Bőröndbomba: Az atomkorszak legfélelmetesebb mítosza

Ha azt halljuk, hogy „atombomba”, valószínűleg egy hatalmas rakétára gondolunk, ami valami föld alatti silóban pihen, és csak nagy piros gombokkal lehet elindítani. Azt viszont kevesen tudják, hogy létezett egy olyan nukleáris fegyver, amit simán fel lehetett kapni, mint egy táskát. 

A bőröndbombák eredete

A „bőröndbomba” kifejezés a hidegháború idején született, amikor mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió kísérletezett kis méretű, hordozható nukleáris fegyverekkel. Az amerikai hadsereg például kifejlesztette a Special Atomic Demolition Munition (SADM) nevű eszközt, egy akár hátizsákban elférő fegyvert,  amelyet egyetlen katona is képes volt szállítani és telepíteni. A Szovjetunió hasonló célokra fejlesztett ki eszközöket, bár ezekről kevesebb információ áll rendelkezésre.

A hidegháború idején mindkét szuperhatalom – az Egyesült Államok és a Szovjetunió – reális forgatókönyvként számolt azzal, hogy egy esetleges katonai konfliktus során korlátozott nukleáris csapásokat hajtanak végre. Ehhez fejlesztették ki az úgynevezett alacsony hatóerejű eszközöket, amelyek pusztító ereje akár csak 0,3 kilotonna is lehetett. Ez töredéke a Hirosimát ért bomba erejének, mégis elegendő volt egy célzott katonai csapáshoz.

Szovjet bőröndbombák

1997 szeptemberében nagy port kavart Alekszandr Lebegy, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács korábbi titkára, amikor a CBS „60 Minutes” műsorában azt állította, hogy több mint 100 „bőrönd méretű” nukleáris fegyver tűnt el az orosz arzenálból. Ezeket a fegyvereket, amelyek egy személy által szállíthatók és bevethetők, állítólag a szovjet Spetsnaz egységek számára fejlesztették ki. Lebegy szerint ezek a fegyverek nem igényelnek indítókódot, és körülbelül 30 perc alatt bevethetők, becslései szerint akár 50 000–100 000 ember halálát okozva egy nagyvárosban.

„Azt mondom, hogy a feltételezett 250 fegyverből több mint száz nincs az orosz fegyveres erők ellenőrzése alatt. Nem tudom, hol vannak. Nem tudom, hogy megsemmisítették-e őket, tárolják-e, vagy eladták, esetleg ellopták – nem tudom.”
(Alekszandr Lebegy, CBS – 60 Minutes, 1997. szeptember 7.)

Az interjúban Lebegy hangsúlyozta, hogy ezek a „bőröndbombák” ideális eszközök lehetnek terroristák számára, mivel könnyen szállíthatók és gyorsan bevethetők. Állításai szerint ezek a fegyverek a szovjet időkben készültek, és a Szovjetunió felbomlása után több mint száz ilyen eszköz holléte ismeretlen.

Az orosz kormány reakciója

Az orosz hatóságok gyorsan reagáltak Lebegy állításaira. A Védelmi Minisztérium és más hivatalos szervek határozottan cáfolták a „bőröndbombák” létezését vagy eltűnését. Szerintük minden nukleáris fegyver szigorú ellenőrzés alatt áll, és nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik is hiányozna.

„Soha nem gyártottunk, és jelenleg sem gyártunk nukleáris bőröndbombákat.” – jelentette ki Igor Valynkin, a Védelmi Minisztérium 12.főigazgatóságának vezetője

Viktor Csernomirgyin akkori orosz miniszterelnök pedig „abszolút képtelenségnek” nevezte Lebegy állításait, hangsúlyozva, hogy minden orosz nukleáris fegyver teljes és megbízható ellenőrzés alatt áll.

A mai napig tartó rejtély

A „bőröndbombák” létezéséről és sorsáról szóló vita máig nem zárult le. A legnyugtalanítóbb gondolat nem is az, hogy léteznek ezek a bombák, hanem az, hogy esetleg már rég nem ott vannak, ahol kellene. Ha egy ilyen eszköz kikerülne katonai vagy állami ellenőrzés alól, nemcsak egy ország, hanem a világ biztonsága is veszélybe kerülhetne.

Bár hivatalos források tagadják ezek létezését vagy eltűnését, ez a bizonytalanság az, ami miatt a téma újra és újra előkerül. A vita rávilágít a nukleáris fegyverek ellenőrzésének és biztonságának fontosságára a posztszovjet térségben és világszerte.

Ez is érdekelhet:

• Rossz hír az emberiségnek! 1 billió nukleáris robbanófejnél is erősebb „fekete lyuk bomba” készülhet
• Elképesztő: nukleáris robbantással hoztak létre egy tavat, azóta is halálos