A római katolikus egyház paróka-afférja

A parókaviselés szinte teljesen összeforrt az újkori előkelőkről alkotott képünkkel a történeti tudatunkban. Elég csak megnézni néhány korabeli festményt: királyokon, királynőkön, nemeseken és gazdag polgárokon át, Európában és Amerikában mindenki behódolt a korabeli divatnak, a katolikus egyház azonban úgy tűnik, ezúttal is kilógott a sorból.

A viselet legelhivatottabb ellenzője XIII. Benedek pápa volt, aki regnálása alatt három különböző ediktumban is említette a jellegzetes kiegészítőt – eleveníti fel a History Today.

Marie Antoinette, a fényűzés és a parókák egy mára már letűnt kor szimbólumai
Forrás: Wikimedia Commons

Parókaellenes mozgalom

Széleskörű elterjedtsége ellen a jellegzetes kiegészítőt övező népszerűség nem volt töretlen. Különösen Franciaországban és Olaszországban számtalan püspök hirdetett metaforikus hadjáratot a parókaviselés ellen. A Lateráni bazilikában, a pápa archívumában ma is megtalálható egy olasz pap 1716-os levele, amiben betegségére és hajhullásra hivatkozva felmentést kér a furcsa “szabály” alól.

Annak ellenére tehát, hogy a paróka különös népszerűségnek örvendett a Brit-szigeteken, az anglikán püskökök, sőt még a puritánok is előszeretettel viselték, a katolikusok többsége tudatosan kerülte a díszes “fejfedőt”. A “mozgalomnak” különösen élén járt egy bizonyos Pietro Franceso Orsini, Benevento érseke, akit az utókor XIII. Benedek pápa néven ismer, és aki mellesleg a 18. század egyetlen teljesen kopasz pápája volt. Az egykori bencés szerzetes sok kortársával egyetemben a viseletet felszínesnek és hiú dolognak tartotta, ami nem egyeztethető össze az egyház elveivel.

XIII. Benedek pápa (Carlo Pignoli festménye)
Forrás: Wikimedia Commons

Más pápák is tiltották a paróka viselését templomban, de kétségkívül XIII. Benedek előírásai voltak a legszigorúbbak: azt a papot, aki parókát vitt szent helyiség, akár a sekrestye közelébe, pénzbüntetésre, de akár 15 nap börtönre is ítélhették. A gyakorlatban persze nehéz volt ellenőrizni a rendszert, hiszen nem állítottak “felügyelőket” minden templomhoz. Ami pedig a püspököket, érsekeket és egyéb egyházi méltóságokat illeti, ők is csak emberek voltak, akik alkalmazkodni akartak a korszellemhez.

A probléma forrása

Benedek kritikája szerint az a pap, aki parókát visel, hogy a szélesebb társadalom divatos irányzataihoz igazodjon, a világiakhoz való szentségtelen ragaszkodásról tett tanúbizonyságot, az egyház kárára. Borromei Szent Károly 16. századi milánói érsek korábban ugyanezt írta egy híres pásztorlevelében, amiben arra figyelmeztette egyházmegyéjének papságát, hogy elhanyagolták az istenfélelmet, és az ezzel összefüggő tiszta borotválkozást az akkoriban bozontos szakáll kedvéért.

Már Pál apostol is megírta a korintusiakhoz intézett első levelében, hogy “Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek képe és dicsősége” (Pál első levele a korintusiakhoz 11:7 Csia). Ezt akkoriban a többség úgy értelmezte, hogy a templomban ezek szerint fedetlen fejjel illik megjelenni, a paróka viszont praktikusan megközelítve igenis fejfedő.

Fordulat a küzdelemben

Az 1740-ben felszentelt XIV. Benedek pápa már egy fokkal felvilágosultabb és megértőbb megközelítést választott az ügyben. Az ő álláspontja szerint az a pap, aki orvosi szükségből szerény, nem hivalkodó parókát viselt, nem tett semmi rosszat. Korábban is voltak hasonló törekvések, de az extrém esetektől eltekintve (például látható deformitás, ami megrettentené a híveket) egészen addig nem jártak sikerrel. A 18. század második felében azonban a római katolikus egyház úgy tűnt, ebben a kérdésben is elindult a haladás útján.

A “paróka-problémát” végül aztán az idő oldotta meg. A francia forradalom után a viselet igen hamar kiment a divatból, így értelemszerűen a későbbi katolikus papoknak eszébe se jutott, hogy ilyesmit hordana.

Ezeket is érdemes elolvasni:

Amikor Buda városa kiátkozta a pápát

Európa legősibb csatateréről árulkodnak a nemrég feltárt nyílhegyek