Yucatán-félsziget, Mexikó – képgaléria
A legutóbbi kutatások és a tudósok szerint a vikingek már Kolumbusz Kristóf utazása előtt megvetették lábukat az Észak-Amerika-i kontinensen. Bárhogy is, az ott élő őshonos indiánoknak egészen biztosan nem tett jót Amerika hivatalos, 1492 évi felfedezése. Utódaik (és hódítóik) ma is nagy mértékben ezekből a történelmi, fejlett kulturális emlékekből táplálkoznak és élnek, a turizmus terén is. Úti beszámoló következik az arany-homok, azték és maja emlékek, valamint az ellentmondások országából.
Idén hiába köszöntött már be itthon a tavasz, csak nem akart egyhamar jó idő lenni Magyarországon. Ismerőseimtől sokat hallottam, hogy Mexikó milyen csodálatos hely, így kivételesen nem “magányos hátizsákolóként”, hanem családosan neveztünk be egy bő 10 napos utazásra, szokás szerint saját tervezés és szervezés mellett. Mexikó egyébként a covid-időszak alatt sem zárta be kapuit az utazók előtt, semmiféle tesztre vagy oltásra nem volt szükség a beutazáshoz most sem. 2022 márciusára közben idehaza is eltörölték a korlátozásokat, így speciel ennek nem sok jelentősége maradt.
A Turkish Airlines körjáratával Isztambulon és Mexikóvároson keresztül, közel egy teljes nap utazás után landoltunk Cancún-ban. Napsütés, meleg, péntek délután. Este 20 fok, nappal 30, időnként bárányfelhők úsznak át az égen. Egy kis vacakolás az autóbérléssel, majd Playa del Carmen üdülővárosába vettük az irányt. Mivel lassan ránk esteledett, gyorsan elfoglaltuk a szállást és indultunk a belvárosba vacsorázni. A téren mutatványosok, a bevásárló utca külföldiekkel tele, szól a latin muzsika, majd az étterem emeleti teraszán elénk kerül a változatos, 4 személyes mexikói tál.
Gyakran halljuk az országról, hogy veszélyes. Ezt főleg a drogkartellek területelosztása és drogkereskedelme okán híresztelik, a mindennapokban nem feltétlenül érzékelhető. Szembe nézve az igazsággal azért megemlítendő, hogy a tolvajlás és a rablás sem ritka, főleg a turistákkal tarkított helyeken. Első ízelítőt rögtön első nap meg is kaptuk a témában. Néhány elmesélt lövöldözős rémtörténet a közelmúltból, illetve volt akit bilincsben vezettek el mellőlünk a tengerpartról a rendőrök.
Számomra egyébként is megszokhatatlan látvány, hogy ha beülsz egy italra, 7 percenként megy el melletted egy villogó rendőrautó. Szirénát nem használnak, de a villogó sztenderd akkor is, ha éppen nem sietnek sehová.
Gyanítom elsősorban a turisták védelmét és biztonságérzetét, valamint az állandó rendőri jelenlét látszatát hivatott szolgálni a dolog; kint élő ismerőseim szerint meg lehet szokni; de vajon akarnánk-e?!
Az igazi feketeleves akkor fogadott minket, amikor visszatérve a vacsoráról bérelt autónkat feltörve találtuk parkolóhelyén. Eredetileg hosszabb körutat terveztem a Karib-térségben a család hazatérése után még kint maradva, emiatt több holmit vittem. A „másodlagos ruhás bőröndömet” lopták ki a kocsi csomagtartójából (szerencsére más nem is volt benne) és megrongálták a zárat. A bérelt autók rendszáma eltér a helyiekétől, a tolvajok így remélik, hogy valami gazdag – itt egyébként gyakori – amerikai utazótól zsíros zsákmányra lelnek.
Az autókölcsönző teljesen lebetlizett az ügyfélkezelésben (soha többet Europcar), így magunkra maradtunk. Helyi szerelőüzemnél javíttattuk meg a zárat. Közel 8000 Ft-nak megfelelő Peso-ért két ügyes kezű, vidám kisember kalapálta ki negyed óra alatt. Attól kezdve jobban résen voltunk, ám szerencsére más atrocitás és kellemetlenség nem ért bennünket az út során, leszámítva, hogy – nem jellemző módon – itt most azért egy kis nátha meg hasgörcs pár napra elkapott. Viszont egy elvesztegetett fél nap után végre indulhattunk nyugatnak felfedezni a félsziget kincseit és a nyaralásra helyezni a hangsúlyt.
