivonulási jelenet Bögözön, Fotó: Mayer Jácint

A legtöbb falképciklus a következő részekből áll: kivonulás (a csatába), ütközet, a kun üldözése, birkózás a kunnal, a kun lefejezése. Néhány képsorban látható kezdeti motívumként a várjelenet, máskor amikor a leány lerántja a kunt, és zárásként, a király megpihenése a leány ölében.

A kezdetben világi jellegű téma László király szentté avatása után szakralizálódott, és így kapott helyet más szentek, bibliai falfestmények közt a 13-15. században templomok falain.

A gazdag Szent László-ciklus Sepsikilyénben, Fotó: Mayer Jácint

Ennek a ma már nehezen rekonstruálható ütközetnek az emléke a 13. századtól kibővül és önálló életre kel. A későbbi krónikák sem egyformán írják le, már az ellenség azonosítását illetően sem. Kézai Simon a Gesta Hungarorumban (1280-as évek) az Erdélybe betörő hadakat besenyőként jelöli, a csata leírása pedig nem tartalmazza a leány megmentésének történetét. A Magyar Anjou Legendárium (Vatikáni Képes Legendárium, 1320-1340 között) titulusaiban előbb tatárokként, majd kunokként határozzák meg az ellenséget.

Szent László-legenda, Türje, Fotó: Mayer Jácint

A kerlési ütközet elsődleges forrásaként a Képes Krónika (1360 tájékán) Kunok dúlják Magyarországot című fejezete az általánosan elismert és mérvadó. Ez tartalmazza részletesen László – akkor még herceg – tetteit, a harcot, rabságba hurcolt leány megmentésének történetét, és a részletek még a későbbi király Szög nevű paripájára is kiterjednek.

A jelenetsorozat fő motívuma tehát az országba betörő kunok felett aratott győzelem az ütközetben és a rabságba kényszerített magyar leány megszabadítása. A keresztényi üzenet, hogy Jézus egyetlen alattvalóját sem engedi elveszni. Ha mi is harcolunk a rabságot jelentő gonosz ellen, akkor bizony utolér minket a segítség és megment, mint László király a leányt.

Megpihenési jelenet, Székelyderzs, Fotó: Mayer Jácint

Nem mindegyik sorozat rendelkezik az utolsó, megpihenési, másként nevezve „fejbe néző” jelenettel. Az Anjou Legendárium szerint László a megmentett leányban az őt meggyógyító Szűz Máriát ismeri fel, aki kegyesen ölébe veszi és magához engedi az őérte harcoló, őt kereső hű lovagkirályt.

A történelem előrehaladtával azonban lassan kezdett eltűnni a történet emléke a templomok falairól. A 16. századtól a protestánssá vált templomokban a képtilalom foganatosításaként lemeszelték, vagy bevakolták a középkori falképeket. A katolikus közegben pedig épületátalakításokkal, új stílusok megjelenésével szintén megsemmisítették a régi freskókat.

Üldözési jelenet Tereskén, Fotó: Mayer Jácint

Az üzenet azonban mégsem veszett el. A katolikus templomokat restaurálták, meggyőződésük ellenére a protestáns falakról is lehullott a vakolat, még a témában merevebbnek mutatkozó unitáriusok is kiengedték Szent Lászlót a mész alól. A 19. századtól napjainkig közel 80 Szent László-legendát ábrázoló falképciklus elemei váltak ismét láthatóvá a középkori falfelületeken a történelmi Magyarország területén.

Szent László-ciklus, Somogyom, Fotó: Mayer Jácint

Teljességgel a terjedelmi korlátok miatt most nem áll módunkban a részletes felsorolás azonban területenként ajánlunk néhány helyszínt, ahol találkozhatunk a ciklussal. A jelenlegi Magyarország területén teljesebb formában Türjén, Tereskén, Vizsolyban látható. Erdélyben több restaurált freskó is található szinte teljes változatban. Legszebbek között Sepsikilyént, Bögözt, Gelencét, Székelyderzset, Somogyomot említjük meg. Felvidéken, a mai Szlovákia területén, Kakaslomnic, Karaszkó, Rimabánya mellett még számtalan templom őriz Szent László-freskókat. Kárpátalján Palágykomoróc, Szlovéniában Bántornya, Horvátországban Újhelyszentpéter településein találkozhatunk a király legendájával.