Habsburg Albert a magyar király, aki anyósa letartóztatásával kezdte uralkodását

Habsburg Albert magyar királysága igen kurtára, alig két év hosszúra sikeredett. Az új magyar király átvehette apósa, Luxemburgi Zsigmond örökségét, ám egy egyáltalán nem számított egy könnyű feladatnak. Valamennyi országban, ahol elődje uralkodott, választásra került a sor és valamennyi országának politikai elitjét meg kellett győznie arról, hogy ő a megfelelő utód. Emellett pedig a trónt vélt vagy valós összeesküvés is fenyegette. Cillei Borbála, a leendő király anyósa ez volt ezek közül, akit le is tartóztattak a hatalomátadás napjaiban. De mi vezetett idáig?

Habsburg Albert, az örökös?

Habsburg Albert Zsigmond király kijelölt örökösének számított, azonban a királyságai egészen másképpen álltak az utódláshoz. Mind Csehország, mind pedig Magyarország politikai elitje ragaszkodott ahhoz, hogy a leendő királyt ők választják ki. Maga Zsigmond sem mindig érezhette azt, hogy a választásával elégedett, mert 1435-36 során Székesfehérvárott tárgyalásokat folytatott a magyar elit képviselőjével, hogy a lányát, Luxemburgi Erzsébetet, királynővé koronázzák. A tárgyalásokon jelen volt Habsburg Albert és Cillei Borbála is. A magyarok azonban visszautasíthatták a javaslatot, vagy Zsigmond gondolta meg magát, mert a tervezett koronázásból nem lett semmi. Hogy Habsburg Albert helyzete mennyire bizonytalannak számított, arra az utal, hogy a pápa Zsigmond halála után, de még az utódja megkoronázása előtt azzal az utasítással küldte el a követét, hogy puhatolja ki a magyar bárók szándékait.

Habsburg Albert a Thuróczy-krónikában (Wikipédia)

Zsigmondnak ugyanis akadt egy olyan problémája, hogy a lengyelek mindenképpen tető alá akartak hozni egy házasságot a családjával. Luxemburgi Erzsébetnek és Albertnek nem volt fiúgyermeke, (György nevű gyermekük 1435-ben születésekor elhunyt), ezért a lányuk, Anna értékes partinak számított. A lengyelek arra törekedtek, hogy összeházasítsák Annát és Ulászló lengyel királyt. Zsigmond azonban egyfajta húzd meg, ereszd meg játékot játszott a lengyelekkel, mert sem ő, sem pedig Habsburg szövetségesei nem akarták, hogy Annán keresztül a Jagellók kezére jusson a magyar és a cseh trón. Ezzel kapcsolatban már egyes magyar bárókkal is egyezkedést folytattak a lengyelek, és a magyarok között akadtak támogatói a Jagellók öröklésének.

Cillei Borbála (jobbra) és Luxemburgi Erzsébet (balra) bevonulnak Münsterbe. Erzsébet ekkor valójában még gyermek volt. (Wikipédia)

Akadt még egy szereplő, aki a jelek szerint szívesen megfúrta volna Albert öröklését. Ez pedig nem Cillei Borbála császárné és királyné volt, akit leginkább az a helyzet nyomasztott, hogy mi lesz a státusza özvegyként, Zsigmond halála után. Tekintélyes magyarországi birtokait ugyanis még azután kapta, hogy vélt házasságtörése miatt kibékült a férjével. Amennyiben Albertből király lesz, úgy a neki királynéi jogon járó jövedelmek státusza meggyengül és az amúgy általa nem kedvelt sógora kegyének lesz kiszolgáltatva. Az események ezért úgy tűnik logikus rendben haladtak a konfliktus felé.

