Petőfi Sándor kedves várában jártunk, Salgóváron

Salgóvár, Fotó: Szöllősi Gábor

Petőfi 1845. június 11-én látogatta meg a romokat s az élmény ihlette a Salgó című romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg.

Itt állt Salgó… az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.

A Medves-fennsíkon, Salgótarjántól északkeletre egy 625m magas vulkáni kúpon találjuk Salgó várát. A név jelentése „fénylő, ragyogó, verőfényes, napsütötte hely, hegycsúcs”. Festői, zsákszerű egymásra rakódott szürke bazaltoszlopok fogják közre azt a magot, melyre a középkori vár épült.

Az öregtorony és kilátó, Fotó: Szöllősi Gábor

A csúcsot alkotó keskeny sziklagerincet elfoglaló, szabálytalan, nyújtott téglalap alaprajzú 7×35 méteres felső vár keleti, kiemelkedő végén az egykor többszintes torony kilátóvá alakított, tetővel lefedett csonkja – lényegében földszinti része – áll. Alatta egy nagyméretű, ötszög alaprajzú, a felvezető útra néző ágyútorony jelentős magasságban álló falai találhatóak, melyeket egy-egy vékonyabb falvonulat kapcsol a vármaghoz. A hegycsúcs északnyugati, enyhén lejtő pihenőjét félkör alakban foglalja el az alsóvár.

Bazaltorgonák, Fotó: Szöllősi Gábor

A vár első okleveles említése csak 1341-ből ismert, de a közvetett, elsősorban birtoklástörténeti adatok szerint az építtetője Kacsics nembeli Illés fia Simon, vagy az utóbbi leszármazottja, az 1280-tól ismert Miklós lehetett. 1460 nyarán Giskra huszitái foglalják el Andrisko és Uhrik vezetésével, majd még ez év szeptemberében ostrommal veszi vissza Hunyadi Mátyás, aki a legenda szerint az ostrom során arcán megsebesült egy nyílvesszőtől. A törökök haderő 1554-ben éri el a térséget és foglalja el Salgót is. A hagyomány szerint Kara Hamza bég ágyúknak látszó fatörzseket húzatott a szomszédos hegyre, erre a megrémült védők Zagyvai Simon kapitánnyal éjjel kiszöktek a várból, amely kardcsapás nélkül lett a töröké, mely innentől nagyjából 40 fős létszámú őrséget állomásoztatott itt. A környék legfontosabb katonai gócpontjának Fülek számított, mely szintén oszmán kézen volt ebben az időszakban. Fülek 1593-as visszafoglalása magával vonta a közeli kisebb várak felszabadítását is, mint Salgó, vagy a szomszédos Somoskő. Az időközben Balassa-család kezére került uradalom egykori székhelye ezt követően már csak lerombolt erősségként tűnik fel az írott forrásokban.

Salgóvári részlet, Fotó: Szöllősi Gábor

A statisztikákban Nógrád, mint a legtöbb erdővel rendelkező megye jelenik meg. Ha a középkori várak tekintetében is lenne KSH adat, valószínűleg ott is az első megyék közt volna a helye, hiszen területén tizenegy műemlék vár vagy erődítés található, és ezen kívül még több mint ötven különböző korú vár, várhely, erődítés szerepel a régészek nyilvántartásában. A középkori végvárrendszer számos hangulatos látnivalóról gondoskodott a mai kor turistáinak: Szécsény, Salgó, Hollókő, Buják, Drégely, Szanda, Nógrád vára vagy a már a határ túloldalán lévő somoskői -, divényi -, füleki -, vagy a megújult Gács vára mind megannyi izgalmas kirándulás.

A trianoni békeszerződés után a Nógrád vármegye az északi részét (területének 42%-át) elveszítette, mai határai az 1950-es megyerendezés során alakultak ki. A régi tradicionális megyeszékhelyet Balassagyarmatról Salgótarjánba helyezték, így a határral szétszakított terület az új központ létrehozása után immáron teljesen megváltozott adottsággal rendelkezett.

Somoskő vára Salgóból fotózva, Fotó: Szöllősi Gábor

Salgóvár a modern kisugárzású, nem túl csinos új megyeszékhely egyik közkedvelt kirándulóhelye, melyet az államhatárral elválasztott szomszédos Somoskővel sokan emlegetnek együtt. Közkedvelt fotótéma a két erősség fényképezése a másik fali közül, felkeresésük együtt is kényelmes, de tartalmas napi programnak tekinthető.