Amikor az Anjou család majdnem visszaszerezte a magyar trónt

Az Anjou család csaknem egy évszázadon keresztül uralkodott Magyarországon. A dinasztia I. Károly király révén szerezte meg a trónt az Árpád-áz kialását követő zavaros időkben. Uralmukat a Mária királynő trónralépése utáni polgárháborúig megtartották. Névleg Mária 1395-ben bekövetkezett halálával veszítették el a trónt. Azonban kevesen tudják, hogy a nápolyi Anjou család tett még egy kísérletet a magyar trón megszerzésére és csaknem sikerrel is jártak.

Az Anjou trónörökös, aki megúszta a háborút

Amikor 1385-ben Durazzói Károly, nápolyi király elindult, hogy megszerezze a magyar trónt, a felesége Anjou Margit királyné kiartóan kérlelte a férjét, hogy ne menjen. Károly eleinte megpróbálta leszerelni a feleségét, ám az annyira makacsul ragaszkodott a férjéhez, hogy az utóbb végül megütötte Margitot, legalábbis ha hihetünk a krónikák tudósításának. A nápolyi királyné mindenesetre annyit elért a férjénél, hogy a gyermeküket, a kis Lászlót Nápolyban hagyta.

A folytatás alighanem közismert: a II. (Kis) Károly néven trónralépő uralkodó alig néhány hétig ülhetett a magyar trónon. Nagy Lajos özvegye, Erzsébet királyné merényletet szervezett ellene, ami Károly életébe került. A meggyilkolt király hívei fellázadtak Erzsébet és Mária ellen és Lászlóra tekintettek örökösként. Anjou Margitnak azonban esze ágában sem volt elhagyni Magyarországért Nápolyt. Ennek csak részben volt oka a rossz tapasztalat. A kis Lászlónak ugyanis még a nápolyi trónért is meg kellett küzdenie, így ha Magyarországra utazott volna, alighanem elveszíti Nápolyt.

II. Lajos Nápoly királya, László ellenfele (Wikipédia)

Bár Anjou Margit a fia nevében deklarálta a magyar trón iránti igényét, ennek a gyakorlatban nem sok következménye volt. Néhány hónapon belül ugyanis Lászlóval együtt menekülniük kellett Nápolyból is, miután a helyi előkelők Anjou Lajost, a Károly által legyőzött Johanna nápolyi királynő kijelölt örökösét támogattták. (Ő egyébként szintén kiskorú volt). Bár László magyarországi hívei elfogták Erzsébetet és Máriát, híveiket legyőzték, sőt Károly gyilkosainak a fejét elvitték Nápolyba, a mozgalmuk külső támogatás híján halálra volt ítélve. Mária férje, Luxemburgi Zsigmond, kitartó makacssággal küzdött a délvidéki lázadók ellen, 1388-ban kiszabadította a feleségét, 1394-ben a lázadók vezérét is elfogatta és kivégeztette.

Magyar trón a célkeresztben

Zsigmond stabilizációja azonban átmenetinek bizonyult, és a századforduló éveiben uralma ismét megrendült. Előbb a törökök ellen veszítette el a nikápolyi csatát 1396-ban, ami uralma meggyengüléséez vezetett. Ezt csak a Lackfi család lemészárlásával tudta stabilizálni. Kormányzásával a magyarországi előkelők elégedetlenek voltak, így 1401-ben  fogságba ejtették a királyt. Zsigmond azonban kiszabadult, részben tárgyalási képességeinek, részben a Garaiak támogatásának köszönhetően. A szervezkedés vezetői, köztük Kanizsai János esztergomi érsek és Bebek Detre nádor későn jöttek rá, hogy rossz alkut kötöttek, utóbbi el is veszítette tisztségét. Ráadásul Zsigmond távozott az országból, távollétében pedig nem a főurak közül valakit, anem Albert osztrák herceget jelölte ki az ország kormányzására. Ezért 1402 legvégén (vagy 1403 elején) a magyar főurak egy csoportja Váradon összegyűlt és Szent László sírjánál esküt tettek, hogy Zsigmond helyére Nápolyi Lászlót emelik a magyar trónra.

Nápolyi László egy rézmetszeten (Wikipédia)

Lászlónak sok évébe telt, mire sikerült legyőznie riválisát. Anjou Lajost eleinte a pápa is támogatta, ám amikor IX. Bonifác került a pápai trónra, ő László támogatása mellett döntött. Anjou Lajos legfőbb támogatója azonban nem ő, anem az avignoni pápa és a francia király voltak. Azonban mikor előbbi trónja megürült és egy olyan személyt választottak pápává, aki nem nyerte el a francia király tetszését, konfliktus robbant ki a két fél között. Ez azzal járt, hogy Anjou Lajos elveszítette mindkét pártfogóját, elfogyott az avignoni pápák által biztosított pénze, így László akadálytalanul vonulhatott be Nápolyba 1399-ben.

1403-ban László készen állt, hogy Magyarországra térjen. Miközben hívei több alkalommal összegyűltek és kinyilvánították, hogy neki engedelmeskednek, sőt a pápa is elismerte trónigényét és teljatalmú legátust küldött Magyarországra, Nápoly királya késlekedett. Ennek oka az volt, hogy nővére esküvőjét igyekezett nyélbe ütni és megszervezni, ezért csak 1403 júliusában indult el Magyarországra.

Az utolsó Anjou veresége

László hívei a Délvidéken gyülekeztek, ide Kanizsai János esztergomi érsek és a volt nádor is. Az ország több pontján kitört az elégedetlenség, még az óbudai egyetem is fellázadt. Zsigmond hívei igyekeztek elejét venni a lázadásnak, ám a délvidéki Bihácsnál 1403. február 4-én Bebek Imre vránai perjel, a volt nádor fia vezetésével László hívei legyőzték őket, biztosítva a zavartalan délvidéki szervezkedést. Zsigmond még a vereség ellenére sem vette komolyan a lázadást, Albert herceg hiába hívta haza, csak Garai Miklós személyes tájékoztatása nyomán indult haza. Igaz, akkor már lényegesen gyorsabban intézkedett, mint riválisa. 1403 júliusának végén Pozsonyba érkezett és megindította a támadását a lázadók ellen.

Celestin Medović – Nápolyi László koronázása 1403-ban (Wikipédia)

Közben a Délvidéken az esztergomi érsek és a lázadó főurak augusztus 5-én királlyá koronázták Lászlót. A Zárában végrehajtott szertartást azonban iába vezette Kanizsai János érsek, a Magyar Szent Korona Zsigmond kezén volt, így a koronázást utóbb nem tekintették érvényesnek. László a koronázás után Győr felé vette az irányt, amelyet a hívei birtokoltak, de amelyet Zsigmond seregének a vezére, Stiborici Stibor ostromlott. A felmentési kísérlet azonban sikertelen maradt, Győr elesett.

László serege 1403. augusztus 25. után a Rába közeli Pápocnál ütközött meg Zsigmond híveivel. A források alapján úgy tűnik, hogy egyik uralkodó sem tartózkodott a csatatéren. Az ütközetet Stiborici Stibor támadása döntötte el, amelyben Zsigmond oklevelének tudósítása szerint oroszlánként küzdött. László seregének poggyászát maradéktalanul megszerezték. A csatát követően Stibor gyorsan meghódoltatta Budát, szeptemberben pedig már Esztergomot ostromolta. László hívei a vereség hírére letették a fegyvert és éltek Zsigmond kegyelmével.

Élet egy lázadás után

László 1403. november 7-én hagyta el Magyarországot és tért vissza Nápolyba. Híveinek ugyan még tett különféle adományokat, a lázadását támogató Hervoja bosnyák nagyvajdának például kiterjedt birtokokat adományozott, de ezeknek megfelelő erő híján már kevés foganatja maradt. A híveit Zsigmond kegyelemmel, ígéretekkel vagy olykor erővel, de meggyőzte. Bebek Detre volt nádor elveszítette a birtokait, de az életét megkímélték. Fia, Bebek Imre folytatta a küzdelmet, ezért Zsigmond 1405-ben megfosztotta a vránai perjelségtől. Kanizsai János esztergomi érsek szintén kegyelmet kapott, de esztergomi várát a király vette át, az érsekség jövedelmével pedig nem rendelkezhetett. Bár idővel visszaszerzett valamennyit a befolyásából, Zsigmond többet nem sorolta a megbízható emberei közé.

Anjou René címerei 1435-ből, nápolyi uralkodása kezdetéből (Wikipédia)

Nápolyi László a veresége után nem szentelt figyelmet Magyarországnak, itáliai uralma kiterjesztésére koncentrált. Ehhez megfelelő anyagi erőforrásokra volt szüksége, ezért Velencének többek között eladta a dalmát városokat, (noa a kikötőváros egyébként Zsigmond oldalán állt a konfliktusban). De így tett az Anjouk görögországi igényeivel is. Ez hosszabb távon ahhoz vezetett, hogy a Magyar Királyság végleg elveszítette a dalmát városokat Velencével szemben.

László vereségével az Anjou dinasztia visszatérésének a lehetősége végleg lekerült a napirendről. A nápolyi királynak nem született fia, magyarországi jogait a nővére, II. Joanna nápolyi királynő örökölte. A sors iróniája, hogy Johanna gyermektelenül halt meg, ezért Nápoly örökösének Anjou Lajos gyermekeit, (Lajost, majd annak korai halála után René) tette meg. René nem sokáig birtokolhattta Nápolyt, mert 1442-ben Aragóniai Alfonz elűzte őt Nápolyból. Joannától megörökölte magyarországi trónigényét is, amelyet címerében is feltüntetett.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/07/31/a-magyar-voros-nasz-avagy-a-lakoma-amelyen-a-kiraly-megolette-ellenfeleit/” ][/hm_embed]