Buda ostroma: öt alkalom, amikor megpróbálták elfoglalni a magyar fővárost

Buda ostroma kapcsán három esemény jut eszünkbe először: a törökök általi 1541-es elfoglalás, az 1686-os visszavétel és az 1849. május 4-21. között zajló ostrom a szabadságharc során. Pedig a magyar fővárost többen próbálták elfoglalni a történelem során. Most olyan ostromokat mutatunk be, amelyek kevésbé ismertek.

Budát először ostromolják meg a törökök

Miután Buda az ország fővárosává vált, a mindenkori magyar királyok elsősorban rezidenciaként és nem erődítményként használták. A Magyar Királyság nagyhatalmának évszázadaiban valószerűtlennek tűnt, hogy bármilyen fegyveres erő fenyegesse a budai várat. A 16. század elején ebben változást hozott a tűzfegyverek elterjedése: a középkori várak és tornyok kevésbé bizonyultak ellenállónak az ágyúkkal szemben. A másik változást a török hadsereg mohácsi győzelme jelentette 1526-ban.

Buda az ország érinthetetlen közepéből egy védendő várossá változott.

1526-ban a török ostrom nélkül foglalta el Budát és alaposan kifosztotta. Kivonulásuk után Szapolyai János vette birtokba, de a kirabolt palotában nem időzött sokat. Bár sikerült királlyá választania magát, ellenlábasa, Habsburg Ferdinánd, komoly erőket mozgósítva kiszorította Szapolyai Jánost az országból. Serege élén 1527. augusztus 20-án vonult be Budára. Miután Szapolyai János belátta, hogy egyedül nem tud felülkerekedni a Habsburgkon, török segítséget kért. A törökök 1529-ben meg is indultak Ferdinánd ellen, útba ejtve a budai várat.

Buda a középkori főváros Schedel 1492-es krónikájában (Wikipédia)

Buda ostroma 1529-ben egyenlőtlen felek küzdelme volt. A korábbi évtizedekben a magyar uralkodók minden energiájukat a déli végvárak megerősítésére fordították. Ferdinánd is állandó pénzzavarral küzdött a vár elfoglalása óta eltelt idő pedig elégtelennek bizonyult bármilyen erődítésre. A vár védelmére Nádasy Tamást rendelte kétezer emberrel,

akiknek a többsége azonban külföldi zsoldos volt.

A szultán szeptember 3-án táborozott le Kelenföld közelében, míg a nagyvezír Óbuda alatt vert tábort. Szapolyai a pesti oldalon tartózkodott. A törökök szeptember 5-7. között heves tüzérségi tűzzel árasztották el Budát, amelyet csak egy szárazárok védett. Az ágyúzás ledöntötte a vár déli részén található István-tornyot. Végül a zsoldosok, Nádasdy minden tiltakozása ellenére, megadták magukat a török ajánlatra. A szabályos rendben kivonuló védőket azonban a törökök lemészárolták. Nádasdyt is meg akarták ölni, ám ő időben átmenekült Szapolyai táborába. Kitartását látva Ferdinánd király Nádasdy saját kérésére felmentette hűségesküje alól, így Szapolyai szolgálatába állhatott.

Buda ostroma: visszavágó

Nádasdy különös helyzetbe került, egy évvel később ugyanis éppen Ferdinánd csapatai ellen kellett a várat védenie. Az 1529-es sikertelen bécsi török ostrom után ugyanis a Habsburg uralkodó elhatározta Buda visszavételét. Az előző évben a támadása megakadt Esztergomnál. 1530-ban kilencezer zsoldost indított útnak, Wilhelm von Roggendorf vezetésével. Az idős hadvezér sikeresen harcolt a nyugat-európai hadszíntereken, részt vett Bécs védelmében, ám előrehaladott kora miatt gyakran betegeskedett, ami lassította a manővereit. Annak ellenére, hogy tízezer fős hadserege előtt Esztergom megnyitotta kapuit, mindössze október 31-én érkezett meg Buda falai alá.

Buda látképe 1530 körül (Wikipédia)

A városban maga Szapolyai János király védekezett, sőt, Szerémi György leírása alapján puskát is ragadott és kiemelkedő eredménnyel lőtt az ostromlókra. Szintén Budát védte Lodovico Gritti, a király mellé a törökök által delegált kormányzó is és érkeztek török segédcsapatok. Sőt, a már említett Nádasdy Tamás Szigetvárról visszaérkezve az ostromgyűrűn átverekedve magát sietett be a várba.

