A félreismert Dobzsekirály – Hét dolog, amit rosszul tudtál II. Ulászlóról

II. Ulászló Joao do Cro festményén (Wikipedia)

1490. szeptember 18-án helyezték a Szent Koronát II. Ulászló fejére. Alakja manapság a tutyimutyi, tehetetlen, elszegényedő uralkodó jelképe, aki még enni is a budai lacikonyhákra kellett, hogy járjon. A Hunyadi Mátyás örökségét eltékozló királyról karikatúrába illő kép él bennünk manapság. De valóban ő volt a felelős a Magyar Királyság hanyatlásáért és végső soron a mohácsi vereségért? Az alábbi írásunkban összeszedtünk néhány szempontot, ami más megvilágításba helyezheti Ulászló értékelését.

1. Annyira szegény volt, hogy budai “lacikonyhákba” járt enni

A királyi udvar elszegényedésének népszerű sztorieleme, hogy II. Ulászló a budai lacikonyhákba járt enni és innen ered az elnevezés is. Hogy honnan eredhet, arról EBBEN A CIKKÜNKBEN írtunk. A történet (és a II. Ulászlóról szóló tévhitek jelentős része) vélhetően Heltai Gáspártól ered, aki leírta, hogy a király annyira elszegényedett, hogy a budai mészárosoktól rovásra hozatta a húst.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a király járt volna ki szegénységében a piacra enni,

hanem mindössze azt jelentette, hogy “hitelbe” vásárolt. Márpedig maradtak fent forrásaink Ulászló lakomáiról, amelyek cseppet sem maradtak el más királyi udvarok étkezéseitől.

II. Ulászló a prágai Szent Vitus-székesegyházban (Wikipédia)

2. Eltékozolta az ország vagyonát

A gazdag, erős és hatalmas Mátyás királlyal szemben ott él bennünk a gyenge, tehetetlen és szegény Ulászló alakja. Emellett a középkori Magyarország királyi kincstáráról a mesék és fantasyk mintájára olyan kép él bennünk,

mintha lett volna valahol egy terem teletömve aranypénzekkel és kincsekkel, amelyet Mátyás teletöltött, Ulászló pedig eltékozolt.

Valójában utóbbi nem létezett, a királyi kincstár jövedelmeit nagyon röviden úgy jellemezhetjk ebben a korban, hogy az adószedéssel befolyó jövedelmeket kötötték le előre. Ulászló idején a királyi jövedelmek csakugyan elégtelenek voltak az ország kiadásainak a fedezésére, de elsősorban két oka volt. Egyfelől valamennyi késő középkori udvar, beleértve ebbe pl. I. Ferenc francia király vagy VIII. Henrik angol király udvarát is, folyamatosan küzdött a pénzhiánnyal. (Az angol király a reformáció keretében ezért lefogaltatta a katolikus kolostorok vagyonát). Másfelől a török nyomás miatt a magyar végvárrendszer és a hozzá kapcsolódó kiadások annyira megnövekedtek, hogy azt a késő középkori állam nem bírta el tartósan anyagilag.

II. Ulászló aranypénze 1491-ből (Wikipédia)

3. Elviselte, hogy ökörnek hívják

II. Ulászlót “ökörnek” is becézték, vélhetően a békés természete miatt. Erre több forrásunk is van, és gyakran szoktuk emlegetni, mint Magyarország és a királyi hatalom hanyatlásának egyik jelét. Azonban szó sincs arról, hogy II. Ulászló ezt a jelzőt tudomásul vette volna.

Újlaki Lőrinc herceg, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa szintén ökörnek nevezte a királyt, amivel szándékosan felségsértést követett el.

Többek között emiatt II. Ulászló hadjáratot indított ellene, és 1494-95-ben több várát is elfoglalta. Újlaki megadta magát, a király pedig elkobozta a birtokait. Bakócz Tamás közbenjárására végül megkegyelmezett a főúrnak, aki ezt követően hűséges maradt Ulászlóhoz.

4. Azért választották meg, mert gyengekezű királyt akartak

Amikor Hunyadi Mátyás meghalt, a magyar rendek választás előtt álltak. A magyar trónra négy jelölt pályázott, Corvin János, az ország egyik legnagyobb birtokosa és Mátyás törvénytelen fia, Habsburg Miksa, a német-római császár fia, II. Ulászló cseh király és János Albert, Ulászló testvére, a lengyel király fia. 1492 végéről fennmaradt a székelyek panaszlevele, amelyben azzal vádolták meg Báthori István erdélyi vajdát, a kenyérmezei csata (1479) egyik győztes hadvezérét, hogy a királyról azt mondta, hogy azért választották meg őt, hogy “az üstökét a markukban tarthassák”. Vélhetően ez csak a székelyek kísérlete volt arra, hogy az amúgy a király által rendteremtés céljából Székelyföldre küldött Báthorit befeketítsék.

De ha el is hangzott ilyen mondat, Báthori István csakhamar a maga bőrén tapasztalhatta meg ennek ellenkezőjét, amikor a király egyszerűen elvette tőle a vajdaságot 1493 végén.

