Pestis rejtélyek Európában: Új felfedezések az újkőkori népességcsökkenésről
A legkorábbi ismert pestis áldozatokat, amelyek körülbelül 5000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, Európában találták. Lettország és Svédország területén fedeztek fel két elszigetelt esetet, azonban most újabb felfedezésekkel álltak elő tudósok. Vajon mire bukkantak?
Egy nemrégiben készült tanulmányban, amely kilenc svédországi és dániai sírhelyről származó 108 őskori személy DNS-ét elemezte, arra következtet, hogy a pestis egy formája elterjedt lehetett Európa első földművelői között. Ez a széles körben elterjedt fertőzés magyarázatot adhat arra a rejtélyes népességcsökkenésre, amely 400 év alatt következett be.
A CNN szerint a vizsgálat kimutatta, hogy a pestist okozó baktérium formái 6 ősi minta közül 1-ben jelen voltak. Ez a felfedezés arra utal, hogy a betegség nem volt ritka, és hozzájárulhatott a neolitikus földművesek népességcsökkenéséhez 5300 és 4900 évvel ezelőtt.
Az újkőkorszaki földművesek és a járvány
A Földközi-tenger keleti medencéjéből bevándorló neolitikus, azaz újkőkori földművesek 6000-7000 évvel ezelőtt hozták el a földművelést és a letelepedett életmódot Északnyugat-Európába. Hatásuk egyértelműen látszik a hatalmas sírokban és műemlékekben, mint például a Stonehenge.
Az újkőkori földművesek eltűnésének okai vitatottak a régészek körében. Míg egyesek az éghajlatváltozás okozta mezőgazdasági válságokat okolják, mások úgy vélik, hogy a betegségek is jelentős szerepet játszhattak. A tanulmány eredményei szerint a pestis kulcsfontosságú tényező lehetett ebben.
Forrás: Pixabay
A pestis kutatás eredménye
A Lundbeck Alapítvány Geo Genetikai Központ kutatói három különböző fertőzött egyed és a pestisbaktérium különböző változatai kapcsán találtak bizonyítékokat, ami arra utal, hogy a kórokozó az idők során fejlődhetett. Ez a genetikai átrendeződés befolyásolhatta a betegség fertőzőképességét.
A Yersinia pestis, a pestisért felelős baktérium volt a leggyakrabban azonosított kórokozó, amit a minták 17%-ában találtak meg. Az igazi előfordulási gyakoriság azonban magasabb lehetett az ősi DNS kivonásának nehézségei miatt. A tanulmány eredményei nem feltétlenül utalnak gyors és halálos járványra, mivel a baktériumot néhány sírhelyen több generáción keresztül is kimutatták.
A DNS-adatok arra engednek következtetni a kutatás alapján, hogy az ősi pestisjárvány kevésbé súlyos lehetett, mint a középkori fekete halál. A kimutatott változatokból hiányzott egy, a bolhákban való túléléshez elengedhetetlen gén, ami arra utal, hogy a betegség valószínűleg inkább emberről emberre terjedt, mint bolhákon keresztül.
Forrás: Pixabay
Ez volt vajon a népességcsökkenés oka?
Mark Thomas, az evolúciós genetika professzora, szkeptikus a pestis neolitikus népességcsökkenésben betöltött elsődleges szerepével kapcsolatban. Véleménye szerint a rossz gazdálkodási módszerek és az általános egészségi állapotromlás is jelentős tényezők lehettek. A neolitikus emberek egészségi állapota romlott, ami növelhette fogékonyságukat különböző betegségekre, nem csak a pestisre.
A tanulmány erős bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ez a halálos kór hozzájárult az európai neolitikus népesség összeomlásához. Az érintett tényezők összetettsége azonban azt jelenti, hogy eltűnésük valódi oka valószínűsíthetően a betegségek, a környezeti kihívások és az életmódbeli változások együtteséből ered.
Ez is érdekelhet:
