Szent István hét hadi sikere

Szent István teremtette meg a középkori magyar államot, ezért tekintünk rá államalapítóként. E szerepétől elválaszthatatlan a keresztény Magyarország és a magyar egyházszervezet megteremtése. Részben utóbbi miatt, részben pedig azért, mert kései utódai példaképként tekintettek rá, az egyház néhány évtizeddel a halála után szentté is avatta. Augusztus 20. alkalmából azonban nem erről, hanem Szent István hadi sikereiről emlékezünk meg. Azon kevés magyar uralkodó közé tartozik, akihez nem fűződik komoly katonai kudarc vagy vereség.

Koppány legyőzése

Szent István már az uralkodása kezdetén komoly kihívással szembesült. Az öröklését ugyanis Tar Szerind fia Koppány megkérdőjelezte és sereget gyűjtött, hogy érvényesítse az akaratát. Koppány személyével, ehelyütt nem foglalkozunk külön, a legelterjedtebb tudományos tézis szerint egy olyan Árpád-háziról van szó, aki Árpád valamelyik idősebb fiától származott. De akad olyan gondolat is, hogy nem volt tagja a dinasztiának, sőt olyan is, amely szerint egyáltalán nem létezett. Hogy Géza miért is zárta ki Koppányt az öröklésből, arra csak következtetni tudunk, de lehetséges, hogy István és Gizella házassága, valamint a keresztény térítés mellé a német fél azt az elvárást is támasztotta a magyar fejedelem felé, hogy István, majd rajta keresztül Gizella gyermekei örököljék Magyarországot.

Szent István legyőzi Koppányt a Képes Krónika ábrázolásán (Wikipédia)

Az események mindenesetre gyorsan követték egymást, Koppány megkérte Szent István anyjának a kezét, a serege pedig Veszprém alá vonult. Szent István még fiatalnak számított, csak a döntő csata előtt övezték fel karddal. (A hagyomány szerint ez a mai Szlovákiában található Bénynél történt). Szent István seregében németek is harcoltak, míg Koppány elsősorban Somogy és Zala fegyvereseire számíthatott. A döntő ütközetre vélhetően a Veszprém megyei Sóly község mellett került sor. 1009-ben itt már István protomártírnak egy kápolnája állt, ami arra utalt, hogy Szent István számára fontos helyszínnek számított. Koppány sorsa a csatatéren dőlt el, későbbi források szerint a német Vecellin ölte meg, a testét pedig négy részre vágták, a korai egyházi központokba (Veszprén, Győr, Esztergom) és Erdélybe küldték.

Szent István hadjárata a nagybátyja ellen

Az utóbbi aktus mögött talán több is lehetett, Szent István következő konfliktusa ugyanis az erdélyi Gyulák ellen robbant ki. A frissen megkoronázott királyt rokoni szálak fűzték az erdélyi országrészt uraló Gyulához, Sarolt ugyanis Szent István édesanyja volt. (A történeti irodalomban gyakran Gyulaként hivatkoznak Erdély uralkodójára, ám ez egyben egy titulus is volt a korai magyarság történetében, a kortárs Merseburgi Thietmar Prokujnak nevezi). Vélhetően nagybátyja nem támogatta Istvánt Koppány ellen.

István elfogja Gyulát a Képes Krónika ábrázolásában (Wikipédia)

Míg Szent István háborúiban gyakran látjuk azt, hogy különböző vezéreire bízza a csatározást, Gyula ellen saját maga vonult. Hogy a pontos hadműveletek miként zajlottak, arról nem maradt fent leírás. A beszámolók szerint döntő ütközet nélkül fogta el Gyulát, a feleségét és a két fiát. Erdély, vagy legalábbis annak északi része, Szent István kezére került.

Ajtony legyőzése

Szent István számára nagyobb falatot jelentett Ajtony vezér legyőzése, akinek önálló országrésze volt a Maros vidékén. Hogy pontosan mikor került sor az ellene folytatott hadjáratra, arról megoszlanak a vélemények, a többség szerint ez a csanádi püspökség 1030-as megalapítása előtt történt közvetlenül, de akadnak ennél jóval korábbi időpontot megadó feltételezések. Ajtonyról és az ellene folytatott hadjáratról elsősorban Szent Gellért legendájából értesülhetünk.

Csanád vezér szobra, Mónus Béla munkája (Wikipédia)

Az Ajtonnyal való háború nem dinasztikus konfliktus miatt robbant ki, hanem azért, mert az alaposan megvámolta a király Maroson szállított sóját. Szent István Csanád vezért bízta meg a hadjárat vezetésével. Szent Gellért legendájából ezúttal némileg részletesebb képet kaphatunk a háborúról. Amikor Csanád serege átkelt a Tiszán, Ajtony meglepte és legyőzte. Ám nem sokkal később Nagyősznél már Csanád kerekedett felül, Ajtonyt pedig személyesen ölte meg a csatában.

Szent István hadjárata a fekete magyarok ellen

A fekete magyarok rejtélye már régóta izgatja a korai magyar történelemmel foglalkozók fantáziáját. Hogy kik voltak és mi lehetett az elnevezésük hátterében, arra nem térünk ki. Az viszont biztos, hogy Querfurti Brúnó, aki Magyarországon járt téríteni, ránk maradt írásában megemlítette, hogy járt a fekete magyarok között a kereszténységet terjeszteni.