Valójában Ulászlót a meglévő cseh királyi címe, a Mátyás által elfoglalt cseh területek megtartása és az általa ígért béke miatt választották meg a többi jelölttel szemben, nem azért, mert gyengekezű uralkodó lett volna. Ráadásul magával Hunyadi Mátyással szemben is eredményesen védte meg cseh királyi címét, miután megválasztották.

5. Mások kormányoztak helyette, mindent a “Dobzse” szóval hagyott jóvá

Szintén Heltainál olvashatjuk, hogy Ulászló mindent a “dobzse”, azaz a “jól van” szóval hagyott jóvá. Ez a legenda olyan makacsul tatja magát, hogy a király állandó jelzőjévé is vált. Valójában amit ismerünk Ulászló kormányzásából, az pont az ellenkezőjére utal. Ő az első olyan király, akinek nagy számú, saját kezével aláírt oklevelét ismerjük.

Sőt, 1505-ből már olyan levél is maradt fenn, amelyet teljes egészében a király írt meg.

Bár Bakócz Tamás kétségtelenül nagyhatalmú kancellár volt, találunk példát arra, hogy egy általa előkészíttetett dokumentumból a király egyszerűen kihúzta a rá nézve káros részeket. Sőt, arra is akad példa, és az oklevélből úgy tűnik, hogy ez a mindennapos működés részét képezte, hogy Bakócz Tamás elküldette egy oklevél végleges változatát a királynak, akinek azt külön jóvá kellett hagynia. Vagyis a végső szót mindig a király mondta ki a kormányzásra utaló forrásaink alapján, így a később meggyökeresedő kép a mindenre bólogató királyról inkább meseszerű karikatúra, semmint a közvetlen forrásokból megismerhető valóság.

II. Ulászló saját kezű levele. (Magyar Nemzeti Levéltár)

6. Szétverette a fekete sereget

Hunyadi Mátyás fekete seregének szétkergetését általában a korszak bűnéül szokták felróni, két okból, egyrészt azért, mert a Magyar Királyság nem volt képes fenntartani azt a hadsereget, amit Mátyás idejében, másrészt azért, mert nem küldték a török ellen harcolni. Hunyadi Mátyás azonban két eszközzel érte el a fekete sereg költségeinek a kigazdálkodását.

Egyfelől a seregét a morva területeken állomásoztatta, kötelezve az ottaniakat, hogy tartsák el a sereget.

Másrészt az éves hadiadót egy évben többször beszedette, az így kisajtolt összeg pedig lehetővé tette a hadjáratok finanszírozását. Mivel II. Ulászló cseh királyként birtokba vette a morva területeket, az éves hadiadó kapcsán pedig megígérte, hogy nem veti ki egy évben többször (noha ezt nem mindig tartotta meg), így a fekete sereg fenntartásának összege elapadt.

Szent György és Szent Flórián ábrázolása a fekete sereg páncéljában a felvidéki Pónik templomából (Wikipédia)

A fekete sereg ráadásul Mátyás idején sem volt alkalmas a török elleni harcra, nem véletlenül nem vetette be azt soha a déli fronton. Ez alól egy kivétel volt, amikor 1475-76-ban hosszú ostrom után is csak csellel tudta elfoglalni Szabács várát. Amikor Mátyás halála után a déli végekre küldött egykori zsoldossereg fellázadt az új keretek ellen, Kinizsi Pál végül erővel kergette szét őket.

7. A Habsburgok bábja volt

Inkább a Facebook-kommentek, mint a komolyan vehető történeti munkák állítása, hogy a Jagelló uralkodók már a kezdetektől fogva a Habsburgok bábjai voltak és mindent a Habsburgok érdekei szerint tettek. Ez alapvetően egy visszamenőleges állítás, amikor is a Mohács utáni időkból próbálunk következtetni a Jagelló-korra, ahelyett, hogy a kortárs forrásokból vonnánk le következtetéseket. II. Ulászló valóban békés viszonyra törekedett a Habsburgokkal, különösen elődjéhez, Hunyadi Mátyáshoz képest.

Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy háborút is viseljen ellenük.

A francia diplomácia ugyanis megpróbálta megnyerni a tekintélyes magyar királyt egy Habsburg-ellenes szövetségnek, ennek a részét képezte Ulászló és Candale-i Anna királyné házassága. Ez átmeneti sikert hozott, 1506-ban a Magyar Királyság hadat is üzent Habsburg Miksának, ám az összetűzés eredménytelenségét látva ismét visszatért a békés politikához. Hogy fia öröklését biztosítsa, tető alá hozta a Habsburg-Jagelló házassági szerződést, amelyben a fia, a későbbi II. Lajos és lánya, Anna is Habsburg házastársat kapott. A történtekből az szűrhető le, hogy a Habsburgokkal való viszonyán úgy változtatott, ahogy a saját érdekei kívánták, nem játszott valamiféle alárendelt szerepet, amint azt utólag felróják neki.