Az ostromlók az északi és a nyugati oldalról támadtak. Miután a várnak még nem állt rendelkezésre megfelelő tüzérség, így jobb híján kitörésekkel zaklatták Roggendorf seregét. Az ostromlók november 4-én ütöttek először rést a falakon, ám a rohamot a védők visszaverték. A nyugati oldalon, Logod felől hosszan leomlott a fal, a védőknek az volt a szerencséje, hogy az omladék csúszóssá vált az időjárás miatt, így vissza tudták verni itt is a támadást, a réseket pedig a budai polgárok által felajánlott, földdel töltött boroshordókkal tömték be.

Roggendorf november 10-én általános rohamot rendelt el.

A négy ponton indult támadás átmenetileg sikereket ért el, délnyugatról betörtek Budára, ki is tűzték a zászlókat, ám a védők az utolsó tartalékaikat összeszedve kiszorították őket. Az éhező várbelieken végül a kedvezőtlen időjárás és a nádor törökökkel kiegészített felmentő serege kegyelmezett meg. Mikor Roggendorf megcsappant morálú katonái megtudták, hogy közeleg a felmentés, megtagadták az újabb rohamot és visszafordultak Bécs felé. Buda ostroma ezúttal sikertelen maradt.

Buda ostroma újratöltve

Tíz évet kellett várni arra, hogy Budát ismét ostromló sereg vegye körül. 1540-ben elhunyt Szapolyai János. Korábban ugyan megállapodott Ferdinánddal, hogy az országa a Habsburgokra száll, de halála előtt nem sokkal megszületett a gyermeke. Szapolyai így nem akarta végrehajtani a korábbi megállapodást, és halála után az ország rendjei is inkább megválasztották királynak a csecsemő János Zsigmondot. A főváros az ő hívei kezén volt, így Buda ostroma elkerülhetetlenné vált.

Az ostromló sereget ezúttal Leonhard von Fels vezette, aki elfoglalta Esztergomot, Visegrádot és Váct, majd 1540. október 21-én megérkezett Óbudára és körülzárták Buda várát. A védőket Török Bálint és Fráter György vezette. Eleinte még az is felmerült, hogy átadják a várat Ferdinándnak, ám nem bíztak abban, hogy meg tudják védeni. Miután néhány sikeres kitörést hajtottak végre, von Fels lazább ostromgyűrűt vont a vár köré.

I. Ferdinánd (Wikipédia)

Miután a katonái ódzkodtak a vár elleni nyílt rohamtól, von Fels tárgyalásokat kezdeményezett, azonban a rutinosabb Fráter György könnyedén játszadozott a diplomáciában tapasztalatlanabb hadvezérrel. Mialatt Fráter György az időt húzta, elterjesztette az ostromlók táborában, hogy érkezik a felmentő sereg. Másrészt von Fels felmérte, hogy tíz év alatt Budát alaposan megerősítették, a sebezhető pontokra új bástyákat, védőfolyosókat, kazamatákat emeltek. Ráadásul a serege hiányt szenvedett lőporban és nem rendelkezett elég élelemmel sem.

Végül november 14-én úgy döntött, hogy elfoglalja a szemközt fekvő Pest városát.

Ez elegendőnek bizonyult, hogy a korábbi évekhez képest ne teljes kudarccal záruljon a hadjárat. Von Fels végül november 20-án elvonult Buda alól. 1541 tavaszán a törökök megkísérelték kiostromolni a városból a hátrahagyott védőket, de a próbálkozásuk eredménytelen maradt.

A török előtti utolsó próbálkozás

1541-ben Ferdinánd minden korábbinál nagyobb vállalkozást hozott tető alá. A 25 ezer fős sereg élére az idős és már betegeskedő Roggendorfot nevezte ki. A felvonulással ezúttal nem akadt gondjuk: mivel az útba eső várakat már korábban elfoglalták és Pest is a kezükön volt, az ostromlók már május 3-án Óbudán táboroztak harminc ostromágyúval. Bár Izabella királyné ismét átadta volna a várat, Fráter György felülkerekedett a szándékán és védeni akarta Budát.

Rendkívül kemény ostrom következett. Először ágyúzással tönkretették Buda Duna-parti vízellátását. Ezután a tüzérség több helyen rést lőtt a falakon. Június 2-án megrohamozták a várat, de a védők visszaverték a támadást. Roggendorf alá is akarta aknázni Budát, de a Nagybányáról hozott aknászok ellenaknái meghiúsították a szándékát. A várvédők morálja egyre fogyott, már a palota bútoraival tüzeltek és a vízkészlet is rohamosan apadt. Végül polgárok egy csoportja, Izabella királyné támogatásával és a budai bíró vezetésével június 14-én egy csapat németet engedtek be a várba, de Fráter György hívei időben észrevették az akciót és kiverték a támadókat. (Utólag úgy tűnik, hogy Roggendorf nagy hibát követett el azzal, hogy seregének nem a magyar tagjait küldte be, akik észrevétlenebbek maradtak volna).

