Meglepő fordulat a magyar nyelv eredetéről: új DNS-kutatás Szibériába vezeti vissza a gyökereket

Egy nemzetközi kutatócsoport új genetikai vizsgálatai teljesen átírják a finn, észt és magyar nyelv eredetéről alkotott eddigi elméleteket. A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezen nyelvek őshazája nem Nyugat-Oroszországban, hanem Közép-Szibériában található – több ezer kilométerrel keletebbre, mint azt korábban hitték.

A magyar nyelv mély múltja: DNS-nyomokon keresztül

A kutatás során több mint 180 ősi ember maradványaiból nyertek ki DNS-mintákat, amelyek 17 000 és 3 000 évvel ezelőtt élt egyénekhez köthetők. Az eredmények azt mutatják, hogy a ma élő uráli nyelveket beszélő népek – köztük a magyarok is – közös genetikai kapcsolatot mutatnak a Lénai-folyó völgyéből származó ősi populációval. Ez a terület Közép-Szibériában található.

A kutatók szerint ezek a közösségek évszázadokon keresztül fokozatosan nyugat felé vándoroltak, és végül elérték a Balti-tenger térségét is. Ezt a nyugati irányú mozgást a bronzkori Szejma–Turbino kultúra terjedése kísérte, amelynek nyomai Szibériától egészen Észak-Európáig megtalálhatók.

„Az eddigieknél jóval nagyobb mintán végzett ősi DNS-elemzések alapján több ezer kilométerrel keletebbre helyezhetjük az uráli nyelvek eredetét” – mondta Vagheesh Narasimhan, a Texasi Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.

A Szejma–Turbino jelenség és a nyelvterjedés kapcsolata

A tanulmány szerint kb. 4 200 évvel ezelőtt jelentős népességmozgások történtek Észak-Eurázsiában. Az újonnan érkező csoportok keveredtek a helyi vadászó-gyűjtögető közösségekkel, új demográfiai és nyelvi egységeket alkotva. Ez a változás egybeesik a Szejma–Turbino hálózat terjedésével, amely bronzszerszámok és fegyverek előállításával és cseréjével foglalkozott. Érdekesség, hogy a jelenség nevét két kulcsfontosságú oroszországi régészeti lelőhelyről kapta: Szejma (Seima) és Turbino településekről. A kutatók úgy vélik, ez a kulturális és technológiai jelenség elősegíthette az uráli nyelvek nyugat felé való elterjedését – beleértve a magyart is.

Mintegy 4000 évvel ezelőtt eltemetett harcos maradványai láthatók a közép-szibériai Kyordyughen lelőhelyen, csontból készült páncélzattal. Hasonló páncélokra bukkantak a délnyugat-szibériai Seima–Turbino lelőhelyen is, ami jól szemlélteti a Seima–Turbino-jelenség részeként nemcsak az uráli nyelvek, hanem a kulturális hagyományok nyugat felé történő terjedését is. Fotó: Aleksandr Stepanov

Kapcsolat más nyelvcsaládokkal is?

A kutatás nem csupán az uráli nyelveket vizsgálta. Az eredmények külön genetikai kapcsolatot tártak fel a ma már csak a szibériai Ket nép által beszélt jenyiszeji nyelvcsaláddal is. A kutatók a Bajkál-tó környékén élő ősi populációk és a jenyiszeji nyelvek közötti összefüggésekre is rávilágítottak, írja a Nature.

Érdekesség, hogy távoli genetikai kapcsolatot azonosítottak néhány ősi szibériai populáció és egyes észak-amerikai bennszülött népcsoportok között is – bár nyelvi kapcsolatot nem feltételeznek.

„Egy nyelvet nem lehet közvetlenül a génekből ’kiolvasni’, de ha a genetikai eredet, a régészeti kontextus és a nyelvészeti térkép egy irányba mutat, akkor megbízható következtetések vonhatók le” – írták a kutatók.

A kutatás háttere és fontossága

A tanulmány mögött több mint egy évtizedes nemzetközi együttműködés áll, amelyben régészek és genetikusok dolgoztak együtt Észak-Eurázsia különböző területein. A kutatást olyan neves tudósok vezették, mint Tian Chen Zeng, Leonid Vyazov, Alexander Kim, Ron Pinhasi, Vagheesh Narasimhan és David Reich.

Miért fontos ez a magyarság számára?

A magyar nép eredetéről és nyelvének rokonságáról hosszú ideje zajlik tudományos vita, és több elmélet is létezik. Ezek közül a finnugor elmélet a legszélesebb körben elfogadott a nyelvtudományban, de más – történelmi, régészeti vagy alternatív – megközelítések is felmerültek az évszázadok során. A legfontosabb elméleteket:

Finnugor (uráli) nyelvrokonság – a hivatalos nyelvészeti elmélet

Lényege:

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládon belül a finnugor ág tagja. Legközelebbi rokonai a finn, észt, mari, udmurt, hanti és manysi nyelvek.

Főbb érvek:

• Szókincs: több száz közös alapszó (pl. testrészek, természeti jelenségek, számnevek).
• Nyelvtani szerkezetek: agglutináló (ragasztó) nyelvtípus, toldalékolás.
• Hangtani és alaktani hasonlóságok.

Eredet helyét is meghatározzák így:

Az elmélet szerint az ősmagyarok ősei az Urál hegység keleti részén éltek, majd több hullámban vándoroltak délre és nyugatra, végül a 9. században a Kárpát-medencébe.

Türk eredetelmélet – nyelvi és kulturális keveredés

Lényege:

A magyarok jelentős török (türk) népi és nyelvi hatást kaptak vándorlásuk során, és egyesek szerint ez az eredet sokkal fontosabb, mint korábban gondolták.

Főbb érvek:

• Számos török eredetű szó a magyar nyelvben (pl. táltos, arany, gyümölcs, koboz).
• Hasonló társadalmi és katonai berendezkedés a honfoglaló magyarok és türk népek között.
• A női nevekre jellemző -d, -cs, -z végződés török eredetű.

A tudomány hozzáállása: A nyelvtudomány nem tekinti a magyart török nyelvnek, de elismeri a jelentős török jövőbeli és kontaktushatást a magyar népességre.

Szkíta–hun–avar hagyományelméletek – történelmi-ideológiai megközelítések

Lényege: A magyar népet a Kárpát-medencében korábban megjelent népekkel – például szkítákkal, hunokkal, avarokkal – azonosítják részben vagy egészben.

Ez a tanulmány tudományos bizonyítékokkal támasztja alá, hogy nyelvünk gyökerei sokkal keletebbre nyúlnak vissza, mint korábban gondoltuk. A felfedezés új fejezetet nyithat a magyar őstörténet kutatásában, és hozzájárulhat identitásunk mélyebb megértéséhez.

További érdekes cikkek ebben a témában: magyar nyelv

Ez is érdekes lehet:

Régi magyar megszólítások és köszönések, ahogy ma már ritkán hallani őket

5 ok, amiért a magyar nyelv egyedülálló a világon