5 ezer évvel ezelőtt egy vulkánkitörés teljesen elsötétítette a napot

Egy rendkívül erős vulkánkitörés körülbelül Kr. e. 2900 körül elsötétítette a napot, ami fagyos hőmérséklethez, terméskieséshez és éhínséghez vezetett az északi féltekén. Nagyjából ugyanebben az időben egy dániai neolitikus közösség százszámra áldozott fel úgynevezett “napköveket”, feltehetően azért, hogy helyreállítsák a természet rendjét és megmentsék magukat a pusztulástól.

Régészeti felfedezés

2013 és 2018 között régészek a dániai Bornholm szigetén található Vasagård West lelőhelyen összesen 614 lapos palakődarabot tártak fel, melyekre napszimbólumokat és más, mezőket és mezőgazdasági terményeket ábrázoló képeket véstek. Különös módon úgy tűnik, hogy ezeket a napköveket egyetlen esemény során temették el egy árokba mintegy 4900 évvel ezelőtt, egy olyan időszakban, amikor az ilyen típusú ábrázolások rendkívül ritkák voltak, írja az IFLScience.

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

A vulkánkitörés nyomai

Dr. Rune Iversen, a Koppenhágai Egyetem kutatója és kollégái a Niels Bohr Intézet klímakutatóival együttműködve felfedezték, hogy a grönlandi és antarktiszi jégmagok bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Kr. e. 2900 körül nagy mennyiségű szulfát került a légkörbe, ami egy jelentős vulkánkitörésre utalhat. A kitörés pontos helye ismeretlen, de feltehetően az Egyenlítő környékén lehetett, mivel nyomai mind Grönlandon, mind az Antarktiszon kimutathatók. A robbanás ereje jelentős volt, becslések szerint az elmúlt 12 ezer év 15. legerősebb kitörése lehetett.

A kitörés hatásai

A kutatók további bizonyítékokat kerestek a kitörés hatásairól:

1. Egy közeli németországi tó üledékrétegeinek vizsgálata jelentős napfénycsökkenést mutatott a kitörés idején.
2. Németországi és amerikai fagyűrűk elemzése gyenge növekedést és tavaszi, nyári fagyokat jelzett Kr. e. 2900 körül.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kitörés elsötétíthette a Napot az egész északi féltekén, ami súlyos következményekkel járt Bornholm neolitikus lakói számára. Bár ebből a korból nincsenek írásos források, a kutatók a Kr. e. 43-ban Alaszkában kitört Okmok-hegy (az úgynevezett “Caesar-vulkán”) hatásairól szóló ókori görög és római beszámolók alapján következtetnek a pusztítás mértékére.

A napkövek jelentősége

A napkövek, amelyeket a vulkánkitörést követő időszakban temettek el. Fotó: John Lee, The National Museum of Denmark (Creative Commons CC BY)

A Vasagård West-en talált egyedülálló napköveket valószínűleg áldozatként helyezték el, hogy visszahozzák a napot és enyhítsék a természeti katasztrófa hatásait. A kutatók szerint ez “egy közösség összefogásának bizonyítéka, amely közös erőfeszítéssel próbált változást elérni, olyan szimbolikát alkalmazva, amely vélhetően az elsötétült nap elűzésére és a termés helyreállítására irányult”, áll a tanulmányban. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi a neolitikus közösségek hitvilágát és azt, hogyan reagáltak a természeti katasztrófákra. A kutatás eredményeit az Antiquity folyóiratban publikálták.

Érdemes elolvasni:

• Római kori átoktáblákat tártak fel egy franciaországi temetkezési helye
• Elképesztően részletes és finom tetoválásokat találtak 1100 éves múmiákon
• Ma is élhet az ősi emberi faj egy távoli, eldugott szigeten