A tudósok szerint a Tejútrendszer már össze is érhetett az Androméda-galaxissal

A kutatók szerint a Tejútrendszer külső határa sokkal messzebbre nyúlhat a világűrbe, mint korábban gondolták, és lehet, hogy már most is érintkezik legközelebbi szomszédjával, az Androméda-galaxissal.

A Nature Astronomy-ban megjelent tanulmányban a csoport új meghatározást javasol az csillagközi tér és a „cirkumgalaktikus közeg” (CGM), a galaxisokat körülvevő gázfelhő közötti határra. Eddig ez a gázbuborék elkerülte a tudósok figyelmét, így csak a kvazárokhoz hasonló égitestek által elnyelt fényt elemezhették annak tanulmányozása érdekében, annak ellenére, hogy a CGM a galaxis tömegének körülbelül 70 százalékát teszi ki, írja a Futurism.

A Tejútrendszer szerkezete. Fotó: Wikimedia Commons/NASA/JPL-Caltech/ESO/R. Hurt

Már összeér a Tejútrendszer és az Androméda?

Korábbi Hubble-megfigyelések azt jósolták, hogy a Tejútrendszer körülbelül négy milliárd év múlva frontálisan fog ütközni az Androméda-galaxissal, vagy nem. A legújabb adatok alapján azonban ez az ütközés technikailag már elkezdődött. Nikole Nielsen, a Swinburne Egyetem docensének nyilatkozata szerint nagyon valószínű, hogy a Tejútrendszer és az Androméda cirkumgalaktikus közegei már most átfedik egymást és kölcsönhatásban vannak.

A legmodernebb képalkotási technikák alkalmazásával a csapat sokkal részletesebb képet kapott, mintegy 100 ezer fényévnyire tekintve az űrbe. Nielsen szerint végre látják, hol ér véget a galaxis hatása, és azt hogy hol csatlakozik a tágabb kozmikus hálóhoz és más galaxisokhoz. “De ebben az esetben úgy tűnik, hogy egy viszonylag egyértelmű határt találtunk a galaxisban a csillagközi és a cirkumgalaktikus közeg között.”

Forrás: depositphotos.com

A galaxisokat körülvevő gázfelhők feltételei nagyban eltérnek a galaxisokon belüli viszonyoktól. “A cirkumgalaktikus közegben a gázt valami más fűti, mint a galaxisokon belül. Valószínűsíthető, hogy az univerzum kollektív galaxisainak diffúz kibocsátása fűti, és esetleg egy része ütközések következtében is melegszik.” Nielsen szerint ez egy nagyon fontos változás, és megadja a választ arra a kérdésre, hogy hol ér véget egy galaxis”.

Emma Ryan-Weber, a Swinburne Egyetem professzora elmondta, hogy a csapat hawaii Mauna Keán található W. M. Keck Obszervatóriumot használta a megfigyelésekhez, és hogy ez az első alkalom, hogy képet tudtak készíteni egy galaxis körüli halóról. A kutatók remélik, hogy új fényt deríthetnek arra, hogyan fejlődnek a galaxisok, és hogyan gyűjtik és bocsátják ki a gázokat.

“A cirkumgalaktikus közeg hatalmas szerepet játszik a gázok körforgásában, így ha megértjük, hogy néz ki ez a közeg a különböző típusú galaxisok körül, akkor megfigyelhetjük, hogy az itt lezajló változások a galaxisok változásait is hajtják-e.”