Ademar Cabannesis tudósítása szerint Szent István hadjáratot indított Fekete-Magyarország ellen, és le is győzte őket, az ott élőket részben erőszakkal, részben szeretettel megtérítette. Erről a háborúról még azt sem tudjuk pontosan, hogy vajon merre zajlott. A legvalószínűbb, hogy a pécsi püspökség (más vélemények szerint a kalocsai érsekség) területén élhettek a fekete magyarok, és az a néhány kurta forrás, amely az ő legyőzésükről szól, az említett egyházak alapítását megelőző eseményekről számol be.

A lengyel király, aki a trianoni határig űzte a magyarokat

Ha előveszünk egy középkori viszonyokat ábrázoló térképet Magyarországon és Lengyelországon, akkor markáns különbségeket fogunk felfedezni rajta a magyar határokat illetően. Bátor Boleszló (vagy máshol Vitéz Boleszláv) lengyel király ugyanis szinte bizonyosan háborúba keveredett a fiatal Magyar Királysággal. Anonymus Gallus, egy 12. századi krónikás, verses dicshimnuszában azt állította, hogy Boleszló a Dunáig terjesztette ki országa határait, sőt a lengyel-magyar krónika még ennél is tovább ment, és a Tiszát is hozzávette a lengyel-magyar határfolyókhoz. A cseh és a szlovák történetírás a lengyelekkel karöltve ezért a Trianonban meghúzott határokat előszeretettel vetítette vissza Szent István korába.

Bátor Boleszló birodalma egy lengyel térképen (Wikipédia)

Valójában Bátor Boleszló sikerei a magyarok ellen legfeljebb átmenetinek mondhatóak. A szórványos adatokból úgy tűnik, hogy többször betört a Morava völgyén keresztül magyar területre. Sőt, Merseburgi Thietmar szerint belső szövetségese is akadt, mégpedig a fentebb említett Gyula, akire egy vár őrzését bízta, és aki megszökött István fogságából. A magyar király nagylelkűségének bizonyítékául hozza fel, hogy Szent István Gyula után küldte a családját, ami ritka gesztusnak számított. Mindenesetre az említett vár nem maradt Boleszló birtokában, Gyula fiai pedig visszatértek a magyar udvarba, az 1040-es években ugyanis Péter király végzi ki őket árulásért.

Harapófogóban Bulgária

A magyarokat és a bolgárokat diplomáciai kapcsolat fűzte össze, miután Gavril Radomir bolgár cár elvette Géza fejedelem lányát. Azonban a kapcsolat hamar kihűlt, miután Gavril Radomir ágyasokat tartott. 1008-ban Gavril Radomir eltaszította a feleségét, aki hazatért Magyarországra. Ezzel a tettével azonban magára haragította Istvánt és Bulgária szövetséges nélkül maradt a Bizánci Birodalom ellen folytatott háborújában. A bizánci császár meg is nyerte Istvánt a közös hadjárat tervének.

Szent István legyőzi Keánt a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

A magyar krónikákban fennmaradt egy részlet, amely Szent István Keán elleni harcáról szól. A történészek véleménye megoszlik a kérdésben, egyesek szerint az itt olvasható sorok valójában a bolgárok elleni 1018-as közös hadjáratra utalnak. A háború Ohrid alatt ért véget, ahol a két sereg találkozott. A középkori Bulgária hamarosan megszűnt létezni és több mint másfél évszázad kellett ahhoz, hogy ismét önállóvá váljon. Más kutatók azonban úgy vélik, hogy Keán valójában egy kisebb, dél-erdélyi országnak volt az ura és nem azonos a bolgárok uralkodójával.

Szent István serege legyőzi a kor szuperhatalmát

A Magyar Királyságot, akárcsak a többi közép-európai országot, hamar elérte a Német-Római Császárság által támasztott kihívás. Géza fejedelem és István király arra törekedett, hogy békés kapcsolatot ápoljon a szomszéd nagyhatalommal, ami a cseh és a lengyel államhoz képes több évtizedes békés fejlődést tett lehetővé. Ennek a záloga volt a Gizellával között házasság. Amikor azonban kihalt a Liudolfing-ház, és a Száli-házból származó Konrád lett a császár, a két ország kapcsolata gyorsan megromlott. Ennek oka talán a bajor fejedelmi szék lehetett, amelybe Konrád előbb saját magát, majd a fiát, Henriket iktatta be. Ám István fia, Imre herceg, az édesanyja révén jogot formálhatott volna a hercegségre.

II. Konrád egy 12. századi miniatúrán (Wikipédia)

A császár hivatalos indoklása szerint a háború azért kezdődött, mert a magyar telepesek zaklatták a Lajta és Fischa folyó közén élő alattvalóit. 1030-ban végül a németek támadást indítottak. A császár saját maga vezette a hadait, ám a magyarok rendre kitértek előle, hiába kelt át a Rábán is. A felperzselt föld taktikája végül eredményesnek bizonyult, Konrádnak vissza kellett vonulnia. Sőt, a magyar seregek követték a németeket, elfoglalták Bécset is. A császár békére kényszerült, és az említett Lajta és Fischa közötti területet egy bő évtizedre a Magyar Királysághoz csatolták.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2021/08/20/ot-erdekes-teny-amit-nem-biztos-hogy-tudtal-szent-istvanrol/” ][/hm_embed]