Az erdélyi fejedelem, aki nem a nőkhöz vonzódott

Báthory Zsigmondról alighanem keveset hallunk manapság. Uralkodása alapvetően az Erdélyi Fejedelemség első aranykorának a lezárása volt. Ez azonban csak részben köszönhető a képességeinek vagy azok hiányának, sokkal inkább a tizenöt éves háborúnak. A lemondások számában azonban alighanem ő tartja a rekordot a magyar történelemben. Az ingatag természete mögött az erdélyi fejedelem talán egy olyan vonása állt, amellyel nehezen tudott megküzdeni: nem a nőkhöz vonzódott.

Az erdélyi fejedelem, szerencsés családdal

Amikor 1586-ban Báthory Zsigmond Erdély trónjára került, egy hosszabb ideje tartó békés periódus tartott. Nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király egyértelműen őt szánta utódául a kiterjedt famíliából. Különösen azt követően, hogy Zsigmond édesapja, Báthory Kristóf elhunyt. Amikor Báthory István is meghalt, Zsigmond mindössze 14 éves volt, bár lényegében akadálytalanul vehette át a fejedelemséget, folytatódott az a megoldás, hogy helyette idősebb tanácsadók kormányoztak.

1588-ban vehette át a kormányzást. A legfontosabb tanácsadójának ekkor is, és később is, Bocskai István, a fejdelem anyai nagybátyja számított. Első intézkedésként, amire a rendek kényszerítették, ki kellett űznie a jezsuitákat Erdélyből. A fiatal fejedelemnek ez azért mehetett nehezen, mert nagybátyja intézkedésének köszönhetően jezsuiták nevelték. Báthory Zsigmond élete során egyébként is ragaszkodott a katolicizmusához, ami megnehezítette a dolgát a protestáns többségű országa uralásában. A jezsuiták kiűzéséért 1588-ban a pápa kiátkozta, de unokatestvére, Báthory András bíboros kijárta azt, hogy 1590-ben elengedjék az egyházi átkot.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem

A jezsuiták kitiltását igyekezett visszavonni, egy másik fontos tanácsadója a gyóntatója, a jezsuita Alfonso Carillo atya volt, ám az országgyűlés a fejedelem eme szándékát folyamatosan igyekezett megtorpedózni. Közben unokatestvére, Báthory Boldizsár körül is formálódni kezdett egy csoport, ami hamarosan komoly politikai kihívást jelentett az ifjú erdélyi fejedelem számára.

Egy hosszú háború és egy rövid házasság

1591-től megszaporodtak a határmenti összecsapások a királyi Magyarország és a törökök között, 1593-ban pedig a szultán hadat üzent Habsburg Rudolf császárnak. Báthory Zsigmond, főleg Bocskai és Carillo tanácsára, úgy döntött, hogy csatlakozik a törökellenes koalícióhoz. A rendek azonban a töröktől tartva elutasították a javaslatot. Az erdélyi fejedelem lemondott Báthory Boldizsár javára. Azonban Bocskai a háttérben addig szervezkedett, míg a döntéshozók hangulata meg nem fordult, Báthory Zsigmond pedig visszatérhetett. A törökpárti vezetőket rajtaütésszerűen elfogták, egy részüket lefejezték, másokat, köztük Báthory Boldizsárt is, a börtönükben megfojtották.

Báthory Boldizsár, az erdélyi fejedelem unokatestvére

Alfonso Carillo az erdélyi fejdelem nevében tárgyalva végül ettő alá hozta a szövetséget. Báthory Zsigmond birodalmi hercegi címet kapott, Erdély örökös urának ismerték el valamint megnyerte egy Habsburg hercegnő, Mária Krisztierna kezét. Ez nagy szónak számított, hiszen magyarországi előkelőnek Habsburg-házi menyasszonyt szinte sosem házasítottak ki, pedig Szapolyai János vagy Bethlen Gábor is kísérletet tett rá.