Wilhelm Roggendorf (Wikipédia)

Közben azonban maga a szultán indított felmentő hadat Buda megsegítésére. A török előörsök már júniusban megjelentek a hadszíntéren. Eleinte váltakozó sikerrel folytak a harcok az ostromlók és a törökök között. Utóbbiak a Csepel-szigeten alakítottak ki állásokat és onnan zaklatták a Gellért-hegyen lévő Habsburg csapatokat. Roggendorf úgy döntött, hogy kiéhezteti a védőket, noha a csapatai most lőszerrel és élelemmel kiválóan fel voltak szerelkezve. Végül augusztus 20-án sikerült rávenni a hadvezért a végső roham megindítására, de hiába futamították meg a Csepel felől támadó törököket, a védők kitörése felszámolta a gellérthegyi állást.

Roggendorf ekkor arra utasította csapatait, hogy a frissen vert hajóhídon menjenek át Pestre.

A védők azonban észrevették az átkelést és a törököket a támadásra biztatták. A kibontakozó harcban az ostromló sereg katasztrofális vereséget szenvedett, több ezer katona, főleg német és cseh gyalogos zsoldos halt meg. Maga Roggendorf is végzetes sebet kapott és Komáromban halt meg néhány nappal később. Buda ostroma teljes kudarccal zárult. Szulejmán viszont ennek ellenére úgy döntött, hogy

nem hagyja a magyarok kezén a várat, hanem török uralom alá vette.

Buda ostroma a török ellen

Már nagyon hamar világossá vált, hogy a török uralom felszámolásához Budát kell elfoglalni. 1542-ben ugyan egy erős sereget gyűjtött össze Ferdinánd, ám ismét rosszul választott hadvezért. A tapasztalatlan Joachim brandenburgi választófejedelem lassú felvonulása végén Pest ellen támadt, ám azt sem sikerült elfoglalnia. Buda körül később várak gyűrűjét vonták a törökök, ami évtizedekig megakadályozta a város ostromát és akadálytalanul válhatott a török uralom központjává.

Buda ostroma akkor vált ismét lehetőséggé, amikor a tizenötéves háború kiegyenlített küzdelmet hozott a keresztény és a török erők között. 1598-ban azután úgy alakult a hadiszerencse, hogy Győrt elfoglalták a keresztény csapatok, majd Tatát és a környező várakat is, így nyitva állt az út Buda felé. A seregeket Mátyás főherceg, a későbbi II. Mátyás király vezette. Október 5-től kezdve lőni kezdték Budát, amelyet azonban egy ideig még el tudtak látni a pesti hajóhídon keresztül.

Buda ostroma Erhard Schön metszetén (Wikipédia)

Október 10-én azonban Mátyás főherceg általános rohamot indíttatott, elfoglalták a Vizivárost, a menekülő törökök pedig lerombolták a hajóhidat. A védők, több ezer menekülővel együtt, beszorultak a budai várba. Az ostromlók elfoglalták a Gellért-hegyet is, ahonnan tűz alá tudták venni a várat. A tüzérek rést tudtak ütni a falakon, kisebb rohamok el is indultak, de nem jártak sikerrel. Bár Mátyás főherceg rohamra készült, az időjárás közben drasztikusan elromlott., az állandó esőzés akadályozta az ostromot. Október 26-án még egy utolsó, de erőtlennek bizonyuló rohamot vezényeltek. Végül Mátyás főherceg, a felmentő sereg érkezéséről értesülve, utasítást adott a műveletek befejezésére, és az ostromló sereg, a korábbiaktól eltérően, rendben el tudott vonulni a vár alól.

Ágyúval a saját katonáink ellen

1602. augusztus 29-én elesett a korábban visszafoglalt Székesfehérvár. A Habsburg-hadvezetés jelentős erőt, több mint húszezer embert gyülekeztetett Győrnél Hermann Christoph von Russwurm vezetésével. A hadicél azonban nem Székesfehérvár visszafoglalása volt, hanem Buda. Október 3-án a Duna felől elfoglalták a Vízivárost és megsemmisítették a török hajóhidat. Egy nappal később elfoglalták a Gellért-hegyet is. Október 6-án támadást indítottak a budai Vár ellen a Vízivárosból is. Azonban ez valójában csak egy elterelő támadás volt, a keresztény erők sikeresen elfoglalták Pest nagy részét, a visszaszoruló török erők másnap megadták magukat.

