A nyugati civilizáció bölcsője ma egy panelváros – Athénban jártunk

A nagy múltú Athén függetlenségét elvesztve sok évszázadon keresztül más impérium alá tartozott. A makedónokat, római, bizánci, és török uralom követte, akik csak a 1830-ban szorultak ki a görög területekről. Amikor az új Görögország ismét a térképre került, Athént csupán történelmi és érzelmi okokból választották fővárosul és nem azért, mert működő vagy létező település lett volna. Olyan épülete pedig egyáltalán nem volt, ami a római idők és a 19. század közé datálható lett volna.

Akropolisz, Fotó: Mayer Jácint

Athén egykor és ma

Görögország fővárosa mára hatalmas, betonból létesített település, ahol a régi történelemmel való kontinuitásra igyekeznek felfűzni mindent. Azonban itt sok hiányzik a történelemből és az építészetből, az ókortól egy jó nagyot kell ugrani, hogy a légüres téren át napjainkig eljussunk.

A görög építészet

A görög kultúra a vallásban gyökerezett, melynek megfelelően az építészetük jelentős részét is a vallási célú épületek, szentélykörzetek jelentik. A templomok, oltárok mellett, a fogadalmi ajándékok őrzésére szolgáló kincsesházak létesültek. További jelentős épülettípusaik, középületeik közé tartoznak a versenypályák, színházak, tanácstermek, a közéleti és kereskedelmi központok, az agorák.

Városépítészetben az i. e. 5. századtól általánossá válik a derékszögű utcahálózat, vízvezetékek, szennyvízcsatornák, városfalak, akropoliszok a lakosság védelmére.

Erekhtheion, Fotó: Mayer Jácint

Az akkori építészet meghatározó alaktani eleme az oszloprend, így a legjellemzőbb épületek az oszlopsorral körülvett szentélyek.

Ha valakit ma megkérdeznek, hogy mit érdemes Athénban megnézni, akkor a következő válaszokkal találkozunk:

Görögország és Athén jelképe biztos, hogy az Akropolisz, melynek legismertebb része a Parthenon. A Parthenont az i. e. 5. században építették a görög-perzsa háborúk során a Perzsa Birodalom megszállói felett aratott görög győzelmek köszönetére.

Az építkezés i. e. 447-ben kezdődött, amikor a Déloszi Szövetség hatalmának csúcsán volt. I. e. 438-ban készült el, de a műalkotásokon és a díszítéseken végzett munka viszont egészen i. e. 432-ig folytatódott. Az i. sz. 6. század utolsó évtizedében a Parthenont Szűz Máriának szentelt keresztény templommá alakították át. Az oszmán hódítás után, a 15. század közepén pedig mecsetté vált.

Parthenon, Fotó: Mayer Jácint

Másik mindenki számára ismert épület az Erekhtheion, aminek talán legszembetűnőbb jellemzője a rejtélyes kariatidák – hat kecses, életszerűnél nagyobb női szobor, akik oszlopként tartják a templom déli tornácának súlyát.

Niké, a hadi és az atlétikai győzelem istennője, alakja kedvelt témája a görög szobrászoknak. Az Akropoliszban az ő ión oszlopos temploma is megtalálható, ami feltételezhetően i. e. 427-424 között épült.

Az athéni Zeusz-templom (jelenleg beállványozva), Fotó: MJ

A közismert oszlopos épületek sorát gazdagítja Zeusz temploma. Hatalmas épülete ókori Görögország legnagyobb szentélye volt, mely a Parthenonnál is monumentálisabb volt, még ha az utókor számára abból több is maradt meg.

A Zeusz-templom építése több mint i. e. 600. körül kezdődött, és csak 130-ban, Hadrianus római császár idején fejeződött be. A 110 méter hosszú és 43 méter széles építmény 104 kolosszális oszlopával az ókori Görögország legnagyobb temploma volt, és az egyik legnagyobb szentély az antik világban. A monumentális templom dicsősége rövid ideig tartott, egy barbár invázióban már 267-ben kifosztották, a középkorban más épületek, köztük keresztény templomok építésére hordták el köveit.

Héphaisztosz temploma, Fotó: Mayer Jácint

Az agora az ókori görögöknél piactér és szentélykörzet volt, a görög városok központi tere. Megszentelt terület, így a bűnösök nem léphettek be oda. Az athéni agora legfontosabb műemlékei közé tartozik Héphaisztosz temploma, amely Görögország legjobb állapotban fennmaradt ókori temploma, valamint a nemrégiben felújított Attalosz sztóája.

Hadrianus könyvtára, Fotó: Mayer Jácint

Az agora római megfelelője a forum, mely Hadrianus 132-ben épült könyvtára mellett terül el, a görög agorához képest kisebb területen.  A római hódítás után (i. e. 146.) a régi görög agora funkciója a római forumra helyeződött át, ami attól mintegy 100 méterrel távolabb épült ki. A római forum még nincsen olyan mértékben feltárva, mint a görög agora, de számos jelentős épület maradványait most is megcsodálhatjuk itt, így a Szelek tornyának nyolcszögletű épületét.

Szelek tornya, Fotó: Mayer Jácint

Az Akropolisz tövében húzódik a világ- és egyben a görög dráma szülőhelye, a Dionüszosz-színház. Az elsőként itt épült színház az i. e. 6. században az Akropolisz déli lejtőjén állt és Dionüszosz, a bor és mámor istene előtt tisztelgett. Az ő dicsőítésére született ünnepségek helyszíneként hozták létre, ezeken a rendezvényeken adták elő többek között Euripidész és Szophoklész műveit is.

A Dionüszosz-színház, Fotó: Mayer Jácint

Mellette található a sokkal hatalmasabb, a római Herodes Atticus által építtetett színház. Az eredetileg fedett épületben 5000 ember fért el.

Az ókori értékek hátterét méltó módon múzeumok hálózata biztosítja. Legfontosabbak között felsoroljuk az Akropolisz Múzeumot, a Nemzeti Régészeti Múzeumot, és a Bizánci és Keresztény Múzeumot.

Forum, Fotó: Mayer Jácint

Elmondhatjuk, hogy az európai építészet alapjait az ókori görög építészek rakták le. A híres templomaik architektúrájának kimunkálásával új szemléletű monumentális építészetet hoztak létre, amely harmonikus arányrendszerével egy újfajta igényességet tükröz. Ha azonban vetünk egy pillantást az arányokra, akkor az egykori ókori pompát mára elnyeli a beton és a híres athéni szmog.

Ókori görög témában még Az ókori olimpiákon se volt ismeretlen a csalás, a dopping, a bunda, a megvesztegetés – Olümpiában jártunk című írásunkat ajánljuk.