Felfedezés a szavannák világában, Namíbia 2. rész – képgaléria
Namíbia számos csodát rejt. Hatalmas ország, természeti értékek és (még) kiaknázatlan lehetőségek sokaságával. Megkezdett utamat a fővárosból nyugatnak folytattam, hogy német gyarmati emlékek után is kutatva, tengerparti pihenésre és sivatagi kalandokra cseréljem a városi kiruccanást. Jónéhány izgalomban lett részem.
November eleje volt már tavaly, mikor Windhoek felől Swakopmund történelmi és egyúttal az Atlanti-óceán-partján fekvő hangulatos városkájába vettem az irányt egy személyautós fuvarral. Emlékeim szerint 200 Namíbiai dollárt fizettem érte, mely nagyjából 4000 Ft-nak felel meg. A gyorsforgalmi műúton elég gyér az autóforgalom, gond nélkül lehet haladni. Az országban – részben a széles utak okán – egyébként is ismeretlen a „városi dugó” fogalma. Cirka 360 megtett km után a külvárosban tett ki az autó, a maradék 25 percet előre foglalt szállásomig gyalog tettem meg 20 kilós hátizsákommal.
A benzinár egyébként olcsóbb, mint nálunk. Külvárosi sétám közben többen is figyelmeztettek, hogy ne a mobiltelefonomon nézzem a térképet, mert egyes társadalmi rétegek szeretik azt kikapkodni az ember kezéből. Izgalom ide vagy oda, egész utam alatt megúsztam attrocitások nélkül annak ellenére, hogy egyéni hátizsákolóként azért szoktam bevállalósabb dolgokat is tenni. Hangulatos szállás, túlfoglalás okán első estére a kért kategóriánál magasabb szintű szoba.
A város nem nagy, külterületeivel együtt körülbelül félszázezren lakják. Így is a negyedik legnépesebb város az országban, a Namíb-sivatag szélén épült. A 19. század végén alapították, mint a kolonizált Német Dél-nyugat Afrika kikötője. Ha az ember az országban jár, kihagyhatatlan látnivaló. Történelmi épületei, a gyalog elérhető őssivatag, az Akvárium és a helyi történeti múzeum mind megérnek egy rövid megtekintést. A Kristály Galéria pedig – melynek gyönyörű női reklámarcával és modelljével nagyszerű randinapot töltöttem együtt – egyedülállónak is tekinthető a világon. Itt nem csak a bányászatról kaphatunk hasznos információt, de épületében őrzik a világ legnagyobb kvarc kristályait és csillogó ékszereket is vásárolhatunk szeretteinknek a kijáratnál fellelhető üzletben.
A tengerpart hangulatos, az óceán strandján lenge szellőben sétálhatunk, vagy mártózhatunk meg a hullámok között napozás után. Sok – főleg német – turista jön ide szörfözni is. Érdemes megállnunk a piacon és megtekinteni a világítótornyot, az utcán csirkeszerű madarakat kerülgetve. Amolyan szórakozásként kipróbáltam a magyar gulyásnak nevezett ételt a főtéren és moziba is eljutottam. Igaz a filmre már nem emlékszem, csak a formás mosolygós leányzóra, akivel mentem..
A legtöbb dolgot a benzinkúton szereztem be, valahogy azok estek mindig útba és hogy megrökönyödésre késztessem a helyi lakosságot, néha stoppoltam is.
Igazi látványosság a hátizsákos fehér európai fiú, aki fekete-Afrikában próbál autókat leinteni…egyesek szerint talán nem is normális, de ezt a titulust vállalom.
Most vagy nagyon rendesek, vagy a kedvesebbek féltettek és inkább felvettek, nehogy valami kétesarcú tegye. Mindenesetre nagyon jó tapasztalataim akadtak ezen a téren. Akik megálltak, nem csak kedves és rendes emberek voltak, de 10 percnél többet egyszer sem álltam az út szélén kitett hüvelykujjammal.
Az első fuvarom egy orosz férfi volt, kitermelésben dolgozik egy nemzetközi vállalatnak. Ő vitt át a Walvis-öböl-höz, ahova munkába tartott. Megadva a számát azt is felajánlotta, hogy visszahoz majd délután, de végül tovább maradtam lent délen. A delfinnéző csónakokról már lekéstem, korán elmentek reggel, de sétáltam egy nagyot az öböl partján flamingókat kergetve. A város széléről a második fuvaromat egy Dél-Afrikai ex katonának köszönhetem. Az országban egyébként is angol a hivatalos nyelv, így mindenkivel könnyen szót értettem. Kivitt a sólepárlóhoz és a rózsaszín tavakhoz, közben az izgalmas katona-történeteit hallgattam, majd a kutyáit is megsétáltattuk. Visszatérve egy rövid tevegelésre fizettem be magam, már régóta terveztem a dolgot, de hogy őszinte legyek, nem kényelmes, így számomra nem volt túl nagy élmény.
Egy nappal korábban egyébként már történt egy komolyabb megindulásom. Rengeteget tudok sétálni, akár extrémebb körülmények között is. Csak úgy elindultam délelőtt a parton, múzeum, akvárium és nini, kezdődik a sivatag. Ha már ott voltam, nem törődve a veszélyekkel (kígyó, hőség, magány, stb.) haladtam tovább, sem a sütlis sapkám, sem naptej, sem víz nem volt nálam, szóval: „Don’t try this at home”! A leégés mellett ezt a kalandot egy pár cipőm is bánta. Mikor már nagyon megszomjaztam, visszakeveredtem valahogy a műútra és stoppal jutottam vissza a városba; egyedi élmény volt a férfi a semmi közepén.
A kezdeti internetes foglalások után igyekeztem helyi, személyes egyezségeket kötni a szállásokkal, így ahol vendéghiány lépett fel, magas (akadt, ahol két franciaágyas, saját fürdőszobás és légkondicionált) kategóriájú szobákhoz is sikerült jutni, igencsak kedvező áron. A hüllőfarmra terrárium-tisztítások közben érkeztem. Míg egy másik állatot nézegettem a kis üvegketrecében, olyan simán vitték el fél méterrel mögöttem szabadon csak egy kampón lógva a fekete mambát, hogy „öröm volt nézni” Nincs itt európai biztonsági standard, szóval szerencse, hogy a mérgeskígyó békés kedvében lógott szinte az arcomba, ahogy megfordultam. Egyébként a maga nemében igen szép vidék ez, izgalmas és pihentető lehetőségekkel egyaránt.
Érdemes elolvasniFelfedezés a szavannák világában, Namíbia 1. rész – képgaléria
Mindezek után magam mögött hagyva a sivatagot és Swakopmund-ot, ezt a tüneményes kisvárost, nagy reményekkel indultam észak-északkeletnek, hogy ellátogathassak az Etosha Nemzeti Park-ba, melyről következő beszámolómban írok majd.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Az orosz állami tévé szerint egy különleges lövedékkel fegyverrel Berlint is támadhatják
Óriási idegen égitest bolygathatta meg a Naprendszert évmilliárdokkal ezelőtt
Második világháborús repülőgép roncsának állapotát őrizték meg a víz alatt
A koronavírus-járvány alatt az állatok viselkedése is gyökeresen megváltozott
Kína 2031-re kőzetmintákat hozna vissza a Marsról
Egy óriásbálna 50 éven keresztül tartotta rettegésben Konstantinápoly lakóit