Japán cseresznyevirágzás idején – Nagano városa és a visszatérés Tokióba – képgaléria

Körutazásom alkalmával Kiotóban ért a 2024-es cseresznyefavirágzás (Sakura ünnep) beköszönte. Ahogy a fák lassan hűvösebb tájak felé haladva is bontogatni kezdték szirmaikat, úgy vettem én is északnak az irányt. Indultam arrafelé már csak azért is, mert szerettem volna a cseresznyefák virágzását Tokió ikonikus helyein is látni és megtapasztalni, előtte pedig felfedezni Nagano és a japán hegyvidék világát.

A települések közti utazást ezúttal is vonattal oldottam meg. Kiotóból Shikansen-nel Nagoja városáig, azonban a hegyekbe nem megy a mágnes gyorsvasút, így onnan, átszállva, 300 km/h helyett „csak” 110 km/-h-val haladt a szerelvény. Cserébe csodás tájakon, folyóvölgyekben kanyarogva siklott a JR (Japan Railways) szerelvénye jó 4 órán keresztül. Kirajzolódott szemem előtt a japán vidék.

Nagano, Japán – 2024

Nagano testközelből

Nagano-ba – mely város magasan, a Chikuma és a Sai folyók összefolyásánál fekvő prefektúra központ – érkezve egyből megcsapott a hűvös, friss, mondhatni hegyi levegő és ahogy az állomás pereméről körbetekintve megpillantottam a hegyeket, tudtam én itt otthon leszek. Alapvetően nem vagyok egy tengerparti strandoló típus – a kultúra mellett – inkább túrázni és a hegyeket szeretem.

Nagano, Japán – 2024

Az állomáson nagy tábla hirdeti, bizony olimpiai városba érkeztünk, itt tartották az 1998-as téli játékokat.

Nagano, Japán – 2024

Szállásom elfoglalása után és még egy ruharéteget magamra öltve városnézéssel kezdtem és persze itt is meg akartam kóstolni a helyi finomságokat. A korábbiaknál sokkal csendesebb, japán viszonylatban kisvárosban (~400 ezren lakják) találtam magam. Rögtön másnap befizetett túravezetésen vettem részt. Ennek első felében az éjszaka is megjárt útvonalon vezettek végig a fő sétáló utcán, ám este már szinte minden zárva volt, ami most világosban teljes pompájában és vendégváróan tündökölt.

Nagano, Japán – 2024

A város legfontosabb műemléke a Zenkódzsi. Hetedik században alapították, a mai épület pedig 1707-ben épült és értékes nemzeti műemlék. E buddhista templomban őrzik Japán első buddhista szobrát, az Ikkó-Szanzont, mely 552-ben érkezett Koreából. A szobornak igen fordulatos története van, sokszor állt viták és viszályok középpontjában, elveszett, majd megtaláltatott, végül a régi helyére került. A szent ereklyét senki, még a császár sem láthatja, de másolatát hétévente közszemlére teszik.

Nagano, Japán – 2024

Előkertjében található múzeum, harangtorony és számos szobor, a közelében pedig a The Fujiya Gohonjin Hotel and Restaurant, mely nem csak fontos történelmi helyszín és impozáns vendégek szálláshelye, de melynek luxuséttermében előző este (csak hogy bejussak és megnézhessem) megengedtem magamnak egy desszertet. Már az előtérben leültettek, míg nem jött értem a kedves, elegáns bekísérőm, majd rendelés után nagy tányér, kis de finom étel, drágán, ahogy az ilyen helyeken lenni szokott.

Nagano, Japán – 2024

A csinos, félvér idegenvezető leányzó körbevezetése szaké (rizs erjesztésével készült alkoholos ital) kostolóval folytatódott. A csoportban számos nemzetközi fiatal leledzett, mindnyájan hamar össze is barátkoztunk egymással a koccintgatások közben. Az általunk csak japán rizspálinkának nevezett italnak van alkoholmentes változata is, nekem speciel az ízlett a legjobban.

Nagano, Japán – 2024

A nap fő attrakciója tradicionális ebéd elfogyasztása volt a hegyekben, majd rövid túra után a hómajmok megszemlélése. Ide durván másfél órás buszúttal jutottunk el. Az úgynevezett „snow monkeys” meleg vízben fürdőzgetve, egymást kurkászva töltik itt mindennapjaikat. Bár az interneten található képek sejtetése és a valóság nagyban eltér egymástól, így is hatalmas élmény ide eljutni és testközelből csodálni az állatokat élőhelyükön.

Nagano, Japán – 2024

Volt még egy napom, mely időjárási szempontból kicsit borongósan alakult, én azonban elhatároztam, túrázok egy nagyot. A város nevezetességeit ismét végig jártam – gyakori édességkóstolgatások közepette – és a helyi iskolától az ingyenes kisállatkertig igyekeztem mindent megszemlélni. A legpazarabb élmény a napban az volt, mikor nekiindultam a hegyeknek, sehol senki, csak a kihívás, a vadon, meg én.

Nagano, Japán – 2024

A város szélén még egy szép temetőbe és egy kolostorba botlottam, melyből misztikusan szűrődött ki a szerzetesek kántálása, itt el is időztem egy kicsit. Majd valahogy az erdőn át egy csapáson felkeveredtem a sziklák tetejére, ahonnan csodás panoráma nyílt a városra és a környező hegyekre. A kimerítő napot egy thai étkezdében, majd egy thai masszázsszalonban zártam.