Az autópálya fizetős, közel senki nem járja. Közútjaik kifejezetten jó minőségűek, mely annak is köszönhető, hogy itt nemigen megy 0 fok alá a hőmérséklet és a fagy nem kezdi ki az aszfaltot.
Érthetetlen módon lakott területen belül lépten-nyomon fekvőrendőrön kell áthaladni, melyek különböző méretűek és formájúak..rengeteg zötykölődést kell elviselni, olykor megmagyarázhatatlan helyeken, szinte az erdő közepén is.
Az ország egyébként sok tekintetben igen változatos képet mutat. A Yucatán-félsziget fő kőzet-anyaga a mészkő. Ez lehetőséget ad különböző vízzel kapcsolatos képződmények, elsősorban cseppkő és úgynevezett „cenote” (természetes módon – jellemzően beszakadással – kialakult kútszerű karsztképződmény; dolina vagy zsomboly) megjelenésére, mindegyik maga a csoda. Igen sokszínűek ezek a tiszta fürdőhelyek, egyik kedvencünk volt látogatásuk utunk során. A vizuális élmény mellett kellemes lehűlést is adnak a fáradt vándornak.
Vannak zsúfolt és felkapott, illetve elhagyatottabb tavak, volt ahol csak mi fürödtünk. Egyesekben kötelező a mellény vagy ugrálni is lehet, másutt barlang jelleget ölt és a bejáratot megtalálni sem könnyű feladat, bár gyakran kitáblázottak. Legalább egy kis faviskó áll azért mellettük, a belépőjegy jellemzően 150 Peso körül van per fő (1 Peso ca. 17 Ft), ajánlom.
Aznapra célállomásunk Valladolid volt, ahol már jobban átjött a mexikói hangulat és a tengerparton fellelhető horror árak is mérséklődtek. Kevesebb a turista és nem csak az inni és fürdeni vágyók, de a kultúrára éhesek is megjelennek. Az 1543-ban alapított, ma közel ötvenezres lélekszámú város általunk is megtekintett nevezetességei közé tartozik a főtér, közvetlenül mellette a Szent Szerváciusz-székesegyház (itt egy misére is betértünk) és a Cenote Zaci (sajnos épp felújítás alatt állt, így csak kerítésen kívülről). Továbbá a Choco-Story kakaó és csokoládé múzeum (látogatása kifejezetten ajánlott), a piac (alkalmas étkezőhely), a Parroquia de San Bernardino de Siena (naplemente után fényjátékot vetítenek rá és hangfalakból többnyelvű történelmi ismertetőt tartanak, melyet indián bemutató követ), valamint a Museo San Roque (városi múzeum) és a hangulatos, színes épületekben gazdag kis utcák.
A lakosság kreol bőrű és jellemzően alacsony növésű, szinte mindenkinél egy-két fejjel magasabbak voltunk. A hivatalos nyelv a spanyol, kedvenc sportjuk a foci. Pénzt váltani a Banco Azteca kirendeltségein érdemes, mely egy műszaki boltlánccal összebútorozott bank, így a robogók és ventilátorok között állhatjuk ki sorunkat az ablakig, útlevelünkkel a kézben. Több éjszakát is eltöltöttünk itt, amolyan bázisként használva a történelmi várost a környék felfedezésére; Folyt. köv.
Érdemes elolvasniGörög retro: utazás a Mediterráneumba 1990-ben – képgalériával
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
19. századi stílusban újult meg a Budai vár keleti támfala
Egymilliárd évvel ezelőtt a Grand Canyon teljesen máshogy nézett ki, mint ma
Valamit telibe talált egy fekete lyuk sugárnyalába, de a kutatóknak fogalma sincs, mi lehet az
Magyarország koronái
NATO-főtitkár: Háborús gondolkodásmódra kell váltanunk
Lehet, hogy valami mégis képes kijutni a fekete lyukakból?