Szerszámokat készítettek az ősemberek a halottaik csontjaiból

A dél-spanyolországi Marmoles-barlangból származó csontok elemzése szerint nem volt ritka, hogy az ott élő ősemberek „újrahasznosították” elhunytjaikat – csontjaikból szerszámokat készítettek, illetve valószínűleg el is fogyasztották őket.

A sok ezer évvel ezelőtti „csontgyűjteményben” a berni egyetem munkatársa, Laffranchi Zita a ScienceAlert szerint több olyan koponyát is talált, amelyeken használatból eredő kopás jelei mutatkoznak, köztük egy olyan, ami valószínűleg csészeként szolgált a tulajdonosa halála után.

Más csontokon a feldolgozás jelei láthatók, olyan sérülések, amelyek a csontvelő és a lágyrész eltávolítása során keletkezhettek. Bár nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi történt a holttestekkel, a kutatók úgy vélik, hogy amit találtak, az mindenképpen tudatos beavatkozás volt.

„Ha a Marmoles-i leleteket összehasonlítjuk más, hasonló kontextusból származó leletekkel, feltételezhetjük, hogy ezek a tevékenységek a a közösség hitvilágához, halállal kapcsolatos kulturális elképzelésekhez kapcsolhatóak” – mondták a kutatásban részt vevő régészek.

“Azaz a holttestek „feldolgozását” az az igény motiválhatta, hogy a társaság tagjainak maradványait a közösségben kell tartani, ugyanakkor meg kell könnyíteni a szellemvilágba való átjutást.”

Az Ibériai-félszigeten számos szép barlang található, amelyek gazdagok a mezolitikumban és a neolitikumban ott kialakult emberi kultúrának bizonyítékaiban.

Ezek a természetes üregek rengeteg régészeti információt szolgáltattak az akkori népek temetkezési gyakorlatairól, és arról is, hogyan éltek az őseink.

Ám a csontok néha a borzalmasabb gyakorlatokról is mesélnek. Egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a korai emberek között bizony nem volt ritka a kannibalizmus, amely minden bizonnyal végigkísérte az emberiség történelmét.

A Marmoles-barlangban, Laffranchi és munkatársai új radiokarbon-, antropológiai és tafonómiai elemzéseket végeztek a barlangból származó csontokon. Azt sikerült megállapítaniuk, hogy a barlang az i.e. 5. és 2. évezred között temetkezési helyként működött. A rendkívül hosszú időszak véleményük szerintük arra utal, hogy a barlang mindig is szimbolikus hely volt volt a környéken élő emberek számára.

Azt is megerősítést nyert, hogy a csontok legalább 12 különböző személytől, 7 felnőttől és 5 gyerektől származnak, és hasonló módon temették el őket, ami jól körülhatárolt hagyományokra és hiedelmekre utal.

Nehéz pontosan értelmezni a csontokon bekövetkezett elváltozásokat, de a törések és karcolások egy része összhangban van a csontvelő és szövet eltávolításakor keletkező sérülésekkel. Hogy ennek mi volt az oka, nem pontosan ismert, de minden bizonnyal a velőt étkezési célokra hasznosították, lévén a lágy rész rendkívül tápláló .

A csapat egy sípcsontszárat és egy fibula töredéket is talált, amelyek simák, alaposan megtisztogatták őket és apró karcolások borítják őket, ami arra utal, hogy használatban voltak, mégpedig rendszeresen, valószínűleg szerszámként. Minden bizonnyal nem sokkal a halál után már feldolgozták ezeket, amíg a csontok még frissek voltak.

Különösen érdekes továbbá, hogy a csapat talált egy koponyatöredéket, amely úgy tűnik, csészeként vagy tálként szolgálta tovább a közösséget.

A csapat reméli, hogy a barlang és a régió más barlangjainak tanulmányozásának folytatásával több bizonyítékot találnak ezekre a lenyűgöző és titokzatos gyakorlatokra.

“Reméljük, hogy eredményeink további fényt derítenek az andalúziai őskori közösségek temetkezési szokásaira jellemző heterogenitásra” – mondják.

“Messze vagyunk attól, hogy ismerjük a megfigyelt tevékenységek pontos okait, de úgy gondoljuk, hogy az új adatok gyűjtésével és rendszerezésével, mint amilyen ez a tanulmány is, pontosabban meghatározhatjuk az őseink életvitelét.”

Ez is érdekes lehet:

• Több ezer éves települések nyomait találták meg a Tisza mentén
• Ledöbbentette a kutatókat ez a 9000 éves emberi maradvány