Tokió testközelből

Másnap – keretet adva körutazásomnak – indultam vissza Tokióba, ahol országlátogatásomat kezdtem cirka 3 héttel korábban. Így utazásom vége felé és a „kötelező programok és látnivalók” letudása után már a szórakozásnak is nagyobb teret engedtem. Ismét meglátogattam a Latin Club Leon-t, majd Roppongi bulinegyedében az El Café Latino-t. Salsa és bachata táncolás után új barátokkal gazdagodva a kocsmák és diszkók világát is felfedeztük.

Tokió, Japán – 2024

Minato City kerületben és a Tokyo Tower körül már jártam korábban, körutazásom elején. Az építmény ihletője nem más, mint a párizsi Eiffel torony, a hasonlóság is szembeötlő. Az 1958-ban épült, cirka 333 méter magas, másnéven Japan Radio Tower több tekintetben is „leg”-nek számított egykoron. Amellett, hogy az ország legmagasabb épülete volt a Tokyo Skytree torony 2012-es megépültéig, legnagyobb jelentősége annak tudható be, hogy a II. világháború után vesztes és lelkileg is megreccsent Japán önmagába vetett bizalmát visszaadta. Az összefogás, az alkotó erő és a toronyépítés sikere újra tartást, bizalmat és hitet adott a helyi lakosságnak.

Tokió, Japán – 2024

A toronytól a Tókiói-öböl felé sétálva szerencsénk lehet meglátogatni a Shiba parkon keresztül a Zojo-ji templomot (itt épp valami fejesek összejövetele zajlott; lásd kép), majd a Kyu-Shiba-rikyu kerteket és a Takeshiba kikötőt, ahonnan (városnéző hajóút elérési lehetőségek mellett) fantasztikus panoráma tárul elénk az öbölre, rálátást engedve a Szivárvány hídra (és a Hamarikjú park sincs messze).

Tokió, Japán – 2024

Következő áprilisi napomat nagy mértékben a hagyományok feltérképezésére szántam. A fővárosi Samurai Ninja Museum részletes betekintést engedett a shogun-ok világába és a japán történelem egy érdekes szeletét tárta fel. A tárlatvezetés végén mindenki kicsit nindzsának érezheti magát, műanyag dobócsillaghajító versennyel és fényképezkedéssel zárul. Ezután átsétáltam a SkyTree toronyhoz és természetesen ennek is feljutottam a tetejére.

Tokió, Japán – 2024

A SkyTree tower elképesztő, 634 méteres magasságával Japán legmagasabb épülete, fantasztikus panorámát kínál a városra és a környékre.

Tokió, Japán – 2024

Az estét egy szumó rendezvényen zártam. A leghíresebb ilyen versenytornákat egyébként Tokióban és Oszakában tartják. Vacsora közben csodálhattuk a paláston feltűnő (gésaimitátor) művészeket, majd a harcosokat. A sumo sportolók nagydarab, egyszerre kövér és izmos, különleges lenge öltözékű és hajviseletű emberek. Ők küzdenek egy az egyben egymással egy kör alakú küzdőtéren – másnéven „ring” – a szumó (cselgáncs és birkózás keverékére hasonlító) sport szabályai szerint. A sportolók szigorú életvezetés alapján élnek és a győzteseket nagy becsben tartják.

Tokió, Japán – 2024

Volt lehetőségem kiállni egyikükkel. Természetesen körülbelül 6 másodperc alatt tudott volna kitessékelni a ringből, de erősfeszítéseimnek hála hagyta, hogy – mint ahogy a fizető turista vendégeket illik – nyerjek és némi taszigálás után kilépett a körből. A mellettem ülő kínai leányzót kértem meg pár fénykép készítésére, a programhoz vacsora és ajándékcsomag is járt.

Tokió, Japán – 2024

Utolsó, utazással töltött teljes napomat az ikonikus cseresznyefavirágzási helyszínek megtekintésével töltöttem. Így kötöttem ki többek között a Meguro folyó partján és az Ueno park-ban, ez utóbbiban ismét. A nagy tömegben és sétáló emberkavalkádban is nagy élmény volt csodálni a virágba borult tájat.

Tokió, Japán – 2024

Este az éjszakai piacon sétálgattam, valamint betértem egy étterembe, mivel több ismerősömnek is megígértem, hogy – habár otthon nem szeretem, de – ha már Japánban vagyok, mindenképpen megkóstoltom az itteni, eredeti szusit. Jó döntés volt a betartott ígéret. Filmbe illő módon előttem, fejpántos, vállára vetett konyharuhás, kötényes, hivatásos, fehérbe öltözött sushi séf dobta össze a menüt. Meg kell mondjam, igazán ízletesre sikeredett.

Tudjuk, eredetiben minden, így a minőség is más!

Tokió, Japán – 2024

Másnap, 2024. április 7-én repülőre pattantam és a friss, szép emlékeimen merengve egy átszállással érkeztem haza Magyarországra, Budapestre. Ismét, akárcsak odafelé anno, most hazafelé is Shanghaj-ban átszállva, először egy (Írországban élő) litván, majd a második útszakaszon egy (Thaiföldön élő) szerb leányzó ült mellettem. Kontaktcserével és vendéglátási felajánlással értek véget barátkozó beszélgetéseink. Látszik, hogy mennyi utazó, mennyi egyedi sors és mennyi kaland vár mindenkit a nagyvilágban.

Érdemes elolvasniSzakura Japánban – Hirosima, Kiotó és Nara – képgaléria

Ezzel zárom is tavaly tavaszi körutazásomról szóló 5 részes cikksorozatomat Japánról, Sakura (cseresznyefavirágzás) idejéről. Köszönöm olvasóimnak a figyelmet és hogy „velem tartottatok” ezen a csodás utazáson! Hamarosan újabb útikalanddal jelentkezem..