A házasság azonban katasztrofálisan sikerült. Az erdélyi fejedelem nem tudta elhálni a házasságot. Hogy pontosan miért, arra nem született végleges megfejtés. Az egyik verzió szerint egyszerűen impotens volt. Mivel Mária Krisztierna levelezése fennmaradt, tudjuk, hogy Báthory azt állította a feleségének, hogy régen csak olyan volt, mint a többi férfi, de Isten büntetése vagy valami rontás miatt nem jöt össze neki. Hogy változzon a dolog, beszerzett egy bűvös övet, ami azonban nem segített, így tűzbe dobta. Készíttetett egy orvosságot, amit viszont nem mert bevenni, mert attól félt, hogy árt neki. Viaszból elkészíttette a saját és a felesége képmását és egymásra fektettette őket, hátha segít, de ennek a kúrának sem volt eredménye.

Mária Krisztierna

A másik verzió szerint az erdélyi fejedelem egyszerűen melg volt. A fiatalkori kicsapongásnak és az ebből következő vérbajnak és impotenciának nincs jele a forrásokban. Benda Kálmán történész Báthory Zsigmond írásainak grafológiai lemzésére alapozta ezt a nézetét, ám a módszer finoman szólva sem állja ki a tudományos próbákat. Ráadásul az erdélyi fejedelem fiatalkorából egyetlen egy nőkkel folytatott kalandjáról vagy viszonyáról sem tudunk, pedig a kortársai, így például az általa kivégzett Báthory Boldizsár, bővelkedett ezekben.

Se házasság, se fejedelemség

Báthory Zsigmond dolgát ráadásul nemcsak a személyes tragédiája, hanem a forduló hadiszerencse is nehezítette. Míg eleinte a keresztény csapatok győztek a törökök felett, az 1596-os mezőkeresztesi vereség után a törökök kerültek fölénybe a harctéren. 1597-ben ezért lemondott a fejedelmi trónról, de az országgyűlés csak 1598 márciusában fogadta el. Augusztusban azonban Bocskai sürgetésére visszatért. 1599 augusztusában ismét lemondott, miután a törököket nem sikerült magával kibékítenie. 1601 áprilisában azonban lengyel segítséggel visszatért a trónra.

Ez az uralkodása azonban szintén nem tartott sokáig. A Habsburgok, szövetkezve a fejedelmi trónt átmenetileg megkaparintó Mihály havasalföldi vajdával, 1601. augusztus 3-án Goroszlónál legyőzték Báthory Zsigmondot. A katasztrofális vereségből azonban vissza tudott térni: török segítséggel novemberre ismét ő birtokolta Erdélyt, Kolozsvár kivételével. Ekkor tárgyalásokat kezdeményezett a Habsburgokkal, mivel a saját híveiben sem bízott. 1602 júliusában végleg elhagyta Erdélyt és a számára korábban biztosított sziléziai birtokain élt.

Báthory Zsigmond 1600 körül

A házasságát eddigre felbontották. 1598-as lemondása után Mária Krisztierna kormányozta Erdélyt. Meglepően pozitív emlékezete maradt, mivel a helyi viszonyokat ki akarta tanulni, hogy megfelelően kormányozzon, igaz, erre végül nem maradt sok ideje. Báthory Zsigmond a házasságuk alatt hol udvariasan, már-már barátian bánt vele, hol elküldte az udvartól Kővárba. Azt azonban szigorúan megtiltotta neki, hogy a házastársi kötelessége teljsítésével kapcsolatos gondjait mással megossza. (Igaz, az erdélyi fejedelem, más kortársaival ellentétben, a hibát magában és nem a feleségében kereste). Végül a házasságot 1599-ben Rómában a pápa felbontotta, mivel sosem hálták el.

Mária Krisztierna ezt követően apácazárdába vonult és ott fejezte be életét. Báthory Zsigmond Sziléziában élt. 1605-ben megpróbálták Bocskaival szemben felléptetni, ám sem Rudolf császár, sem pedig a spanyol és a velencei követ sürgetésére nem volt hajlandó a fejedelemségért ismét harcba szállni. 1610-ben aztán az amúgy is paranoid Rudolf császár meggyanúsította azzal, hogy része egy ellene szőtt összeesküvésnek, ezért Prágában bezáratta. Miután tisztázta magát, még néhány évig élt, 1613-ban hunyt el.