Tanulni csak stílusosan! Te melyik érzékszervi típusba tartozol?

 „Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy pont a legfontosabbat nem tanuljuk meg: HOGYAN kell tanulni”. Ennél a gondolatnál fejeztük be előző cikkünket. Akkor azzal foglalkoztunk, hogy miért nem elég csupán többet tanulni. A mennyiség helyett, mellett érdemes a módszertanra is nagy hangsúlyt helyezni. Ebben az írásban egy lépéssel ismét tovább megyünk.

Tanulni nem csak az iskolapadban szoktunk

Mire gondol a legtöbb ember, ha megkérdezzük: „Szeretsz tanulni?”, „Hogyan szoktál tanulni?”, „Mennyit tanulsz?”. Az első dolog, ami eszébe jut a legtöbbünknek, az iskolás vagy egyetemista évek kínkeserves magolása, kedvenc vagy rettegett tanára, naplólapozgatása, érettségi tételkidolgozása. (Azt a kérdést már nem érdemes bolygatni, hogy ki mennyi ismeretre emlékszik ezekből az időszakokból).

A tanulás kifejezés jelentése azonban bővebb, mint amilyen értelemben azt az iskolai keretek között használni szoktuk.

Tanulunk például akkor is, amikor pár pillanat alatt az agyunk kiiktatja a szemüvegkeretünket az általunk látott kép panorámájából. Ahogyan akkor is, amikor a déli harangszóra megkordul a gyomrunk. Arra is viszonylag hamar rájövünk, mi a jelentése, ha a tanárnál fehér, üres papírok vannak becsengetéskor, és megkér bennünket, hogy tegyünk el mindent a padról.

A tanulás nem mindig szándékos.

A tételeket biflázó kamaszok képe valamilyen, többé-kevésbé akaratlagos cselekvést tükröz. Van azonban olyan is, amikor „csak úgy megtörténnek a dolgok”. Például, amikor a tapasztalatunkat, új tudásunkat más, nem feltétlenül releváns helyzetekre is „ráhúzzuk”, általánosítjuk. Mondjuk, egy rosszul végződő párkapcsolat kellemetlen élményei alapján azt tanuljuk meg, hogy óvatosabban engedjük közel magunkat a másikhoz. Vagy, olyan is előfordul, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül, egyszer csak „leesik a tantusz” és rájövünk: ahhoz, hogy bizonyos helyeken balra tudjunk menni az autóval, valójában előtte háromszor jobbra kell kanyarodnunk.

A világról alkotott képünket is folyamatosan naprakészen kell tartani, és el kell sajátítanunk a gyors alkalmazkodás trükkjeit. Ezt jól szemlélteti. hogyan kellett egyre gyorsabban felvenni a fonalat – hogy csak néhány példát említsünk – a DOS, a Windows, a modem, a wi-fi, a vezeték nélküli egér, a Facebook, az érintős bankkártya, az elektromos autó vagy a Zoom, Skype, Google Classroom alkalmazások megjelenésekor.

A fenti pár sor természetesen csak néhány kiragadott ábrázolása annak, hogy a tanulás mennyire sokszínű, változatos folyamat, és mennyire szervesen az életünk mindennapi része.

Miért szűkítjük hát eszköztárunkat a magolásra és könyvaláhúzásokra?

Budgeron Bach fotója a Pexels oldaláról

Az érzékszervi tanulási stílusok

Az előző cikkben szó volt arról, hogy érdemes személyre szabott módszereket választani. Mit is jelent ez? Az egyik legnépszerűbb megközelítés szerint érdemes megfigyelni, melyik érzékszerveinkkel tudjuk az új ismereteket a leggyorsabban, legügyesebben befogadni (és emlékezetünkben megőrizni).

Akkor érzed igazán nyeregben magad, ha grafikonokat vagy térképeket kell értelmezni, írásban kell vizsgázni, táblánál kell rajzolni?

