A párizsi békeszerződés 75 éve húzta meg Magyarország mai határait – lehetett volna másképp?

A közvéleményben élénken él Trianon emléke, olykor még álhírek is elterjednek a békeszerződés lejáratáról vagy felülvizsgálásának kérdéséről. Magyarország mai határait azonban nem 1920-ban, hanem 1947-ben húzták meg. 75 évvel ezelőtt, február 10-én a II. világháború győztes hatalmai aláírták a vesztesekkel a békeszerződéseket Párizsban. A párizsi békeszerződés során születtek meg azok a határok, amelyek között ma is élünk, de a vesztes országra még további szankciók vártak. Vajon alakulhatott volna másképpen is?

A Szovjetunió kezében

A párizsi békeszerződés előzményei között feltétlenül meg kell említenünk, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul Németország mellett kötelezte el magát a második világháborúban. Bár a Kállay Miklós vezette kormány megpróbált kettős politikával kihátrálni a szövetségből, a balkáni partraszállás elvetése, valamint az 1944. március 19-én bekövetkező német megszállás a maradék mozgásteret is elvette. Horthy Miklós kormányzó helyén maradása megteremtette a jogfolytonosságot, a sikertelen kiugrási kísérletnek pedig az lett az eredménye, hogy

Magyarországnak rendkívül kevés hivatkozási alapja maradt a párizsi békeszerződés tárgyalásakor.

(Románia például azzal érvelt, hogy az átállásuk után 385 ezer fővel vett részt a németek elleni harcokban).

A párizsi békeszerződés előtt első lépésként a Szovjetunió hivatalosan is fegyverszünetet kívánt kötni Magyarországgal. Ehhez azonban szükséges volt egy tárgyalóképes magyar partner is. 1944.  december 15-20. között ezért a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken 45 településen választásokat rendeztek. Ezt követően ült össze december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Egy nappal később pedig megalakult az Ideiglenes Kormány, amely már kijelölte a magyar küldöttséget. A Gyöngyösi János külügyminiszter vezette delegáció 1945. január 20-án írta alá a fegyverszüneti egyezményt.

Ez lényegében a szövetségesek nevében a szovjetek által támasztott feltételeket tartalmazta.

A magyar küldöttség érdemben nem tudott beleszólni a tartalmába.

A párizsi békeszerződés mint Trianon lehetséges revíziója?

A párizsi békeszerződés győztes hatalmai tisztában voltak azzal, hogy a Trianonban megszabott határok igazságtalanok voltak és komoly problémákat okoztak. Ezeket a szempontokat azonban a politikai érdekek, különösen az éledező hidegháború, hamar felülírták.

Eleinte sem a britek, sem az amerikaiak nem zárkóztak el Trianon felülvizsgálatától.

Előbbiek elfogadták volna az első bécsi döntés határait, míg utóbbiak etnikai korrekcióban gondolkodtak. A szovjetek azonban a fegyverszüneti egyezményhez ragaszkodtak, amely nem ismerte el az 1937 utáni határmódosításokat.

Ülésezik a párizsi békekonferencia (Veritas Intézet)

Ez az álláspont először akkor változott meg, amikor a szövetségesek a győztes hatalmak közé emelték Csehszlovákiát és Jugoszláviát is.

Ez azt eredményezte, hogy sem Magyarország déli, sem északi határán nem volt lehetőség a határkiigazításra.

Románia azonban szintén vesztes államnak számított, és még 1946 tavaszán is úgy tűnt, hogy van esély a határok megváltoztatására. 1946 májusára azonban a következetesen képviselt szovjet álláspont győzedelmeskedett, és a határok visszaálltak a trianoniakra.

Mindeközben Magyarországon is vita folyt a lehetséges határváltoztatásokról. A Független Kisgazdapárt képviselte a legnagyobb arányú követelést, a kommunista párt azonban mereven elzárkózott a határmódosításoktól. A szovjet fél a magyarok előtt egyáltalán nem ellenezte a határmódosításokat. A magyar küldöttség felkereste az összes nagyhatalmat 1946 áprilisa és júniusa között.

Három koncepciót mutattak be, a legnagyobb 22 ezer négyzetkilométer visszakerüléséről szólt.

Ennek a fele, 11 ezer négyzetkilométer volt a másik javaslat, és egy néhány száz négyzetkilométernyi kiigazítás a harmadik. Míg a szovjetek hitegették a magyarokat, addig az amerikaiaktól és a britektől a tárgyalóküldöttség megtudta, hogy a határok már jórészt eldöntöttek.

A párizsi békeszerződés súlyos terhei

A szovjeteknek több okuk volt arra, hogy a magyarok kárára döntsenek a háború utáni rendezések során. A Szovjetunió ugyanis jóval nyugatabbra terjesztette ki a határait. A hidegháborúra készülődve 1945. június 29-én aláírta a szovjet-csehszlovák szerződést, amelyben megszerezte Kárpátalját. A terület stratégiai jelentősége a lehetséges Nyugat elleni katonai akcióban állt. Benes pedig, aki csehszlovák részről egyezett bele a területcserébe, a szovjetek támogatását remélte, valamint megszabadult egy etnikailag Csehszlovákiába nem illeszkedő régiótól.

A szovjetek ragaszkodtak az 1940-ben megszerzett Besszarábiához, és lényegében ezért “kárpótlásként” ígérték meg a románoknak Erdélyt.

Így amikor a magyar javaslatok a békekonferencián elhangzottak, azoknak semmilyen támogatása nem volt, hiába csökkentették a kérést a legkisebb területi kiigazításra. Ráadásul a csehszlovákok öt falut kértek a trianoni határokhoz képest. Ebből hármat, Dunacsúnt, Horvátjárfalut és Oroszvárt, az ún. pozsonyi hídfőt, a békekonferencia megítélt nekik.

Gyöngyösi János aláírja a párizsi békeszerződés okmányát 1947. február 10-én (napiujsag.hu)

Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés ezen felül még 300 millió dollár jóvátételt írt elő. Ebből 200 a Szovjetuniót, 70 Jugoszláviát, 30 Csehszlovákiát illette. Emellett 65 ezer főben korlátozták a honvédség létszámát, 90 repülőgépben a légierejét. Bár az idegen katonai megszállásnak véget vetett, mégis a szovjetek még maradhattak azon a jogon, hogy az szükséges az ausztriai megszállási zónájuk fenntartásához.

Bár a párizsi békeszerződés egyértelmű kudarcnak tekinthető, apróbb átmeneti sikereket mégis elért a küldöttség.

Egyrészt a szovjetekkel való tárgyalásoknak köszönhetően indulhatott meg a hadifoglyok hazatérése. Másrészt, bár Erdély visszatérése nem sikerült, a szovjetek egyfajta “kárpótlásként” 1952-ben a románokra rákényszerítették a Magyar Autonóm Tartomány szervezetét, amely 1968-ig állt fent. A küldöttség fontos sikere volt továbbá, hogy (az Egyesült Államok támogató felszólalásával) megakadályozta, hogy 20 ezer szlovákiai magyart egyoldalúan kitelepítsenek.

Érdemes elolvasniPórul jártak később az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári gyűlés szervezői