Így viszonyulnak az állatok a halálhoz – a reakciójuk szívszorító és sokkoló

Az elmúlás szerves része a világ különböző kultúráinak. Ahogy mondani szokták, az életben ez az egyetlen dolog, amivel biztosan számolhatunk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez nemcsak az emberek esetében működik így: az állatoknak ugyanúgy szembe kell nézniük a halállal.

Az viszont, hogy az egyes állatfajok ezt hogyan dolgozzák fel, kifejezetten változatos – derül ki a Popular Science cikkéből. A témát egyébként meglepően jelentős tudományos érdeklődés övezi, ami viszonylag hosszú időre nyúlik vissza. Az, hogy az állatok hogyan gyászolnak, többek között Arisztotelészt is foglalkoztatta, de a jelenségről hosszú ideig nem készültek konkrét tanulmányok.

Gyászoló állatok

Sok esetben meglepően nagyfokú kötődés figyelhető meg az életbenmaradó állatok részéről, különösen a halott kölykök esetén. A University College London kutatásából kiderül például, hogy a Namíbiában élő páviánoknál az anyaállat viszonylag sokáig magával hordja a halott kölykét, sőt ezt a szokást sokszor a csoport egyéb tagjai is folytatják, pedig az ilyen esetben a mi logikánk alapján kevésbé lenne indokolt az ilyesfajta kötődés. A csimpánzoknál van olyan, hogy ez a “ragaszkodás” több mint száz napig kitart.

A csimpánzok különösen sokáig kitartanak
Forrás: Depositphotos

Ez a jelenség egyébként a többi főemlősnél is megfigyelhető, főleg a nem erőszakos halálesetek esetén.  Ez alól persze van néhány kivétel, de azokra az esetekre is könnyű magyarázatot találni. A lemurok esetében például a kutatók szerint az áll a dolog hátterében, hogy a kölykök már az első pillanatoktól csimpaszkodnak, így a felnőtt állatok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy “cipelniük” kell őket.

A majmokon kívül egyébként többek közt az elefántoknál is hasonló viselkedést fedeztek fel. Emellett pedig, annak ellenére, hogy alapvetően az emlősökhöz társítjuk a nagyfokú törődést, nem ők az egyetlenek, akik kitartanak. Sok madárfaj, például a kacsák esetében is találkoztak esetekkel, amikor a madarak szintén hosszú ideig elhunyt társuk körül maradtak.

A kacsák sokszor meglepően hűségesek a társukhoz
Forrás: Depositphotos

Kevésbé szeretetteljes szokások

Az imént említett reakciók ugyan kétségkívül szívszorítóak és nagy fokú kötődésről tesznek tanúbizonyságot, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne lennének olyan esetek, ahol az állatok kifejezetten erőszakosan és kegyetlenül reagálnak az ilyen helyzetekre. Itt rögtön érdemes hozzátennünk, hogy bár a mi kultúránkban az ilyen viselkedés elfogadhatatlan lenne, az állatok világa továbbra sem az emberi társadalom konvenciói mentén működik.

Így lehet az, hogy számtalan esetben az állatok egyszerűen megeszik a elhalálozott fajtársukat. Ez még olyan esetekben sincs kizárva, mint azoknál a majmoknál, akik magukkal hordják a halott kölykeiket. A csimpánzoknál például többször is megfigyeltek ehhez hasonló kannibalizmust. Szintén nem ritka a nekrofília megnyilvánulása a legkülönbözőbb fajok esetén: a jelenségre volt példa gyíkoknál, pingvineknál, rovarfajoknál, de még a delfineknél is. A legnagyobb megválaszolatlan kérdés az ilyen esetekben a dolog “miértje”.

A kutatók szintén csimpánzoknál figyelték meg, hogy egy halott nőstényt látva a hímek sokszor agresszíven viselkedtek, megtámadták, ütötték a holttestet, de emellett elkezdték megfigyelni és letisztogatni is. Erre a legkézenfekvőbb magyarázat az lehet, hogy az életbenmaradtak össze voltak zavarodva a helyzetben, hiszen a nőstény teste továbbra is ott volt, de teljesen mozdulatlanul és élettelenül, ami elsőre rendkívül szokatlan.

Az több, mint valószínű, hogy az állatok valahogy felfogják a halált, de a körülményekről még mindig viszonylag keveset tudunk. Néhány állat esetében konkrét kutatások is vannak arra, hogy azok átélik a gyászt. Egy erről szóló angol nyelvű videó alább elérhető:

Ezeket is érdemes elolvasni:

Feltámaszthatják az erszényesfarkast? Egy hihetetlen fordulatnak hála az esélyek egyre jobbak

Kutatók szerint a neandervölgyi ember soha nem is halt ki igazán