A földfelszín alatti és feletti tavak városában jártunk, Tapolcán

A turul Magyarországon az utóbbi évszázad gyakran használt szimbólumainak egyike, amely körül időről időre felizzanak a kedélyek. A magyar történelemben a madár neve, mint közszó egyetlen forrásban, Kézai Simon krónikájában szerepel, ott is mindössze egyetlenegyszer: megtudhatjuk, hogy Attila pajzsán – majd utána egészen Géza fejedelemig – egy koronás madár volt látható, amelyet magyarul turulnak neveznek. A turul köznév azután nem kerül elő többet a magyar nyelvemlékekben, csak a nyelvújítás idején fedezik fel újra. Ha közszóként nem is találkozunk a turullal, személynévként a 13–14. századból bőségesen adatolható. Először Turul ispán bukkan fel 1217-ben, Tapolca első ismert birtokosa, talán egyben alapítója is. A település írott formája Topulcha névalakban jelenik meg először, de a meghatározó személy okán hosszú időn át használatos a Turulthapolcha megnevezés is.

A Kis-tó, Fotó: Mayer Jácint

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence névadójaként középen helyezkedik el bazaltormokkal, tanúhegyekkel körülölelve. A Balaton és a Bakony szorításában fekvő terület közkedvelt turisztikai célpont. A természeti értékek mellett a környék műemléki hagyatéka is tekintélyes gazdagságot mutat: számos vár, templom, kolostorrom várja az idelátogatókat.

A tapolcai vár és templom területe, Fotó: Mayer Jácint

Tapolca egyértelműen leghangulatosabb, és országos összevetésben is páratlan látványossága a tópart. A két részre tagolódó tóegyüttest a Tapolca-patak felduzzasztásával hozták létre, melyből a nagyobb, felső tó a Malom-tó, vagy a helyi megnevezésén a Nagy-tó, a másik pedig a Kis-tó. A tavak mentét végig sétány kíséri. Ez volt a régi település központi része, melynek partján állt a 13.század elejétől az akkor még román stílusú temploma, majd az egyházi létesítményhez köthető későbbi erődítései.

A tapolcai templomdomb, Fotó: Mayer Jácint

A kevésbé jelentős vár, csak a török haderő 1500-as évek derekán megjelent fenyegetésével került frontvonalba, és többször cserélt gazdát. A háborús veszély véglegesen csak Bécs 1683-as ostroma után múlt el a térségben, amikor is az oszmánok már nem képesek a Balaton-felvidéket tartani, és végérvényesen távoznak. A Rákóczi-szabadságharcban az elavult Tapolca már nem kap katonai szerepet.

A tapolcai tavasbarlang, Fotó: Mayer Jácint

A város másik mindenki által ismert híressége a tavasbarlang. Kevesen tudják azonban, hogy ez csak kis szelete az itteni földfelszín alatti világnak, ugyanis az ország negyedik legnagyobb barlangrendszerét itt találjuk. A tavasbarlangot 1903-ban fedezték fel, majd rövidesen ez lett Magyarországon az első barlang, melyet villanyvilágítással láttak el, és egyben turisztikai célokra is használtak. A csónakok útja a víz által kialakított járatokon át vezet és jelenleg összesen 180 méteren hajózható körbe.

Járat a tavasbarlangban, Fotó: Mayer Jácint

A türkizkék víz körülbelül 18-20 °C-os, a legtöbb helyen csupán derékig ér és a Malom-tavat táplálja, ami a magas vízhőmérséklet miatt így télvíz idején sem fagy be. A Kórház-barlangot 1925-ben, a kórház bővítésének alkalmával fedezték fel és termeit a hetvenes évek óta gyógybarlangként használják a légúti megbetegedésben szenvedők terápiás kezeléséhez. Harmadikként megemlítjük az immáron már csak tapasztalt barlangászok számára kutatási céllal látogatható Berger Károly-barlangot, mely Magyarország legnagyobb föld alatti tavával büszkélkedhet. A föld alatti üregek, tavak, hasadékok, járatok összeköttetésben állnak, egyetlen nagy rendszer részei.

Részlet a tapolcai várból, Fotó: Mayer Jácint

A modern kori fellendülést Tapolcán a 20. század elején létesített vasúti csomópont alapozta meg, melyet a Horthy-korszaktól honvédségi központ kiépítése követ. Tapolca adott otthont légierős csapatoknak, harckocsizóknak, valamint itt rejtőzött később a Magyar Néphadsereg legtitkosabbnak számító középhatótávolságú rakétás alakulata is. A város másik nagy fejlődési hullámát a bakonyi bauxitbányászat hozta, amikor 1966-ban központját itt alakította ki. A bányához köthetőek a szocializmus legérdekesebb 3 szárnyas, tízemeletes panelépületei, az Y-házak, melyek döntően befolyásolták a városképet. A környék híres a szőlészeti adottságáról, mely az északi part egészére jellemző. A település a 20. század elejétől borászati központnak számít, ma is 3 borvidék található közelségében. Közülük legmeghatározóbb a robosztus tanúhegy nevét viselő Badacsonyi borvidék, valamint a hozzá tartozó Szent György-hegy és a Csobánc. Turul ispán egykori birtoka ma vonzóbb célpont, mint valaha.

Érdemes elolvasniA megújult sümegi vár és püspöki palota – FOTÓK

Képgaléria