Esküszöm, idén többet fogok tanulni!

Milyen válaszokat kapnánk, ha megkérdeznénk egyetemistákat, gimnazistákat arról, milyen fogadalmakkal vágnak neki a néhány napja kezdődött új tanévnek? Vagy, felidézve saját, tovatűnt diákéveinket, vajon milyen ígéretektől volt hangos a szeptemberünk? A tanulás mint téma, vagy a „A többet fogok tanulni” mondat egészen biztosan dobogós helyen végezne. De vajon tényleg az óraszám növelése az eredményesség kulcsa? Vajon ügyesebben találunk a kikötőnkbe attól, ha naponta dupla annyit evezünk?

Olcsóbb lesz a kenyér, ha éjfélig görnyedsz a tankönyv fölött?

Fiatalságunk jelentős részét iskolapadban töltjük. Ez idő alatt a megszokhattuk, hogy a „Pedig én egész hétvégén tanultam, tanárnő!” mentegetőzés nem elég a ketteshez. A siker a legtöbb esetben nem áll egyenes arányban a ráfordított tanulási órák számával. A gyakorlásra szentelt idő mennyisége mellett

legalább olyan fontos az is, hogy milyen módszerekkel, milyen fókuszáltan igyekszünk elsajátítani az új ismereteket.

Ugyan a mennyiség versus minőség vitájában nem lehet vegytiszta igazságot szolgáltatni, de az bizonyos, hogy a megoldás valahol félúton van a kettő között. Tehát a Mennyit? kérdés mellett a Hogyan? kérdésre is meg kell keresnünk a saját válaszainkat.

Tanulás személyre szabva

Sportágat, diétát az egyéni körülményeinkhez, adottságainkhoz igazítottan választunk. A lényeg ugyanis nem egy adott, egységes tevékenység szolgai ismételgetése, hanem a mozgás örömének vagy az egészséges életmódnak az életünkbe való bekapcsolása, a saját utunkon. Miért lenne ez másképp a tanulás esetében? A kíváncsiság, a tudásvágy motivációja, az ismeretek megszerzése, beépítése is különféle utakon érhetők el. Van, aki jegyzeteléssel, mások tanulópárokban vagy telefonos applikációk segítségével tanulnak gyorsabban.

A saját tanulási stílusunk feltérképezése, a számunkra hatékonyan működő módszerek megtalálása, elsajátítása már fél siker.

Éppen ezért még idejében érdemes arra is időt szánni, hogy megtanuljunk tanulni. Saját és mások tapasztalatai nyomán leszűrhetjük, nálunk mi válik be a leginkább. Tanulásmódszertani, időgazdálkodási tréningeken, vagy a témával foglalkozó könyvekkel, cikkekkel, videókkal sokat tehetünk magunkért. A tanulási órák csökkentésével, a halogatás leküzdésével, hatékonyság növelésével pedig több idő marad más, szintén fontos dolgokra.

Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk

Jobban mondva, az életünknek. Azaz önmagunknak. Nem azért fontos megtanulnunk tanulni, és a figyelmünket a mennyiség mellett a minőség és a módszertan irányába is fordítani, mert a hónap végén témazáró vagy zéhá lesz, aminek nyomán egy bizonyos számjegy bekerül a naplóba vagy a tanulmányi rendszerbe.

Az ismeretszerzés, a hatékony alkalmazkodás a gyorsan változó világban való eligazodásnak is a kulcsa.

Nem is olyan régen tanúi voltunk, hogyan kényszerült az oktatás virtuális platformokra szinte egyik napról a másikra a járványhelyzet nyomán. Számítógépes alkalmazások tucatjait kellett elsajátítanunk már csak ahhoz is, hogy a különféle tanórákon részt vehessünk, és teljesíthessük a hozzá kapcsolódó feladatokat. Hogy az online ügyintézésről, a digitális tananyagkészítésről, az ügyfélkapu használatáról már ne is beszéljünk.

Ma, amikor a porszívó is wi-fi kódot kér, az autó műszerfalán több billentyű van, mint egy zongorán, és a fejlesztők naponta jelentkeznek újabb és újabb technikai újításokkal, könnyen belátható, hogy

a tanulás nem ér véget azzal, hogy megszárad a tinta az érettségin vagy a diplománkon.

Éppen ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a sok bemagolt évszám és kémiai egyenlett mellett pont a legfontosabbat nem tanuljuk meg: HOGYAN kell tanulni.

ndrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról