Egy főre jutó templomvilágcsúcs a Balaton-felvidéki Dörgicsén

A Tihanyi-félszigettől észak felé haladva gyorsan túljutunk a balatoni riviérát határoló hegyeken. Balatonfüredtől nyugatra több, egymástól is elkülönülő, jellegükben mégis hasonló kismedence: a Balatonszőlősi-, a Pécselyi-, a Vászolyi- és a Dörgicsei-medence és a Nivegy-völgy követi egymást. Északon a 415 méteres Nagy-Gella, a Zádorvár, a Hideg- és a Halom-hegy viszonylag magasra emelkedett rögsorozata választja el őket a Veszprém–Nagyvázsonyi-medencétől, nyugatról pedig a különös nevű Nivegy-völggyel határosak. A kismedencéket övező hegyek, kiemelkedések között kis belső hágókat, kőhátakat alkotott a természet. A változatos táj, népiesen szólva, hepehupás, dimbes-dombos felszínű.

Felsődörgicse, Fotó: Mayer Jácint

Dörgicse felkapottnak számít a turisták körében, sok betelepülővel, akik főleg nyaralóként használják szépen felújított portáikat. A 11. századi vonatkozású oklevelekben már előfordul, majd a 1211-ben még feltehetően egységesen Dercuche néven említett település több kisebb részre tagolódik az évszázadok során, hogy aztán a 20. században ismét egyesülhessen. A 13-15. században egyébként 6 ilyen nevű faluról is tudunk a környéken: Boldogasszony- vagy Alsódörgicse, Szentpéter- vagy Felsődörgicse, Szarkadörgicse, Akalidörgicse, Kisfaluddörgicse és Ságdörgicse. A mai falu három jól elkülönülő településrészből áll, Alsó-, Felső- és Kisdörgicséből. Alsó- és Felsődörgicsét 1950-ben vonták össze egy településsé, majd később Kisdörgicse is csatlakozott hozzájuk. A község mindössze 250 fős lélekszámára négy kevésbé régi – és három látványos Árpád-kori műemléktemplom jut, ami összesen 7 egyházi létesítmény, és ha nem is világcsúcs, de rendkívül jelentősnek számít.

Az alsódörgicsei templomtorony, Fotó: Mayer Jácint

A falu déli bejáratánál, az országúttól keletre, magas dombon álló alsó-, vagy boldogasszonydörgicsei templomot 1268-ban említik először. Az alsódörgicsei templomhajóval egybeépített rendkívül széles tornyát valószínűleg kéttornyúnak szánták eredetileg, azonban soha nem épült fel ilyen formájúra. A rom egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt, nyugati végén a hajóval azonos szélességű háromemeletes toronnyal, alsó szintjein boltozott kegyúri karzattal, legfelső emeletén ikerablakokkal rendelkezik.

A felsődörgicsei templom, Fotó: Mayer Jácint

A község közepén, az evangélikus templom mögött, a temető mellett található a felsődörgicsei templom. Az építési periódusokat tekintve a legkorábbi rész egyenes záródású szentéllyel és egy kis hajóval rendelkezett, később szentélyét belülről patkó alakúra faragták. Ezt követően megnagyobbították a hajót egy boltozott előtérrel, és legkésőbb épült hozzá az általunk már ismert templom. A kétszentélyes, kéthajós templomot egy időben használták; s végső formáját legkésőbb a XIII. századra nyerte el. Hazánkban, sőt a környező országokban sem fordul elő hasonló, korai típusú templom; így feltétlenül egy sajátos rendeltetésű és kialakítású építménnyel kell számolnunk.

A barokk kőhíd, Fotó: Mayer Jácint

Vászoly felé, északnak tartva a két falurész között az út mentén található a község barokk egynyílású kőhídja, melynek érdekessége, hogy a helyi hagyományok szerint a már a középkorban is állt, vagy akár ókori is lehet.

A kisdörgicsei templom a falu határában, Fotó: Mayer Jácint

A település északi részén húzódik Kisdörgicse egyhajós, íves szentélyű, kisméretű templomromja. Falaiból csak a hajó déli oldala áll magasan, három résablakkal, a többit átlag 1 méter magassággal ásatás tárta fel. Bejárata a nyugati oldalról nyílik. A hajó nyugati végében dongaboltozatos karzat volt, tetejét valószínűleg síkfödém, a szentélyt pedig boltozat fedte.

Read alsoOmladozik Magyarország legépebben fennmaradt romvára is – Cseszneken jártunk

A veszprémi káptalan birtokainak összeírása (1082) – amely ugyan a XIV. században keletkezett hamisítvány, de az alapjául szolgáló XI–XII. századi feljegyzések feltehetőleg hitelesek – többek között Vászolyban 10, Szőllősön 9, Kálon 11, Hegymagason 8, Keszin 2, Dörgicsén 2, Paloznakon és Csopakon 46 szőlőt – és 2 vincellért – említ. A középkor legkiemelkedőbb borvidékei a szerémségi, somogyi, baranyai, nógrádi, majd a veszprémi és a zalai, ill. az erdélyi területek voltak. Az 1875. évi filoxéravész előtt ez a térség, a Balaton melléke, a leghíresebb fehérbortermő vidékeink élvonalában állt az érmelléki, Fertő melléki, Pozsony környéki, neszmélyi és tokaji borvidékekkel egyetemben. Ma a Balatonfüred-Csopaki borvidék területéhez tartozik.

Forrás: kozepkoritemplom.hu