Ki is volt az a bizonyos Oppenheimer?

Christopher Nolan legújabb filmje kapcsán elég sokat hallhattuk az Oppenheimer nevet. De ki is volt ez a rejtélyes egyén, akiről a film is szólni fog. Vessünk is egy pillantást annak az embernek az életére, akinek köszönhetően létrejött az első atomfegyver. A sikerbe önmaga is belerokkant, mert ugyan feladatát teljesítette, de mégis milyen áron?

Julius Robert Oppenheimer 1904-ben született New Yorkban. Először kémikusnak tanult a Harvardon, majd Cambridge-ben és a Göttingenben tanult fizikát, utóbbin szerezte meg doktori fokozatát. Oppenheimer baloldali érzelmű volt, ez pedig későbbiekben minden eredménye ellenére is ellenséggé tette őt az amerikai kormány szemében. Oppenheimer asztronómiai munkájáért majdnem Nobel-díjban is részesült. Ma már akadémiai körökben ezt tartják legfontosabb hozzájárulásának a tudományhoz.

Az atombomba atyja

Bár elképesztően intelligens ember volt Oppenheimer, számtalan módon járult hozzá a tudomány fejlődéséhez, mégis legtöbben a Manhattan-projekt miatt ismerik a nevét. 1942-ben az Egyesült Államok kormány létrehozott egy különálló titkos komplexumot, a Los Alamos Laboratóriumot. A komplexum az idő folyamán egy egész kis titkos várossá változott. 1943-ban még csak pár százan dolgoztak Los Alamosban, míg 1945-re már több mint 6000-en. A projekten olyan neves tudósok dolgoztak Oppenheimer mellett, mint Szilár Leó, Teller Ede, Enrico Fermi, Richard Feynman, míg Albert Einsteintől megtagadták az engedélyt, hogy projekten dolgozzon politikai okokra hivatkozva.

Oppenheimernek először nagy feladatot jelentett megbirkózni a hatalmas projekt menedzselésével, de végül remekül belerázódott. A tudósok körében Nobel-díj híján nem volt valami népszerű, de mind hittek a projektben és ezért követték Oppenheimer utasításait.  A munka fáradtságos volt, de végül kifizetődött az erőfeszítés. 1945. februárjában készült el az első atombomba, a Little Boy, amelyet később Hirosima városára dobtak 1945. augusztus 6-án.

Mielőtt még a fegyverek bevetésre kerültek szükség volt a tesztelésükre. Így került sor a világtörténelem első nukleáris tesztjére 1945. július 16-án Alamogordo közelében, Új-Mexikóban. Ez a bomba volt a Trinity. Oppenheimer, aki beszélt szanszkritul, úgy emlékezett vissza az eseményre, hogy egy verssor jutott akkor az eszébe, amely mára leghíresebb idézetévé is vált:

“Én vagyok a halál, világok pusztítója.”

Bár 1946-ban Harry Truman érdemrendben részesítette munkájáért Oppenheimert, a tudós nem tudta feldolgozni, amit tett. Nagaszaki bombázását egyenesen feleslegesnek találták a tudósok, többen már ekkor az atomfegyverek betiltását követelték. Későbbiekben politikai beállítottsága miatt eltávolították az Atom Energiaügyi Bizottság éléről. Az 50-es években tovább folytatta akadémiai karrierjét, rengeteg országban és egyetemen tartva előadásokat. 1963-ban még kiérdemelte John F. Kennedy elnöktől az Enrico-díjat, amelyre Teller is ajánlotta.

1965-ben torokrákot diagnosztizáltak nála. Megpróbálták kezelni a betegségét 1966-ban, de ez sikertelennek bizonyult. 1967. február 18-án végül 62 évesen elhunyt. Oppenheimer neve egybefügg az atomfegyverekkel, de emellett annak a szimbólumává is vált, hogy a tudósok mennyire nem tudják kordában tartani kutatásaik eredményét.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• KÉPEK: A titkos második metróhálózat Moszkva városa alatt
• A római elit katona, akit úgy temettek el, hogy biztosan a sírban maradjon