Lukas fotója a Pexels oldaláról

Álmodban is fel tudod idézni, hogy az adott definíció a könyv 47. oldalának jobb vagy bal hasábjában volt és félkövérrel volt-e szedve? Ez esetben alighanem a látott elemekre támaszkodó, vizuális tanulási stílus hozhatja el számodra a hatékonyságot és a sikert.

Máig a füledbe cseng, amikor Tóth tanár úr a másodfokú egyenletet magyarázza? Vidáman elvoltál délutánonként, mert még a témazárókra is az órán hallottak alapján készültél? Segít, ha szóban felmondod a leckét vagy zenét hallgatsz tanulás közben? Bemondásra jegyzel meg neveket, telefonszámokat vagy magabiztosan tájékozódsz szóbeli útbaigazítás alapján?

Hallod lelki füleiddel kedvenc sorozathősöd hanglejtését, szövegét, de azt már nem tudnád felidézni, milyen színű pólót viselt?

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Ha volt, hogy ezekre a kérdésekre elmosolyodtál vagy bólintottál, alighanem több hallható, hallásra támaszkodó, auditív elemet kellene becsempészned a tanulási folyamataidba.

Könnyen megy a koreográfiák tanulása, legyen szó akár táncról, akár sportról? Fel alá járkálsz tanulás közben? Mozogsz, mutogatsz, hevesen gesztikulálsz prezentáció közben?

Ha megkérdezik a kapukódot vagy a telefonod PIN-kódját, csak akkor tudsz válaszolni, ha le is írod kezeddel a beütési mozdulatsort? Inkább szétszeded, mintsem ránézz a használati útmutatóra?

Karolina Grabowska fotója a Pexels oldaláról

Az a jó hírünk van, hogy a mozdulatokat, a kinesztetikus (mozgásos) tanulási stílust könnyen az előnyödre tudod fordítani.

Hogyan csempéssz több vizuális elemet a tanulásba?

A tanulásunk során a látvány nem kizárólag a könyvünk, jegyzetünk sorait jelenti. Vagyis, nem csak a betűk jelentését. A látható ingerekre, a szemeinkkel mint érzékszerveinkkel befogadható információkra való támaszkodáshoz értelmezzük tágan a vizualitás fogalmát.

A vizualitásba minden beletartozik, amit a látószerveinkkel érzékelünk: a papír színe, a betűtípus, az ábrák, színek, formák, vonalak, textúrák, de még a tanulási környezet berendezése is.

Tobias Dziuba fotója a Pexels oldaláról

Mit tegyél? Színezz, karikázz, használj élénk kiemelőfilceket. Írd le, nézd át. Készíts belőle prezentációt, animációt, grafikont, táblázatot, montázst, gondolattérképet. Képzeld el, rajzold le, nézd meg a moziban, menj kiállításra. Jegyzeteléskor tagolj, szedj pontokba, színkódolj, használj egyedi szimbólumokat. Készíts folyamatábrát, tanulókártyát, idővonalat, képregényt. Legyen nálad mindig toll, ceruza, filc, ecset, papír, de ülj távol tanulás közben a tévétől, a terasztól vagy a kedvenc magazinod legújabb számától.

Hogyan tedd hallhatóbbá a tananyagot?

Amikor órára készülsz, akkor a hangzást tágabb értelemben is használhatod, mint hogy felmondod hangosan az anyagot. Támaszkodj arra, amiben igazán jó vagy. Vesd be a füledet, és mindazt az információt, amit rajta keresztül érzékelni, majd észlelni tudsz!

Az auditív eszközök palettája rendkívül gazdag. Például már önmagában a hangunkkal rengeteg mindent képesek vagyunk kommunikálni. A tanulás során is széleskörűen alkalmazhatjuk őket.

