Felújítás alatt a Nagy-Somlói borvidék történelmi vára

Somló vára, Fotó: Mayer Jácint

A Somló 431 méter magas vulkáni tanúhegy, a Marcal-medence keleti szélén található Ajka városától tizenöt kilométerre nyugatra. Megjelenése közvetlen rokonaihoz, a Balaton-felvidéken található, a Tapolcai-medencét határoló Badacsony, Csobánc és Szent György-hegy alakjához hasonlítható, azonban, ha kicsit szemügyre vesszük, észrevehetjük: teteje nem egyenletes, idomai a többihez képest lekerekítettebbek, összképében laposabb szerkezetű.

A vár terasza, Fotó: Mayer Jácint

A Somlói Borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel kiterjedése nagyjából a hegy lejtőire korlátozódik. Érdekessége, hogy az északi oldalán is folyik a termelés, így majdnem körbe érnek az ültetvényei. Ennek oka az említett lapos kúp, ami nem vet árnyékot egyik féltekre sem, így folyamatos a napsütés az egész területén. A nyarak itt mérsékelten melegek, a telek pedig enyhék. Mivel aktív vulkán volt, bazalt borítja, és sokszor úgy tűnik, mintha a szőlőtőke magából a kőzetből nőne ki, boraiban ezért lehet erősen érezni az ásványi jelleget. A tőle délebbre található, Badacsonyi borvidékhez tartozó tanúhegyekhez képest a Balaton hőmérsékletének kiegyenlítő hatása itt már alig érvényesül, így az eltérő klíma, a számos hasonlóság ellenére, mégis más adottságú bort eredményez.

Szent István emlékműve, Fotó: Mayer Jácint

Történelme folyamán leghíresebb fogalommá a Nászéjszakák bora vált, ami abból a legendából származik, hogy a Habsburgok fiúnemzéshez nászéjszaka előtt mindig somlóit fogyasztottak.

A borvidéket a fehérszőlő dominálja, legelterjedtebb fajta az olaszrizling, emellett a jellegzetes somlói fajták a juhfark, furmint, hárslevelű, tramini. A ritka juhfark itt tudja elérni a legjobb minőséget, ezért ez számít a borvidék legismertebb fajtájának.

A palota maradványai, Fotó: Mayer Jácint

A hegy lapos idomaihoz más érdekességek is köthetők. A Kisalföldet vigyázó erősségét a könnyű megközelíthetőség miatt nem lehetett a hegy legmagasabb pontjára építeni, így a csúcs alatt komoly szintkülönbséggel elhelyezkedő északi peremen, egy önálló bazaltkúpon található, Doba falu felett. A környék várai, amik a Dunántúli-középhegységben, vagy annak előterében helyezkednek el, a középkori Magyar Királyság nyugati védvonalának második vonalát képezték, azaz a mai Ausztria irányába kellett rálátást biztosítaniuk a védőknek. A hegy északi teraszáról ez a térség jól pásztázható, annak ellenére is, hogy a hátország felé fényjelzésekkel csak a legmagasabb pontról tudták a kommunikációs kapcsolatot tartani.

Ebben az időszakban a nyugati határ jelenti a Magyar Királyság számára a legnagyobb veszélyt. A szomszéd területek irányából rendszeres német betörések és háborúk fenyegetnek, melyekre a kisebb katonai erőt felvonultatni tudó magyaroknak szervezetten kellett reagálni. Az első védelmi vonalat a közös határszakasz mezsgyéje jelenti a Duna mellett Pozsony irányában, melyen az első támadások még könnyebben átjutnak. Utána viszont a Kisalföld térsége vár a betolakodókra, melyen a kisebb, gyorsan mozgó magyar csapatok már fárasztják és folyamatosan zaklatják a nagyobb haderőt, hol ebből, hol abból az irányból. Nagyobb ütközetekre ritkán kerül sor, elsősorban a kimerítés a cél, de akad olyan alkalom is, amikor a már legyengült német szembetalálja magát a nehézlovasokkal is felálló teljes, pihent magyar hadsereggel.

Ennek a hadviselési rendszernek ad hátteret a Dunántúli-középhegység, mely egy kisebb erődítésekből álló, természetes védvonal. A várak a völgyek, utak ellenőrzését szolgálják és egyben katonai támaszpontok, melyekből az Alpokig ellenőrizni lehet a tájat. Ennek egyik előretolt megfigyelő állása a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál elhelyezkedő Somló vára, mely egyik stratégiai objektuma a magyar védelemnek.

Kémény, Fotó: Mayer Jácint

A vár építésének kezdetét nem ismerjük pontosan, először az 1300-as évek közepén említik a ránk maradt írások. Mai formáját Bakócz Tamás egri püspök tulajdonaként nyeri el az 1400-as évek legvégén, amikor reneszánsz stílusban bővítik az erődítményt, faragott ajtó- és ablakkereteket kap, valamint kápolnát létesítenek falai közt. Későbbi urai sorában érdemes megemlíteni a Csoronokat és a költőként is ismert Listi Lászlót. A korszak ismert viselkedési jegyeit ők is magukon viselik, ugyanis a törökkel szemben tanúsított vitéz magatartásuk ellenére szomszédaikkal összeférhetetlenek voltak, jobbágyaikat sanyargatták, hamis pénzt vertek, és az udvar rosszállását is okkal érdemelték ki.

A várat az oszmánok nem tudják elfoglalni: a portyáknak ellen tud állni, komolyabb ostromra pedig nem kerül sor. Utolsó katonai feladataként a Rákóczi-szabadságharc alatt Vak Bottyán itt rendezi be a hadianyag ellátását biztosító raktárkészleteit. Korszerűtlen védművei azonban már nem biztosítanak megfelelő védelmi lehetőséget, így gyakran cserél gazdát: a kurucok és a császáriak is inkább ostrom nélkül egymás kezére adják. A harcok elmúltával a környék többi erősségével, Sümeggel, Csobánccal és a Dunántúli-középhegység védelmét ellátó többi középkori várral egyetemben az enyészet vár Somlóra is. Modernizálására nem kerül sor, és a katonaság végleg kivonul falai közül.

Munkálatok a külső váron, Fotó: Mayer Jácint

A vár ma Magyarország egyik legnagyobb, legszebb állapotú romvárai közé tartozik. 2021. június 11-én megkezdték részleges felújítását a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretein belül. A projekt várható teljesítési ideje 2022 tavasza, melynek keretén belül nagyjából a vár területének a felét érintik a munkálatok: az alsó vár kapujának, gyilokjáróinak, nyílásainak, ajtó- és ablakkereteinek, valamint a kaszárnya épületszárnynak rekonstrukciója valósul meg. A munkálatok alatt a vár területe továbbra is látogatható marad a turisták számára, akik a felkeresésével egybekötötten egy kellemes hétvégét eltölthetnek ezen a különleges tanúhegyen és a hegyen található borvidéken.

Galéria