Az elzárt császárné

Zsigmond 1437. november 24-én érkezett Znojmóba (németesen Znaimba). Zsigmond itt alighanem megváltoztathatta a döntését. Habsburg Albert és Erzsébet ugyanis parancsot kapott arra, hogy Magyarországról menjenek Prágába. Ők ugyan vonakodtak, ám végül elindultak, Znojmón keresztül, amit azonban jó érzékkel nem akartak elhagyni és a beteg Zsigmond mellett maradtak. Zsigmond alighanem arra jutott, hogy Albert és Erzsébet kapja meg a cseh koronát, mivel a magyarral ellentétben arra Habsburg Albert is jogalapot formálhatott, míg Ulászló elvehette volna Annát és megkaphatta volna a magyar trónt azon magyar bárók támogatásával, akiket a Jagellók amúgy is megpuhítottak korábban. Ez a koncepció alighanem Cillei Borbála támogatását is élvezte, ugyanis az ekkor öt éves Anna hercegnő aligha vette volna tőle el a királyéi jogon élvezett javait.

Cillei Borbála (Wikipédia)

Habsburg Albert és a felesége azonban érzékelhették, hogy a dolgok nem az ő javukra fordulnak, ezért cselekvésre szánták el magukat. Tettükhöz értékes szövetségest sikerült megnyerniük Kaspar Schlick kancellár személyében. 1437. december 5-én rajtaütésszerűen letartóztatták Cillei Borbálát. Vele együtt több magyar előkelőt is, köztük Országh Mihályt, a lengyelek trónöröklését leginkább támogató főurat. Hogy a cseh rendek ne forduljanak Albert ellen, azt a magyarázatot adta ki, hogy a magyar főurak tehetnek a letartóztatásról, mert a császárné elhanyagolta a várai védelmét, amelyek történetesen pont a lengyel határ közelében sorakoztak a Felvidéken. Valójában a magyar előkelők aligha kívánták volna ezt Alberttől és főleg nem a haldokló Zsigmondtól.

Habsburg Albert magyar király (Wikipédia)

Hogy mindez nem feltétlenül tükrözte már Zsigmond akaratát, azt jól mutatja, hogy míg a november végén, december elején született oklevelekben Zsigmond a hagyományos híveit, azaz Tallóczi Mátét, az Országhokat, Rozgonyiakat és alsólendvai Bánffy Pált részesítette, addig az utolsó oklevelek már kifejezetten részükre kedvezőtlen döntéseket takarnak. Valószínűleg Erzsébetnek és Albertnek sikerült megszerezniük Zsigmond titkospecsétjét és az utolsó adományait már úgy intézték, hogy saját maguknak kedvezzenek. Erre utal az is, hogy Borbálával együtt a lengyel orientáció vezetőit is letartóztatták. Az özvegy császárnét Pozsonyba szállították.

Alku és koronázás

Zsigmond 1437. december 9-én hunyt el. Halála után sajátos, ám gyors alkudozási folyamat kezdődött Habsburg Albert és a magyar főurak között. A Borbálával együtt letartóztatott magyar főurak hamarosan visszanyerték a szabadságukat. Az ellentmondás abban állt, hogy a magyarok elismerték Erzsébet jogát a trónra, ám nem akarták megtenni ezt Habsburg Albert javára. Viszont elválasztani nem tudták a házaspárt, így maradt a megalkuvás.

Pozsony, Fotó: Mayer Jácint

Albert súlyos feltételeket fogadott el, amikor a magyarok jóváhagyását megkapta az utódláshoz. Többek között a lánya házasságába való beleszólást adta a rendeknek, valamint ígéretet tett arra, hogy változatlanul hagyja a különböző tisztségeket, ide értve a várak és ispánságok betöltését is. Ezek nagyon kemény feltételeknek számítottak, más kérdés, hogy miután Albertet gyorsan megkoronázták, gyakorlatilag valamennyi ígéretét záros határidőn belül megszegje.

Mivel a király és a bárók között megszületett a megállapodás, 1438. január 1-én megkoronázták Albertet királynak, köszönhetően az esztergomi érsek sürgetésének. Cillei Borbálának nem maradt “hely”. Özvegyi birtokaira hamarosan Albert tette rá a kezét. Szabadon bocsátották ugyan, cserébe, ha öt vár kivételével minden birtokáról lemond, de Lengyelország fele haladt egy csapattal, amikor elfogták. Ekkor már minden birtokától megfosztották és Lengyelországba száműzték. Habsburg Albert számára nem jelentett többet semmilyen kihívást.