Gustavo Fring fotója a Pexels oldaláról

Mit tegyél? Olvasd fel, válts ritmust, suttogj, hadarj, mondd el francia akcentussal. Gyakorold be hangosan, hogyan építenéd fel a szóbeli feleletedet. Énekeld el, szavald el. Játssz le képzeletbeli párbeszédeteket a tananyaggal kapcsolatban. Idézd fel, mit és hogyan mondott a tanár az órán! Hívj fel valakit, hogy foglalja össze röviden a tétel tartalmát! Kérd meg a szüleidet vagy ismerőseidet, hogy meséljék el a tapasztalataikat. Hallgass meg egy TED-előadást vagy egy podcastot a témában! Iktasd ki a zavaró tényezőket, például a telefon pittyegését, a háttérzajként funkcionáló tévét vagy rádiót.

Hogyan támaszkodj jobban a mozgásos elemekre?

Talán sokaknak ezt a legnehezebb elképzelni, hogyan lehet mozgásos elemeket csempészni egy alapvetően vizualitásra (pl. olvasás, táblázatok, grafikonok), és kisebb részben auditív elemekre (pl. szóbeli felelet, órai magyarázat, oktatóvideók) épülő, viszonylag passzív (pl. órán ülve tanulunk, könyvtárban ülve tanulunk, vezetés közben ülve tanulunk, otthon ülve tanulunk) jellegű tevékenységbe.

A mozgás nem csak amiatt fontos, hogy rendszeres időnként felálljunk a gép mellől, vagy hogy megropogtassuk elgémberedett csontjainkat, felfrissítsük agyunkat. A tananyag szervezésében, memorizálásában is segíthet.

Katerina Holmes fotója a Pexels oldaláról

Mit tegyél? Állj fel időnként az íróasztal mellől, ülj át máshova, ha új anyagot tanulsz. Járkálj fel-alá, menj ki a szabadba. Mutogasd el a tananyagot. Társíts hangokat az egyes részekhez. Játszd is el, ha prezentálnod kell: állj ki, húzd ki magad, gesztikulálj, tartsd a szemkontaktust a (képzeletbeli) közönséggel, használd a pointert már gyakorlás során is. Próbáld ki a gyakorlatban is, sétáld le, szedd szét, rakd össze, mérd le, vizsgáld meg, kóstold meg. A mikromozgásokat is alkalmazd tudatosan. Lapozgasd a könyvet, írj, rajzolj, pakolászd a jegyzeteidet, vezesd végig az ujjad a tartalomjegyzéken vagy az olvasott sorokon. Gépelj, kérdezz a tananyagról chaten a többiektől.

Mindenből egy kicsit

A fentiekben kiindulásképpen egyelőre az érzékszervi stílusok olvashatók. Természetesen ezek sem 100%-ig vegytiszta típusokat jelentenek. A valóságban ezek inkább vegyes, kevert formában fordulnak elő. Sőt, az is megesik, hogy pont az vezet eredményre, ha bizonyos tantárgyaknál kifejezetten eltérsz a megszokottól, és valamelyik másik érzékszervedet is aktívabban bevonod a tanulásba.

A fent bemutatott „vizuális”, „auditív”, „kinesztetikus” nem eltérő technikát jelentenek (pl. jegyzetkészítés, folyamatábra, memorizálás stb.), hanem azok egyedi megvalósulását.

Jegyzetelni például többféleképpen lehet: színes filcekkel egy nagy papírra rajzolva, diktafonba beszélve, vagy sétálva, kézmozdulatokkal kísérten magyarázva. A tanulóappok között is lehet választani olyat, amelyik vizuálisan (pl. színekkel) jeleníti meg a helyes és a helytelen válaszokat, megint másik sípol, pittyeg, kolompol a tévesztések és a jó megoldások esetén. Több olyan app is van, amelynél az érintőképernyőt is használni kell az elemek mozgatásához, lapozáshoz, rajzoláshoz. És így tovább, a legtöbb módszert a saját erősségekhez lehet igazítani.

Tehát a hatékony tanulás jegyében érdemes „kívülről befelé” haladni. Első körben azt a fontos meghatározni, hogy a konkrét, majdani technikákat az eredményesség érdekében hogyan érdemes személyre szabni – jelen esetben az érzékszervi tanulási stílusokhoz igazítani.

Kiemelt kép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról