A tiltott kísérlet, amellyel az évezredek során többször megpróbálkoztak

Sajnos viszonylag újkeletű dolog az emberi jogok figyelembevétele a kísérletek során, amit az évezredes történelmű „tiltott kísérlet” is jól illusztrál.

Negyven évvel ezelőtt az amerikai kongresszus megváltoztatta a szabályokat; ma már minden, a kormány által finanszírozott, emberi alanyokat érintő orvosi vizsgálathoz tájékozott beleegyezés szükséges. Ekkoriban hasonló szabályozások terjedtek el a nyugati kultúra minden országában. 1974 előtt azonban az emberek kutatási kísérletekben való felhasználásának etikai szabályai kissé lazák voltak. Az emberi alanyok kizsákmányolása és visszaélése pedig gyakran riasztó volt, írja a How Stuff Works.

Mi az a „tiltott kísérlet”?

A tiltott kísérletnek több változata is létezik, de a legtöbb esetben a gyermek felnevelése során megvonják tőle a legfontosabb társadalmi interakciókat. Elméletileg ez segíthetne feltárni, hogy emberi mivoltunk mely részeit befolyásolja a genetika és melyeket a környezet. Magát a kifejezést – „tiltott kísérlet” – gyakran Roger Shattuck könyvének címéhez kötik, amely az „Aveyroni vadfiúról” szól, egy úgynevezett „elvadult gyermekről”, akiről a 19. század elején Dél-Franciaországban számoltak be.

A kísérlet egyik leggyakrabban tárgyalt változata szerint a gyermeket születésétől kezdve a beszéd, a szavak és az írott szöveg teljes hiányában nevelnék fel. A nyelvtől megfosztva a kutatók betekintést nyerhetnének a biolingvisztikába és az emberi elme nyelvi fejlődésébe. Például, hogy az emberi agynak van-e beépített megértése arról, hogyan működik a nyelv? Vagy pedig szabadon tanulunk-e nyelveket veleszületett nyelvtani modul nélkül?

Legalábbis ez a feltevés. Az ilyen jellegű elképzeléseket legtöbbször pusztán gondolatkísérleteknek tartják, amelyek célja összetett fogalmak szondázása, anélkül, hogy valódi szándékuk lenne a bizonyításra. Azonban, kissé hihetetlen módon, vannak történelmi beszámolók arról, hogy emberek megpróbálták ezt a rendkívül etikátlan kísérletet elvégezni.

Az ősnyelv nyomában

Hérodotosz szerint I. Psamtik egyiptomi fáraó két újszülöttet adott egy magányos pásztornak azzal a szigorú utasítással, hogy egy szót se szóljon hozzájuk. Két évvel később az első szó, amit kimondtak, állítólag a „becos” volt, ami a „kenyér” szó az ókori fríg nyelven, egy kihalt nyelven, amelyet egykor Anatóliában használtak. Ez arra késztette Psamtikot, hogy azt higgye, a phryg nyelv az egész emberiség anyanyelve.

Egy hasonlóan kétes hírű beszámoló a Kr. u. 13. században II. Frigyes római császár által végzett nyelvészeti kísérletek történetét meséli el. Állítólag több csecsemőt adott néma és süket dajkák gondozásába azzal a feltételezéssel, hogy azok talán veleszületetten ismerik a héber nyelvet, a görögöt, a latint, az arabot vagy „szüleik nyelvét”. Sajnos kísérlete eredménytelen volt, mert „a gyermekek nem tudtak élni tapsok, gesztusok, vidám arcvonások és hízelgések nélkül”.

A tiltott kísérlet megfordítása

Mások úgy írták le a tiltott kísérletet, mint egy olyan esetet, amikor a gyermeket más állatok nevelték, megfosztva ezzel az emberi társas érintkezéstől, írja az IFLScience.

Az egyik tudós, aki eljátszott ezzel a gondolattal, Winthrop Kellogg amerikai pszichológus volt. Miután hallott egy „farkasok által nevelt” indián gyerekekről, amelyről az American Journal of Psychology 1927-ben számolt be, lenyűgözték a „vad gyerekek” és az a lehetőség, hogy taníthatnak minket önmagunkról.

Megjegyezte, hogy bármilyen aktívan tervezett kísérlet „illegális” és „erkölcstelen” lenne, ezért más módot álmodott meg ötletei feltárására: feleségével egy csimpánzt neveltek fel csecsemő fia mellett, hogy tanulmányozzák a környezet viselkedésre és fejlődésre gyakorolt hatását.

A Gua nevű csimpánz állítólag egyenesen jár és 20 hangutasításra reagál. Még azt is állították, hogy „okosabb” volt, mint a kölyök, Donald, amikor mindketten 12 hónaposak voltak. Donald azonban 16 hónapos korára elkezdett szavakat formálni, Gua viszont nem tudott. Nem meglepő módon, ahogy a gyermek egyre idősebb lett, egyre inkább maga mögött hagyta Guát.

Bár Kelloggot a „kortárs állat-viselkedéstudomány előfutárának” tartják, a Guával és Donalddal végzett kísérlet nem hozott felbecsülhetetlen értékű bizonyítékot a felszínre. Persze, a csimpánzok nagyon intelligensek, de kognitív képességekben nem lesznek egyenlőek az emberekkel csak azért, mert ruhát viselnek és vacsoráznak.

Mi derült ki belőlük?

Bár a múlt számos gondolkodója elgondolkodott azon, hogy elvégezze a saját tiltott kísérletét, talán van egy másik ok is, amiért a masszív etikai aggályokon túlmenően a történelem homályába kellene vonulniuk: valójában nem sokat bizonyítanak.

„A tiltott kísérlet és fordítottja nagyrészt kudarcot vallott. Először a filozófusok, majd a tudósok hagytak hátra csalódottságról tanúskodó feljegyzéseket” – állapítja meg Sandra Swart, a Stellenbosch Egyetem történeti tanszékének professzora és tanszékvezetője The Evolution of Social Communication in Primates (A főemlősök társas kommunikációjának evolúciója) című könyv egyik fejezetében.

„Az emberi természetre vonatkozó nagy kérdések többnyire megválaszolatlanok maradtak és maradnak megválaszolatlanok az ilyen kísérletek által. A kísérleti alanyok gyakran fiatalon meghaltak vagy kidobták őket, másokról pedig kiderült, hogy ártatlan csalók, akiket gyakran saját alkalmatlanságuk miatt használtak ki” – teszi hozzá.

Ez is érdekelhet:

• Önkéntesek találtak meg egy skóciai várat, amelyet 450 éve romboltak le
• Végre kiderült, valódi-e a torinói lepel

Kiemelt kép: depositphotos.com