Október 13-án azonban visszatért Erdélyből a nagyvezír, és különös ostrom kezdődött.

Pestet a törökök ostromolták, Budát pedig a keresztények. Október 21-én az időközben a táborba érkezett Mátyás herceg rohamot rendelt el. Az előkészített aknák azonban az esős időjárás miatt nem robbantak fel, a roham így eleve hátrányból indult. Végül többszöri támadást követően a főherceg maga állította le a rohamokat. a keresztény ostromló sereg súlyosan meggyengült.

Buda és Pest 1602-ben (Wikipédia)

A nagyvezír is döntő rohamot rendelt Pest ellen, ám nem járt sikerrel és mivel a serege élelmezése nehézkessé vált, október 30-án elvonult a város alól. Bár Russwurm szerette volna folytatni az ostromot, a katonái elégedetlenek voltak, a nehézségeket látva pedig Mátyás herceg parancsot adott az elvonulásra. A morálra jellemző, hogy senki nem akart erősítésként Pesten maradni, ágyúval kellett a katonákat a parancs végrehajtására rávenni.

Buda ostroma megismételve

1603-ban ismét alkalom nyílt Buda ostromára. A főparancsnok személye azonban csak nagyon későn dőlt el. Rudolf császár végül ismét Russwurmot nevezte ki, mivel az általa nem kedvelt öccse, Mátyás főherceg nem szívlelte a hadvezért. (Jó oka volt rá, miután Russwurm egy vitában leszúrta Mátyás egyik kegyeltjét). A gyülekezés emellett rendkívül lassan haladt, a tizenötéves háború vége felé ugyanis

a bécsi udvar anyagilag kimerült és irdatlan összegekkel tartozott a katonáknak.

A keresztény sereg több részletben érkezett Buda térségébe. A pesti oldalon szeptember 20-tól vertek tábort. Russwurm elfoglalta a Csepel-szigetet és a katonái erősséget alakítottak ki rajta. Időközben azonban a török sereg is megérkezett a budai oldalon, amely mintegy negyvenezer főt számlált. Ez meghaladta a hiányosan feltöltött keresztény csapatok létszámát, így Russwurm belátta, hogy Buda ostroma lehetetlen, ezért Pestre koncentrált. A törökök szeptember 28-án támadást indítottak a Csepel-sziget ellen. Russwurm azonban megtudta a szándékukat, így további erősítésekkel átkelt a szigetre és súlyos vereséget mért rájuk.

Több ezer török veszett oda a szigeten vívott csatában.

Október elején Rudolf császár két parancsa is megérkezett, amelyben az ostrom felhagyására utasította Russwurmot és a török főerők elvonulása után Székesfehérvár visszafoglalását jelölte ki új feladatnak. Hogy végrehajtsa a császár parancsát, Russwurm hídfőt alakított ki a budai oldalon a Háros-szigeten, azonban a törökök felmorzsolták az újonnan épített állást. Az esős idő beálltával és az ellátmány elfogyásával Russwurm elhagyta a csepeli tábort és észak felé elvonult. Miután Békásmegyernél átkelt a Dunán, levelet küldött a török sereg főparancsnokának és provokatív módon felvonult a seregével, hátha ki tud kényszeríteni egy ütközetet. A törökök azonban nem tették kockára a seregüket, hanem november elején elvonultak Buda alól.

Buda 1603-as ostroma egy korabeli metszeten (Wikipédia)

Mivel a hadvezetés elégedetlen volt Russwurm eredményeivel, arcmentésként a seregével Hatvan ellen vonult, amit el is foglalt. Ez sem mentette meg azonban a kegyvesztetté válástól, riválisai összefogtak ellene, perbe fogták és kivégezték. Rudolf parancsa a szabadon bocsátásáról egy órával később érkezett meg a kelleténél. 1605-ben a törökök elfoglalták Visegrádot és Esztergomot, lezárva a Buda elleni hadműveletek lehetőségét. Erre végül csak 1684-ben és 1686-ban nyílt ismét lehetőség és csak ez utóbbi ostrom szabadította fel a várost a török uralom alól.

Érdemes elolvasniAz Árpád-ház kihalása végleges? – A Croy-család eredetének kérdése