Hátizsákkal Délkelet-Afrikában: a szavannák csodás világa – képgaléria

Augusztusban jellemzően idehaza sincs rossz idő, nyaralva vagy külföldön passzióból úton lenni azért csak jobban esik a léleknek. A nagyvilág izgalmas helyei közül kettő és egyúttal talán a Top10 legismertebb afrikai szafari opcióból kiemelten választásra érdemes is a Ngorongoro kráter és a végtelen Serengeti, mely többnyire füves szavanna. Ezeket jártam be extrém élményeket gyűjteni.

Miután az ember Tanzániába érkezik, ha a szárazföldi állatvilág csodáira kíváncsi természetes környezetükben, szafarizni indul. Dar es-Salaam-ból annak megnézése után így Arusha városába vettem az irányt, mely a dzsippes vándortúrák fő kiindulóhelye. Először az éjszakai vonatot céloztam meg 20 dollárért, az nagyobb kihívás, ám mivel csak következő hét péntekre volt szabad helyük, kénytelen voltam belföldi repülőjáratot nézni. A neten fellelhető legolcsóbb jó lesz, priority-, biztosítás és hasonló haszontalanságok minek.

Egymotoros belföldi repülőjárat

A reptér 1-es termináljára érkezve kisebb aggodalomra adott okot, hogy a bejárat mellett a “Tanuljon velünk repülni!” tábla hirdette, hogy bizony az oktatás is ezen a részen folyik. Az átvilágító kapun a táskában felejtett két liternyi palackozott víz (kisolló, öngyújtó és elektromos ketyerék kíséretében) úgy jött át velem, mint kés a vajon..sebaj. Még egy kis poénkodás a reptéri személyzettel, majd jöhet az öreg, apró, egy-orrmotoros égi szárnyas. Ilyen hivatalos belföldi utasszállítóval még nem repültem. Helyfoglalás érkezési sorrendben, közvetlenül a pilóta mögött ültem le (egy francia leányzó meg konkrétan a segédpilóta-ülésben kapott helyet, ott mocorgott előtte a botkormány), a biztonságérzet alacsony.

Mount Meru erdeje

Másfél óra után landolás az ARK Arusha reptéren, naplemente, csodaszép panoráma a Mount Meru nevű hegyre (olyan óriásként emelkedik ki a tájból, először azt hittem már a Kilimanjaro csúcsát látom, míg fel nem világosítottak).

Arusha-nak van egyébként nemzetközi reptere is, a Kilimanjaro International Airport (JRO). Oda többnyire a külföldről elsősorban hegyet mászni vágyók érkeznek direktben, hogy meghódítsák Afrika legmagasabb pontját.

A taxisok közel 20 dollárért vinnének a belvárosba, hangoztatják ez a hivatalos ár. Ennél azért dörzsöltebb vagyok, lealkuszom 6-ra. Az országban egyébként az Uber és a Bolt is megtalálható, ez előnyömre vált, de nem volt netem, úgyhogy kissé ki voltam szolgáltatva, a reptér meg bezárt a naplementével együtt. A szállás, szuper..mármint nekem, ez a vagány nomádság óriási. Kíváncsiságból a legolcsóbb Hostel-t néztem ki Booking-on. 3 dollár sem volt egy szoba egy éjszakára reggelivel együtt..ennyiből a Balatonon egy lángos sem jön ki. Megtalálni a földutak hálójában nem volt egyszerű, de tiszta, igaz közös fürdőhelyiséggel, vendég viszont alig.

Hőlégballonnal a Serengeti felett, naplemente

Sajnos a beígért wifi nem működött, így szokásomhoz híven megkértem valakit hotspot-oljon (internetmegosztás telefonon). Míg a srácok a tetőn füveztek, én a Serengeti márkájú helyi sörömet szürcsölgettem, sokat beszélgettünk. Otthon a besétálós zuhany nagy divat, itt kb. csak az van, igaz mellette-alatta ott a budi is és minden egyben. Többnyire angol WC, néha pottyantós, kis szerencsével meleg víz is akad. Ágy szúnyoghálóval, szunya, holnap vár a vadon.

Egy ismerős helyi ismerőse segít a gazdaságos szervezésben, hála érte. Másnapra 3 napi aktivitást vállaltam be, meg is kérdezték valamiféle katona vagyok-e, de aztán látták bírom a túrázást. Hárman a motoron, tömegközlekedés, erdei állatvilág, volt itt minden. Szép, bár olykor szemetes a zöld. A Mount Meru oldalában kalandoztunk, hallottunk majombőgést is, de mindig eliszkoltak előlünk. A gyönyörű vízesések tövén egy kölyök kaméleon is megmászott, a tóparton pedig óriásgyíkok cammogtak be a vízbe előttünk. Korai fekvés, holnap indulhat a várva várt szafari.

Serengeti, fáról falatozó zsiráf

Mivel extrém élményt szerettem volna magamnak, sátras túrára fizettem be. Egy szakács és egy túravezető sofőr vitt minket, mindketten helybéliek, a 6 fős vendégtársaság pedig két marokkói-franciából, két spanyolból, egy dán srácból és jómagamból állt.

Az állatok közelsége és saját élőhelyükön való megfigyelése különleges élmény, ahogy az is elég izgalmas tud lenni, amikor a magatok által felvert kemping-sátraitok közé bekeveredik egy hiéna, pár marabu, zebra vagy épp egy kíváncsi pávián csapat.

Éjjel szél és csontdermesztő hideg várt minket a kráter peremén, így tüzet raktunk. Mellette beszélgetve egy maszáj harcostól azt is megtanultam, hogyan menekülhetek meg nagyobb eséllyel az oroszlántól, vagy a megvadult bivaly elől.

Ngorongoro, tóparti csapatkép

A maszájok a helyi törzsi népcsoport, az ország északnyugati részén talán legnagyobb számban fellelhetők, kis fakunyhós falvaikban szinte együtt élnek a vadállatokkal, kultúrájuk része a többnejűség lehetősége is.

Érdemes elolvasniHátizsákkal Délkelet-Afrikában – Tanzánia kincsei

A három napos útról visszatérve Arusha városába még esti piacozás, másnap pedig repülővel újra Dar-ba vettem az irányt. Majdnem sikerült lekésni az ezúttal két motoros kis járatot, mert két rendőr útközben megbüntette száguldó motoros riksás (bajaji) sofőrömet. A Kilimanjaro megmászása cirka 6 napos program, sajnos az most nem fért bele az időbeosztásomba. Mikor a környékén jártam, felhős, borongós idő volt, így csak lábának távoli nyúlványait, na meg aztán a repülőről a felhők fölött a (két magasabb) csúcsát pillanthattam meg, de innen beszéljenek helyettem a képek!